EZ a felvonulás büszkeséggel tölt el… Ezer Székely Leány 2015….

11051971_900625483338384_4985139970132316522_o

Évről évre nő azok száma, akik eképpen élik meg székelységüket, az együvé tartozás örömét.
Székelyföld hagyományőrző ünnepére nem csak a szűkebb régióból, hanem egész Székelyföldről, Moldvából és külföldről is érkeznek hagyományőrző csoportok, hogy együtt imádkozzanak, vigadjanak és találkozzanak.
Az ünnepi szentmisét idén a Magyar Szabadságért díjjal kitüntetett Böjte Csaba ferences rendi szerzetes celebrálta.
► Az első találkozót 1931-ben szervezték meg Domokos Pál Péter csíksomlyói magyar tanár, történész és néprajzkutató kezdeményezésére.
A kommunista diktatúra éveiben a rendezvényt betiltották, a rendszerváltás évében, 1990-ben „élesztették” újjá. Azóta a csíksomlyói Nyeregben minden évben sor kerül a székely népviselet, néptánc és népzene hagyományőrző találkozójára.
2012 óta regisztrálás alapján veszik számba a népviseletbe öltözött résztvevőket, azóta megkétszereződött a számuk; a tavaly például 2135 leány és 938 legény volt jelen a csíksomlyói Nyeregben.
forrás:
http://www.vhegy.com/…/ezer-szekely-leany-napja-galeria.htm…

Krak de Chevaliers keresztes lovagvárát lerombolta az Iszlám Állam.

2009-ben jártam Szíriában, és azóta is az akkor megírt, naiv hangvételű írásom szellemében gondolok erre az országra.
Mióta 2011-ben kitört a polgárháború, amit az egyre szaporodó terroristacsoportok felbukkanása csak még kilátástalanabbá tett, egykori utazásom helyszíneit látom a hírekben.
Harckocsikkal tartott véres erődemonstrációt a hatalom Damaszkuszban.
Krak de Chevaliers keresztes lovagvárát lerombolta az Iszlám Állam. Deir Mar Musa al-Habashi kolostorában megölték az ottjártunkkor minket is kísérő kedélyes olasz szerzetest, Paolo Dall’Ogliót.
Vagy legutóbb: Maalulában nemrég Szűz Mária-szobrot emelt az Asszad-rezsim – bizonyítva a keresztény lakosság iránti türelmét. De felsorolni is lehetetlen a pusztítást.
2009-ben Aleppóba már nem jutottam el, de annál jobban vágytam rá, hogy egyszer eljussak oda. Aztán most beleakadtam ebbe a drónfelvételbe, amelyen Aleppo városát látni madártávlatból. Már ami megmaradt belőle: romváros lett a világ egyik legrégebb óta lakott településéből.
És mára leteszem a tollat.
Lukácsy György
valasz.hu

 

A „menekültáradat” is Háború Európa ellen

zerstoerungen13Száz évvel az első világháború kitörése után a háború új formája zajlik Európában, pontosabban: Európa ellen. A 2014/2015-ös menekültáradatot figyelve két dolgot ugyanis már most megállapíthatunk:
(1) nem természetes népmozgásról vagy népvándorlásról van szó, hanem bizonyos érdekkörök által tudatosan eltervezett – és szervezett bűnözői csoportok által működtetett – „emberszállítmányozásról”. Az utóbbi évek tudatosan szított észak-afrikai, illetve közép- és közel-keleti (líbiai, iraki, afganisztáni és szíriai) konfliktusai – az egész ún. „arab tavasz” elnevezésű műveletet is beleértve – egyik fő célja (egy Iszlám Állam [Iszlamisztán?!] nevű új „közellenség” konstruálása és az olajkészletekért folyó harc mellett) nem volt más, mint embermilliók minimális életfeltételeinek szándékos ellehetetlenítése, így kényszerítve rá őket hazájuk elhagyására, s elárasztva Európát ezzel a „menekültáradattal” (a menekültek túlnyomó többsége Szíriából és Afganisztánból érkezik);
(2) ha ilyen ütemben folytatódik ez az emberáradat (pedig ennek csak fokozódása várható), akkor ez a nem is oly távoli jövőben Európa szociális összeomlásához vezethet. Ez a célja ugyanis ennek a jól eltervezett és szervezett „menekültáradatanak”: hogy Európa összeroppanjon, s társadalmi és politikai káoszba süllyedjen az ennek nyomán fellépő szociális forrongások miatt.
A nyugati nagyhatalmak a 20. század harmincéves háborújának első szakaszában (az első világháborúban) szétrombolták és feldarabolták a két közép-európai birodalom egyikét: az Osztrák–Magyar Monarchiát. Ahogy Fejtő Ferenc írja Rekviem egy hajdanvolt birodalomért című könyvében: „A Monarchia nem felbomlott, hanem szétrombolták. (…) Az, hogy egy birodalmat, mely magába foglalta és kormányozta Európa középső részét, letöröljenek a térképről – új, s katasztrofális következményekkel járó fejlemény volt.”
E harmincéves háború második fázisában (a második világháborúban) azután – az anti-antropozófiai mozgalom (a nemzetiszocializmus) hatalomra juttatásával – sikerült elérniük a másik közép-európai birodalom, a régi Németország teljes elpusztítását.
Jelenleg annak lehetünk szemtanúi, hogy ugyanazok a körök, akik letörölték a térképről az európai Közép két birodalmát, most más eszközökkel ugyan, de egész Európa romba döntésén fáradoznak: hogy Európát, a Közép kontinensét végérvényesen kiiktassák a fejlődés menetéből, s így az egész emberiség fejlődését eltérítsék – a saját csoportérdekeiknek megfelelően.
S mindezt azért, mert az angol-amerikai dominanciájú észak-atlanti tömb (a politikai-katonai NATO és a „gazdasági NATO”: a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény) jórészt Oroszország és Kína rovására történő, keleti irányú terjeszkedésének – s nem mellesleg az Oroszország elleni nyílt konfliktusnak – ma Európa a legfőbb akadálya, s mindenekelőtt a kontinens legerősebb gazdasága, Németország. Mint azt Niall Ferguson brit történész a világháború[k]ról szóló egyik könyvében kifejti: „a britek két világháborúval is csak annyit értek el, hogy ötven évvel elhalasztották az egyesült Európában érvényesülő német hegemóniát”. – Vajon véletlen volna, hogy a legtöbb menekült Európában éppen Németországba és Oroszországba özönlik?
George Friedman amerikai politológus egyik nyilatkozatából nemrég megtudhattuk: az amerikai (USA) külpolitika fő mozgatórugója a 20. században mindvégig a német–orosz együttműködés megakadályozása volt. „Ha ugyanis ez a két ország egyesíteni tudja erőit, akkor létrejöhet az egyetlen olyan hatalom, amely valódi veszélyt jelenthet az Egyesült Államokra.” Friedman szó szerint úgy fogalmazott: „az USA ősi félelme, hogy a német ipari tőke és a német technológia egyesül az orosz nyersanyagokkal és az orosz munkaerővel, ami egy egyedülálló összefogás volna, s amitől az USA évszázadok óta halálosan retteg. S mindent megtesz, hogy ez ne következzék be.” – Lényegében erről szólt a 20. század történelme.
Pedig a korszerű szellemtudomány, az antropozófia tanításaiból és Rudolf Steiner elmondásából is tudjuk, hogy a fejlődés útja éppen ez lenne: az emberiség jövőjének a jelenlegi germán-német kultúra és az eljövendő szláv-orosz kultúra – vagyis Közép-Európa és Kelet-Európa – együttműködéséből és egymás kölcsönös megtermékenyítéséből kellene kibontakoznia. S Közép-Európa részeként Magyarországnak is fontos szerepe van és lesz ebben a küzdelemben.
„Ezért a háború valamilyen formában mindaddig fog tartani, amíg a németek és a szlávok [vagyis a közép-európaiak és a kelet-európaiak] egymásra nem találnak s össze nem fognak ama közös céllal, hogy megszabadítsák az emberiséget a Nyugat igájából” – mutatott rá Rudolf Steiner az első világháború vége felé írott feljegyzésében, ahol a Nagy Háború igazi tétjét így összegezte: „valójában az anglo-amerikai plutokraták [nagytőkés csoportok] és Közép-Európa népe között folyik a küzdelem: a harc az orosz kultúrcsíráért.”
Majd hozzátette: „Abban a pillanatban, amikor Közép-Európából leleplezik ezt a tényt a világ számára, akkor egy valós helyzetkép váltja fel a valótlant. (…) Így nincs más választásunk: vagy leleplezzük a hazugságot, amelyet a Nyugatnak alkalmaznia kell, hogy érvényesítse akaratát, s kimondjuk: az anglo-amerikai érdekek fő irányítói a kapitalista gazdaság eszközeivel próbálják megvalósítani a világuralmat, s puszta frázisként, üres szólamként használják a [francia] forradalom impulzusait, hogy elrejtőzhessenek mögöttük [a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit, a demokráciára, az emberi jogokra és a szólásszabadságra való állandó hivatkozást]; vagy átengedjük a világuralmat egy titokban működő, okkult csoportnak az anglo-amerikai világban, míg a leigázott német és szláv területekről, jövőbeni vérontások árán, meg nem mentik a Föld valódi szellemi célját.”
Korcsog Balázs
Budapest, 2015. június 30.
novalis.hu
A 20. század képe: Drezda romjai 1945-ben

Szereted a végső igazságokat, hadd idézek tehát egyet neked Coelho stílusában: a világ nagy, kaotikus és bonyolult. Bizonyos kérdésekre nincs megoldás, vagy csak rossz és rosszabb között lehet választani – mint most Európában és Magyarországon, a modernkori népvándorlás idején. Ne csinálj úgy, mintha mindig menny és pokol lenne az alternatíva, csak a hatalmon lévők / körülötted élők mérhetetlen gonoszsága okozza, hogy azt választják, ami neked nem tetszik. Ha csak elgondolkozol a fentieken, már mindannyian jobban járunk.

Naphosszat fel vagy háborodva a lelketlenségen és az embertelenségen. Facebook-profilképed „Je suis bevándorló”-féle állásfoglalás, ellenplakátokat gyártasz, némelyik még vicces is. De most eljött az ideje a komoly beszédnek. Néhány tanács és észrevétel, még mielőtt nagyon belelovalod magad a honi fasizmus elviselhetetlenségébe.Debrecen_menekultek20150629lead_fill_850x370

Te láthatóan a világ minden érzékenységét tiszteletben tartod, csak a veled egy városban, egy országban élők többségéét nem. Kényelmes felfogás persze, hogy az éhező tibeti bálnákkal kötelező a szolidaritás, ellenben a körülötted élők előítéletesek és rosszindulatúak. De tudod, ez a magatartásod gyanúsan hasonlít a kirekesztésre, ami ellen állítólag annyit küzdesz. Ha ismeretlenek szeretetét-elfogadását a körülötted élők mély lenézésével párosítod, az bizony nem humánum, hanem képmutatás – abból is a legtaszítóbb fajta. Nézz szembe a ténnyel: téged alapvetően nem a bevándorlók / menekültek érdekelnek, hiszen a cselekvésig a legritkább esetben jutsz el. (Vigyázz, a lájkolás és a megosztás nem számít annak!) Hanem az a melengető jóérzést akarod átélni, hogy lenézheted a kevésbé felvilágosult többséget.
Ne próbálj alternatív valóságot építeni. Naponta írod, hogy milyen csodálatos ez az új világ, hiszen semmit nem lehet elhallgatni. Ha tehát botokkal hadonászó fiatal férfiak a debreceni utcán „Allah Akbart” üvöltve gyújtogatnak, akkor ők a debreceni utcán „Allah Akbart” üvöltő, botokkal hadonászó fiatal férfiak. Azaz nem szomorú szemű kisgyermekek és meggyötört anyák, akik ülősztrájkot kezdtek a világbékéért a tábor kapuin belül.
Ne hazudd azt, hogy mindenütt tárt karokkal fogadják a bevándorlókat. Biztos van ilyen is, de mindennap az arcunkba tolni, hogy a bugris mogyeriekkel szemben, lám, a civilizált Európa milyen nyitott és toleráns, mondjuk így, félreértés. Nem hiszed? Menj el egy tetszőleges osztrák kocsmába vagy francia szülői értekezletre. Még csak azt sem mondom, hogy rendben van az, amit hallani fogsz. De az én és a te véleményedtől függetlenül ez a helyzet és még inkább ez lesz. Ha szegény Európai Uniónak a magyar idegengyűlölet jelenti a fő gondot, akkor miért követelik Ausztriában a határok lezárását? Miért üti a rendőr a legkevésbé európai módon a kamionra csimpaszkodókat Calais-nál? Miért fenyegetőzik a legdrasztikusabb eszközök használatával az olasz polgármester?
Szerinted a megoldás a magyar állam kezében van, például azonnal minél több férőhely kell a befogadóállomások zsúfoltságának enyhítésére. Tényleg? De hogy tartsa a lépést a közigazgatás, amikor egy hét alatt ötezren érkeznek? Tudom, rém populista (a te szóhasználatodban az avas túrórudinál is szörnyűbb) érv, de legalább egy migránst befogadhatnál te is. Eddig persze nem jutsz el, jogosan, mert hát az otthonod a tiéd, legfeljebb a couchszörfölő kis pajtásaidat látod szívesen. Plakátokra, politikai ellenszenved kiélésére adakozol, nem a szerencsétlenek megsegítésre. Szíved joga utálni a hatalmon lévőket, de ezt az érzést ne a szolidaritás leplébe csomagold.
Szereted a végső igazságokat, hadd idézek tehát egyet neked Coelho stílusában: a világ nagy, kaotikus és bonyolult. Bizonyos kérdésekre nincs megoldás, vagy csak rossz és rosszabb között lehet választani – mint most Európában és Magyarországon, a modernkori népvándorlás idején. Ne csinálj úgy, mintha mindig menny és pokol lenne az alternatíva, csak a hatalmon lévők / körülötted élők mérhetetlen gonoszsága okozza, hogy azt választják, ami neked nem tetszik.
Ha csak elgondolkozol a fentieken, már mindannyian jobban járunk.

forras; valasz.hu

XVII.Marosszéki népzene és néptánctábor JOBBÁGYTELKE 2015.július 12-19.

Családias, erdélyi hangulat, falusi környezet várja az ideérkezőket. A nyárádmenti tánchagyományokra, népzenére, népszokásokra, kézműves örökségre épülő táborban a vidék hagyományos szellemi és tárgyi kultúrájával ismerkedhetnek meg a résztvevők.
Nagy szeretettel várunk egyéneket, párokat, csoportokat, korhatár és előképzettség nélkül.
Programok:
– Táncoktatás haladóknak: nyárádmagyarósi és mezőkölpényi táncok naponta haladóknak László Csaba, László Zsolt, László Bartha Ildikó
– Táncoktatás kezdőknek:jobbágytelki táncok naponta kezdőknek Fazakas János és Fazakas Emese
– new Ínyenc táncoktatás: zselyki (Sajó-mente) és gernyeszegi táncokat tanít naponta haladóknak- Kádár Elemér és Molnár Rozália
– Táncoktatás gyerekeknek: nyárádmenti táncok -Balázs Bécsi Csaba és Fekete Orsolya
– Népdaloktatás (nyárádmenti énekek)- Kásler Magda
– Zeneoktatás: (hegedű, brácsa, bőgő) PÉTERLAKI zenészek, szakirányító: Sinkó András
– Zenélnek: PÉTERLAKI zenészek, MAGOS zenekar, ÜVER zenekar, ÖVES együttes, adatközlők
– Táncház minden este, fellépnek hagyományőrző együttesek, adatközlő zenészek, táncosok és énekesek
– Meghívottak: adatközlő táncegyüttesek
– Néprajzi előadások
– Hagyományos népi mesterségek, helyi kézműves foglalkozások és falusi tevékenységek bemutatása (szalmafonás, kalapvarrás, kovácsolás, tehénfejés, aratás, kenyérsütés)
– Kézműves műhely
– A faluban, illetve a környéken néprajzi gyűjtőmunkára is lehetőség nyílik
– Fotókiállítás
– Néprajzi filmek vetítése
– Vetélkedők
– Falumúzeum
– Színes, szórakoztató, kiegészítő programok
– Kirándulás egy közeli esztenához, találkozás pásztorokkal, tábortűz
– Folkkocsma – élő muzsikával hajnalig
– Meglepetések
Szolgáltatások:
– Napi háromszori étkezés (vegetáriánus étrend is)
Az étlapon megtalálhatók hagyományos népi eledelek
– Elszállásolás sátorban (a sátrat magadnak kell biztosítanod), vagy pótdíj ellenében családoknál, a faluban
– Melegvízszolgáltatás
– Orvosi felügyelet
Szabadon választható programok, szolgáltatások:
– Lovaglás
– Szekerezés
– Íjászat
– Fürdőzés (Szovátai Medve-tóban, Nyárádban, Nádasi tóban)
A “pihenésre” vágyók tartózkodjanak a táborban való részvételtől!
http://www.folkcenter.ro
office@folkcenter.ro
https://www.facebook.com/pages/Marossz%C3%A9ki-n%C3%A9pzene-%C3%A9s-n%C3%A9pt%C3%A1nct%C3%A1bor-Jobb%C3%A1gytelke/305735291227

 

A Nádasdy Akadémia célja a régóta esedékes paradigmaváltás előkészítése, műhelybeszélgetések révén.

Az idén a címben szereplő két fókusztémát tűzzük napirendre: – A fenntartható gazdálkodás, a családi gazdaságok és biotermelők piacra jutása állandó témáink közé tartozik. Mik a 2015-ös év kihívásai? A kapitalizmus globális válsága egyre növekvő ökológiai és szociális katasztrófákkal jár együtt. A világ pénzügyi központjaiban – a londoni City-ben és Baselben – a válságtünetekre a megoldásokat egyelőre a múltban – Adam Smith-nél és az aranystandard újra bevezetése körül keresik. Mik a válság tünetei, mik a valós alternatívák és a tévutak? Az eszmecserét a művészet, mint gyógyító közeg katalizálja. A művészet az, ami a változás alapja, mint egyetlen megmaradt kapcsolatunk a harmóniával és szépséggel. http://nadasdyalapitvany.hu 11636_nadasdy-kastely7

Lányi András: Eltorzult liberális alkat, zsákutcás rendszerváltozás

lead_370Lányi András: Eltorzult liberális alkat, zsákutcás rendszerváltozás | Mandiner

A jogvédők számára nem elvi, pusztán mennyiségi kérdés, hogy adott esetben száz vagy százezer bevándorlóról van szó, s hogy azok egyetlen év vagy egy évszázad leforgása alatt érkeztek, mindez nem érinti az általuk védelmezett jogelv univerzális érvényességét. Akkor sem, ha az emberiség történetében ismert legnagyobb arányú népvándorlás, amely történetesen épp napjainkban zajlik, rövid idő alatt eltünteti a föld színéről az európai szubkontinensen kialakult jellegzetes civilizációt, vívmányaival együtt, melyek közé az egyén önrendelkezésével és az emberi jogok egyetemességével kapcsolatos meggyőződés is tartozik.

„A liberálisok minden esetben tiltakoznak a külföldiek bevándorlását és letelepedését korlátozó intézkedések ellen, mondván, hogy mindenkinek joga van eldönteni, hol akar élni, s ebben nem akadályozhatják meg a választott területen már ott élő politikai közösség tagjai. Miért is nem? Azért, mert a politikai közösséghez (nemzethez) tartozás nem jelent többet szabadon létesíthető és megszüntethető jogviszonynál, tehát nem korlátozhatja egy olyan alapvető egyéni jog érvényesülését, mint a lakóhely szabad megválasztása. Akik így gondolkoznak, tagadják, hogy egy nemzet több volna az állampolgárok pillanatnyi összességénél, hogy azonosulást követelhet a közös vállalkozás céljaival, ahogyan még a 19. századi liberálisok vallották, és erre hivatkozva, sajátos érdekek szerint mérlegelheti új jövevények befogadását vagy elutasítását. Mondanom sem kell, hogy ez ma Európában lét és nemlét kérdése mindazok számára, akik ragaszkodnak az identitásukat meghatározó közösség megszokott életformájához, és úgy találják, hogy a gyors ütemű és tömeges bevándorlás azt gyökeresen felforgatja, lehetetlenné teszi.

A bevándorlók nem tudnak, esetleg nem is akarnak integrálódni a fogadó ország vagy földrész kultúrájába, hiszen többségüknek nem ez a célja, pusztán a jobb megélhetés(vagy valamilyen megélhetés) reményében keltek útra. A jogvédők számára nem elvi, pusztán mennyiségi kérdés, hogy adott esetben száz vagy százezer bevándorlóról van szó, s hogy azok egyetlen év vagy egy évszázad leforgása alatt érkeztek, mindez nem érinti az általuk védelmezett jogelv univerzális érvényességét. Akkor sem, ha az emberiség történetében ismert legnagyobb arányú népvándorlás, amely történetesen épp napjainkban zajlik, rövid idő alatt eltünteti a föld színéről az európai szubkontinensen kialakult jellegzetes civilizációt, vívmányaival együtt, melyek közé az egyén önrendelkezésével és az emberi jogok egyetemességével kapcsolatos meggyőződés is tartozik.

(…)

A liberálisoknak mindenesetre közös előfeltevése, hogy ami az egyéni és az általános közé esik, tehát minden különös történelmi körülmény és lokális érdek irreleváns, sőt éppen ez az, ami kiküszöbölendő. Mert az igazság csak egyetemes lehet. Mert a legitimitás forrása csak az egyének akarata lehet. És ha a különös közvetítéseket eltávolítottuk az útból, akkor az egyenértékűnek mondott egyéni célok között a jól megválasztott univerzális szabályok segítségével az erőforrások vagy jogosultságok igazságosan eloszthatók. Ezért nem szabad, hogy az egyéni akarat érvényesülését egyfelől, az általános törvény érvényesülését másfelől különféle lokális közösségekre, a jóról és a rosszról alkotott különös elképzelésekre való tekintettel korlátozzák.

Ez az okoskodás azonban csak első pillantásra tűnik ésszerűnek. A szabadság 19. századi filozófusai, költői és politikusai éppen ellenkezőleg, az egyén felszabadításához így vagy úgy a közjóval kapcsolatos elképzeléseket társítottak – alig találunk példát az ellenkezőjére.

És ennek így is kellett lennie. A liberalizmus eredeti célja ugyanis a különbség létjogosultságának kivívása volt. Szabadnak lenni azt jelentette: szabadon különbözni, fenntartani magunknak a megkülönböztetés jogát, és méltányolni ezt másokban is, akiket segítünk abban, hogy ők is ugyanígy cselekedhessenek. Egy különbség vagy pozitív, vagy negatív, vagy pedig nem létezik. Ahol különbség van, ott nem maradhatunk közömbösek.

A különbségek értelme sosem magánügy és sosem magától értetődő. Minden értelem nyelvi természetű, a nyelv megértése az, ami az embereket összeköti, az embereket az köti össze, hogy párbeszédet tudnak folytatni a különbségek értelméről. Értelmesen különbözni csak olyan közösségben lehet, amely tisztában van egy különbség értelmével, és annak a közösség léte szempontjából jelentőséget tulajdonít: elvárja vagy kárhoztatja azt. Mi értelme volna a szentségtörő viselkedésnek szakralitás híján?

A tolerancia-elv mai hívei számára azonban a különbségeknek egyáltalán nincs értelmük, ők válogatás nélkül mindenkivel szemben türelmet követelnek, mert jelentősége az ő szemükben nem a különböző változatoknak van, hanem az általános toleranciaszabály alkalmazásának. A semleges állam tehát kötelező közönnyel viseltetik az egyes életformák értéke iránt, még azokat is tűrnie kell, amelyeket amúgy elítélendőnek tart, eljárásaira nézve ebbeli véleményének nem lehet semmiféle következménye.

(…)

Hogy itt valójában egyenlőség-, illetve különbség-alapú liberalizmus ellentétéről van szó, talán még inkább megmutatkozik a melegek jogai körüli vitában. Európában egyre kevesebben vonják kétségbe a meleg életvitel legitimitását. Ugyanakkor sokan tiltakoznak az ellen, hogy a melegek a tőlük radikálisan különböző heteroszexuális életforma olyan jellegzetes intézményeit vegyék igénybe, mint a házasság és a gyermeket nevelő család.

Az emberi jogi aktivisták számára azonban épp ezek váltak harci kérdéssé. S nem azért, mintha a konfliktus kiélezéséhez fűződne érdekük, ahogyan azt rosszakaróik a szemükre hányják, hanem elsősorban azért, mert az egalitárius liberalizmus célja a különbségek és megkülönböztetések felszámolása. Egy identitásközösség vállalása ne járjon semmiféle következménnyel: az állam ne kívánjon a polgáraitól megkülönböztetett lojalitást, az iskola ne adjon mintákat az erkölcsi konfliktusok megoldására vagy az esztétikai ítélkezésre, a melegek rendezett párkapcsolata ne különbözzék a házasságtól (abban sem, amiben szükségképpen különbözik: hogy nem jár gyermekáldással), az antiszociális viselkedés ne járjon hátrányokkal stb. Miféle jó származik e képtelenségekből? Képtelenséget mondok, mert a tét és következmény nélküli döntéseket esetlegességük az értelmüktől fosztja meg. Ha nincs jelentősége annak, hogy miféle meggyőződés, ízlés vagy szenvedély vezet bennünket életcéljaink, hivatásunk, hazánk, szerelmi társunk megválasztásánál, mert minden választás ugyanolyan jó és ugyanarra jó, akkor miért kellene tisztelnünk egymásban a lelkiismereti döntésre képes erkölcsi lényt? Mi értelme marad a jó és a rossz közötti választásnak, ha az egyéni döntések jósága nem számon kérhető és nem szorul igazolásra?”

*

A fenti részletek Lányi András Eltorzult liberális alkat, zsákutcás rendszerváltozás című, a Kommentár folyóirat aktuális számában megjelent tanulmányából valók.