Élj úgy, hogy az angyalok visszatapsoljanak!

Az eredeti teljes írást az origo.hu “utazási oldal” rovatában olvashatjátok

A székelyudvarhelyi Szabó „Kobra” Zoltán tavaly júniusban indult útnak, hogy furcsa alakú székbicikijével megkerülje a Földet. Fél távnál, 20 ezer kilométer után kértük meg Új-Zélandon arra, mesélje el nekünk, miért jó szirénázva, esernyővel és székelyzászlóval utazni a nagyvilágban.

Screen Shot 2014-04-19 at 02.41.56Isten úgy helyezte el a magyarokat a világban, hogy a világ 80 százaléka rosszabbul él nálunk, nincs jogunk panaszkodni. Törekedni, jobbá, szebbé tenni az életet, azt lehet, és kell is, de panaszkodni, azt nekünk semmi jogunk nincsen.

Hogyan lesz az ember ilyen bevállalós és bátor? Mi tesz képessé ilyen teljesítményekre? Mi kell a boldogsághoz?

 
Egyszerű ember vagyok, mint bárki más, ugyanolyan büdös vagyok, ha megizzadok, ugyanúgy rohanok reggel a vécére, mint mások, és nekem is vannak nehéz napjaim, amikor legszívesebben behajítanám a bringát az árokba. Persze ez el szokott múlni, és mindig bocsánatot kérek az én „Bé-bike”-mtől.

Ha mindenképpen ki kell emelni valamit, akkor az az, hogy belül szabad vagyok, szabadon gondolkodom. Én otthon szabadon beszélgetek románokkal, cigányokkal, megértem őket, nem sértődök meg, nem haragszom rájuk. Nevezzük ezt szellemi szabadságnak, ez az igazi szabadság, ezért tudtam elindulni. Sokan túlidealizálnak, de ez nekik nem jó, ezzel nő a távolság köztünk, mert azt hiszik, hogy én megvilágosodtam, vagy valami ilyesmi. Pedig nem, ők is képesek rá, mindenki képes rá, vegyenek biciklit, és induljanak el.

Az ilyesfajta utazók rengetegszer megkapják a kérdést, honnan van idejük és pénzük egy ilyen útra. Te hogyan jutottál el idáig, hogy egy ilyen utazást megengedhess magadnak?

Screen Shot 2014-04-19 at 02.45.47A rendszerváltás előtti Romániában 2 évet dolgoztam egy gyárban, majd 1990-ben átmentünk Magyarországra. Kint álltunk a Moszkva téren a sok lezüllött alak között, és másnap jött egy fickó hogy akarunk-e árkot ásni óránként 60 forintért. Egy sittes-konténerben aludtunk, vagy ha esett, akkor egy sufniban, de ez nem zavart minket, hisz sokszor a kirándulások alatt is a szabadban aludtunk. Kaptuk a jó pénzt, rengeteget röhögtünk, még hosszú hajam volt, mentünk Pokolgép koncertre, nagy élet volt. Ránk köszönt a szabadság, és mi visszaköszöntünk neki.
A katonaságot sajnos nem úszhattam meg, de utána megtanultam pizzát sütni, mert akkor jöttek be az olaszok Magyarországra, én meg beszéltem a román nyelvet, így megértettem valamennyire az olaszt is. Sok erdélyi dolgozott velük, így én is. Akkor ez a pizza dolog még nagy üzlet volt, újdonság.
Aztán fogtam magam, és hazamentem Udvarhelyre. Kezdetben nehéz volt, töredékét kaptam a budapesti fizetésemnek, de én úgy vagyok a dolgokkal, hogy mindent kipróbálok, és ha én elhatároztam magam, megcsinálom. Mindenki bolondnak nézett, amikor pizzériát nyitottam, mondták, hogy a kutya nem fog ide járni, de egy év múlva nagyon felkapott hely lett belőle. Ezt követte egy kávézó. Mindent őszintén, szorgalmasan és tiszta szívvel csináltam.

Amikor eladtam a kávézóm, az ismerőseim nem hitték el, hogy ezt önszántamból teszem, azt hitték, megzsaroltak. Mondtam nekik, hogy azért adtam el, mert nincs szükségem rá, megvan minden napra a söröm a következő tíz évre, pusztán azért nem fogok még többet dolgozni, hogy több pénzem legyen. Az emberek nem értik, hogy ha valamiben nem lelik tovább örömüket, akkor azt nem szabad tovább csinálni, ez különösen igaz a pénz végtelen hajszolására.

Screen Shot 2014-04-19 at 02.45.34Én most élek, és a halál gondolatával nagyon jól megvagyok, ez még segít is a napjaim helyes megélésében. És mivel a hegymászásban ez is benne van, ezért megbeszéltem a lányommal, hogy ha én meghalnék, engem ne temessenek el, hanem a hamvaimat szereljék majd egy tűzijátékrakétába, és lőjék fel az égbe. Most nevetsz, de ez tényleg így van, mert a tűzijáték egy vidám, szép dolog, én meg nem akarom, hogy bárki is szomorkodjon utánam. Az a mottóm: élj úgy, hogy az angyalok visszatapsoljanak! Úgy, hogy ha meglátnak, azt mondják: te Kobra, ez olyan jó volt, öröm volt nézni is, még ne legyen vége, menj még egy kört!

A kulisszák mögül… Öt évesek lettünk! Szülinapja van a kulturális kreatívok film / közösségi projektnek… Úgy gondoltam hogy ezen az évfordulón megosztok veletek néhany fotót, köztük olyanokat is amiket még soha nem publikáltam (a teljesség igénye nélkül). A kamera másik oldaláról… Hajrá Kulturális Kreatívok! Fogel Frigyes

Kereszténynek lenni – itt és most (Másutt és mindenkoron)

Screen Shot 2014-04-13 at 05.24.17

Hangoztatni akkor kell valamit, ha annak kockázata van. Ámbár pusztán hangoztatni akkor sem elég – szó és tett legalább valamelyes harmóniája ellenséges körülmények között is alapfeltétele a hitelességnek. Ha pedig hirtelen szabaddá válik – sőt, fájdalom, talán divattá is – a keresztény istenhit, akkor bizony csínján kell bánni a szóval. Beszélni, nyilatkozni bármit lehet, de ez lassan semmit sem számít, ha a megcselekvésben nincs rá fedezet.

Könnyebb a Bibliát idézni, mint élni szerinte. Persze, sosem volt másképp, ne áltassuk magunkat. Nem jutott volna oda a világ, ahová jutott: mű-mennyországi vagy éppen infernális állapotokba, ha gyakoroltuk volna az igazságot. A történelmi botrányokat a csupán szónokló igazság gyengesége tette megtörténhetővé.

Nem fogtuk meg a halálba-hajtottak kezét; nem álltunk melléjük a menetbe.
Önként nem vállaltuk a börtönt, a hazugság ellenében. Keresztények – tömegünkben – nem tettük ezt; a példát ráhagytuk néhány példa-emberünkre.

Az őskeresztények még személyükkel fizettek – mi már csak képviselőink által. Helyetteseket állítottunk az együtt-halásra, a velük-szenvedésre, a következetes igehirdetésre.

Most aztán itt az ideje – talán ocsúdva, talán szégyenkezve – eredendő jussunkat, a másként-cselekvést személyes tulajdonunkba végre visszavenni.
Aki csak a tilalmakat tartja be, hiába engedelmes az isteni tiltásnak, még nem keresztény, ne higgye. Az lehet a félelem passzivitása – legtöbbször önös óvatosság. Ami biztosabban minősít: a szüntelen felszólítás, a sürgető, énünkben fogant parancs, valamit megtenni. Ez a szabadságunk. S éppen ebben vagyunk még kezdők, bizonytalanok.

Az élő Isten egykor betöltötte az első keresztények érzőlelkét. S korunkban zajlik az élő Isten gondolati honfoglalása. S amit tudunk, az kötelez.

Nem mondom: ne beszéljünk. Azt mondom inkább: már a szemünk állásából, a fejforgásunkból, a leghétköznapibb gesztusainkból is kitessék: mi az, amivel és ami szerint élünk, s mi az, amivel és ami szerint nem.

S ehhez semmi köze a szenvelgő pillantásnak, a fennen-hordott főnek, az édeskedő kegyességnek, hanem ennek köze van a figyelmes tekintethez, az odahajló nyaktartáshoz, a feltűnés nélkül odanyújtott egy pohár vízhez.

Itt és most (és persze mindenütt és kétezerben is)

ne prédikáljunk hosszan – de rövid úton adjunk valamit

ne az egész ország terhét akarjuk a vállunkra venni „általában” – miközben a szomszédunk éhen hal, nagyon is konkrétan

ne a csoportot ítéljük meg – hanem az egyes ember önvalójára nézzünk

ne halasszuk holnapra, ami ma aktuális – viszont a holnap gondját ne ráncigáljuk át a mai napra

ne engedjük, hogy a leértékelt pénz fölülértékelődjön bennünk – mégis, a mások nyomora nagyon is fájjon

ne imádjunk és ne gyűlölködjünk a politikában sem – bárha szükséges a világos választásunk

ne áhítozzuk a különféle bosszúkat, elégtételeket – ámbár a gyilkost határozottan le kell fognunk

ne diktáljuk a törvényt – hanem csöndben kövessük azt

ne törjünk uralomra – elég, ha nem uralkodhat gonosz rajtunk

ne erőszakoljuk – csak kérjük a világot.

ne essünk kétségbe – de azonképp bárgyú eufóriába sem

ne tagadjuk – merjük megvallani a kísértő szomorúságot

ne szomorkodjunk tovább – ha az öröm olykor ránk talál mégis

ne féljünk a „magyar” szótól – de el se koptassuk méltóságát úton-útfélen

ne fosszuk meg rangjától nemzetünket – csak éppen az Isten országa fölé ne helyezzük.

Tanuljunk szeretni: ha már nem-szeretni egymást minden különleges oktatás nélkül is ennyire megtanultunk.

Jókai Anna (1991) Perc-Emberkék Dáridója

 

Amit nem mondtak el nektek…

UnknownKivégzésről lesz szó, amit önként hajtunk végre – önmagunkon.

És a kivégzéshez szükséges eszközöket a mai világfolyamatok nagy tudatosságú urai adják a kezünkbe – segítségnek álcázva azokat. Évekig vártam, hogy EZT MÁSOK IS ÉSZREVESZIK, SZÓBA HOZZÁK. Eddig sehol, senki. (Vagy elkerülte a figyelmemet?)

Pályázati rendszer – mi is ez? És kinek jó igazán?

Tudjuk (magunkról), hogy a Kulturális Kreatívok mindenütt lelkesen pályáznak – EU-s és egyéb pénzeket remélve különböző céljaik eléréséhez. Időnként felröppennek hírek egy-egy forrás – mint például legutóbb a norvég alap kapcsán, ilyen-olyan fél- (de sokkal inkább félrevezető) információk.

Tényleg nem gondolunk bele, mi folyik itt?

Ezek a magukat humánusnak, önzetlennek, a demokrácia letéteményeseinek tartó pályáztató rendszerek jobban megnézve ördögi találékonysággal kitalált lépes-mézzel (pénzzel) bélelt csapdák, ahová a KK- és  más tudatosságú emberek önként, sőt dalolva dobják oda minden ötletüket, ideáikat, észre sem véve, hogy valójában rövid pórázon tartott rabszolgákká válnak (minél jobban függenek a pályázaton nyert pénzektől, annál szorosabb nyakörvvel)…

A pályázati pénzeket osztogató szervezetek (és az ő uraik) majdnem teljes bizonyossággal tájékozódnak arról, amit más körülmények között sokkal körülményesebben deríthetnének ki. Milyen irányultságú, nagyságú, célkitűzésű civil szervezetek léteznek szerte a világban, de természetesen főleg Európában (és ezen belül is a fő célpont ma már Közép-Kelet-Európa!)  - mindez “ezüsttálcán” érkezik az adatfeldolgozókhoz…

Szívszorító látni, hogy új struktúrák felépítése helyett mennyi energia és kezdeményezőkészség vész el a pályázatok kidolgozása körüli hercehurcában, adatok utáni rohangálásban. És mennyi jobb sorsra érdemes éjszaka kerül beáldozásra! Mindez miért is? Az odavetett koncokért?! Némi alamizsnáért? Mert ti, pont ti “megérdemlitek”… mert mindig van, aki megmondja, hogy ki és mit érdemel?!

Akik egy kicsit is ismerik a nemzetközi pénzmozgások természetét és a ma tőkeerősnek mondott nyugati országok történelmét, pontosan tudják, hogyan keletkeztek ezek a gazdasági hatalom fenntartásához szükséges feltételek.

Azt is pontosan lehet tudni, ha belegondolunk, hogy ezek a pályáztatáshoz használt pénzügyi alapok óriási üzletet jelentenek a nyugatnak, hiszen ahelyett, hogy morális indíttatásból kötnének gazdasági szerződéseket azokkal az elmaradott országokkal, melyek pont az ő közreműködésük által szegényedtek el, továbbra is manipulálják azokat: segélyeket, pályázat útján elérhető pénzecskéket dugnak civil mozgalmaik és állami hivatalaik zsebébe egyaránt, de ha utánaszámolunk (ez az, amit senki nem tesz meg): ezek az összegek éppen csak arra jók, hogy a mézesmadzag mindig ott lebegjen a megvezetni kívántak orra előtt.

Igen, ez a helyzet. Egy nagy megvezetés az egész.
És azért lehet megcsinálni – velünk is, mert még a Kulturális Kreatívok is többek képzelnek pénzügyi tudatosságukról, mint amennyire valóban szükség lenne a tisztánlátáshoz.

Klasszikus eset: a hóhér a fegyvert az áldozat kezébe nyomja, hogy az önmagán végezze el a piszkos munkát.

Kemény szavak, de tudom, mit beszélek, mert évek óta látom a folyamatot, sokszor egészen közelről is, amikor kiváló és szívvel-lélekkel dolgozó civileket csalogatnak be a mátrixba, amit ők észre sem vesznek, hiszen annyira örülnek a kiutalt alamizsnának. És még el is hitetik magukkal, hogy erre a folyamatra lehet építeni..
Néhányan már sejtenek valamit…, de hallgatnak, csinálják tovább. Ki is lenne kíváncsi a véleményükre..?

Megdöbbenve tapasztalom, hogy sokan a KK-ok közül személyes életükben sem tudatosak a pénzügyek terén. Inkább becsapják magukat, mindenféle okokkal (kivetítésekkel) magyarázzák a csődhelyzeteket, és ahelyett, hogy felismernék, mely szokásaikon kellene radikálisan változtatni ahhoz, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe, folyamatos mellébeszélések közepette görgetik maguk előtt az adóssághalmokat. Ugyanezek az emberek közösségi fórumokon meglepő magabiztossággal adnak tanácsokat másoknak… osztják a tuti túlélő-tippeket.

Sokan kérdezték már tőlem az utóbbi évek során, miért nem történik igazi változás?

Hát ezért… Ha személyes területünkön sem tudjuk megtenni a szükséges legkisebb lépéseket sem, melyek az elmozduláshoz szükségesek, hogyan is várhatunk kintről változást, ami majd “nekünk jó lesz.” Kintről egészen mást kaphatunk..

Íme, az egyik megoldási javaslatom: minden, magát tudatosnak valló Kulturális Kreatív vezesse be privát életében a kettős könyvelést, melynek technikáját C. H. Budd oly érzékletesen vázolta egy korábbi filmemben. Ez a remek technika már a reneszánsz óta ismert és használt, azóta is egyetemi tananyag.
Aztán tapasztalatokat cserélhetnénk a családi kassza-megoldások módozatairól, a kettős könyvelés áldásos hatásairól. Mennyivel kevesebb felesleges kiadás, pazarló szokás csappantaná az amúgy is sovány pénztárcákat.
Tehát van megoldás. Legalább az első lépéshez…

Tudom, megint kényes területre tévedtem. Korábban is sokszor kaptam sértődött vagy magyarázkodó üzeneteket, most vajon mire is számíthatok?
Ezen írásomtól függetlenül mégsincs más megoldás, mint szembenézni saját nehézségeink fő okozójával, aki ott van ni, a tükörben.

Egyébként sok-sok évvel ezelőtt már megkaptuk a megoldókulcsot:

“Korunk negatív tendenciái ellen érvelni értelmetlen; az ellenérvek logikai hibátlansága és nagyarányú találati biztonsága (emberfeletti éleselméjűsége) felőrlik a vitába bocsátkozót. Értelmes és szükséges azonban olyan eszközökkel élni, mint: szabad kulturális intézmények alapítása, melyeket morális erőből finanszíroznak és védelmeznek  Aki a gondolkodás munkájának lebecsülésével, az emberben lévő egyéb erők felhasználásával törekszik a megismerésre, nem veszi tekintetbe, hogy az emberi képességek közül a fizikai világban éppen a gondolkodás a legmagasabb rendű.”
Rudolf Steiner

És sokszor látjuk, hogy még a szabad alapítású iskolákban is tombolnak az emberi tényezők, és a morális szempont nem írja felül az egyénit… Még nem. “Ami jár, az jár.”  Nincs lemondás, önkéntes áldozat, vagy ha van is, hülyének nézik, aki így cselekszik.

Steiner a maga idejében  gyáriparosokkal próbálta megértetni a pénz háromféle minőségét. Elsőként is azt a funkcióját, amikor az egyén szabadsága által a pénz gyógyító erőként kezd működni a társadalomban.  Akkor és azóta sem értették, mit akar ezzel mondani. Vannak, akik a lelkiismeretük megnyugtatása végett vetnek némi morzsát az arra érdemesnek tartottnak, de a legtöbben inkább várnak. A másikra. .

Egy út maradt, amely ki tudna minket vezetni ebből a beteg és romlott helyzetből. Bár Göllner Mária szavai süket fülekre találtak sok évtizeddel ezelőtt is:

“…mindig betartottuk azt az örök érvényű alaptörvényt, amely szerint bármilyen ezoterikus ala­pítás csak úgy teremhet jó gyümölcsöt, ha áldozati tettekre épül, ahogy Kozmoszunk teremtése is áldozati erőből indult ki.”

És ma? Lehet, hogy halljuk, de nem értjük: MI VAN?!

A filmek készítése és egyéb munkáim során sok-sok emberrel találkoztam.

De csak egy embert ismerek, aki a tapasztalatain keresztül világosan meg tudja fogalmazni, mikor, hol és miképp – szegjük meg a legfelsőbb törvényt. És megpróbál e szerint élni… Már hogy nem megszegni. Na, tényleg nem egy fáklyásmenet.

Egy ember.

De hiszem, hogy EGY meg tudja gyógyítani ezt a világot

Fogel Frigyes

Ismerj meg közelebbről 5 magyar írónőt!

A magyar költészet napja alkalmából kitűnő költő- és írónőinket egy kis játékra invitáltam. Feldobtam mindegyiküknek öt, szerintem rájuk és a munkásságukra jellemző szót, ők pedig reagáltak rá. Líraian, prózaian, viccesen, komolyan, nyitottan. Amilyenek ők maguk: blogolnak, négykézláb, csörgőzés közben írják a novellákat, vágtázó lovagnőként bicikliznek, és útikönyvben írják meg az Ukrajnában tomboló szegénységet.

tovább a cikkre: http://www.nlcafe.hu/szabadido/20140411/5-magyar-kolto-iro-no-karafiath-kerdez/

Screen Shot 2014-04-11 at 08.39.00

A cranio-sacralis terápia

Segíts magadon… egészségügyi magazin videója. Benne: Dr. John E. Upledger – Dr. Papp Huba, fogszakorvos – Császár Zsuzsanna, alternatív mozgás- és masszázsterapeuta – Ladjánszky Katalin.

A cranio-sacralis terápia az Egyesült Államokból, a múlt század hetvenes éveiből származó holisztikus gyógymód. Ez az igen gyengéd érintés-terápia keringésünk és légzésünk mellett szervezetünk harmadik ritmikus rendszerét alkotó agy-gerincvelői folyadék (liquor) áramlásával van kapcsolatban. A kezelés során lehetőség van fizikai, érzelmi, lelki és szellemi sérüléseken segíteni, akut és krónikus betegségeket gyógyítani. A cranio-sacralis terápia serkentően hat az öngyógyító folyamatokra, segít ellazítani, megtalálni a belső harmóniánkat és egyensúlyunkat. A mellékelt kisfilmben szó lesz a fogászati alkalmazásokról, az újszülöttek kezeléséről és sok minden másról…

 

Az egyszer kiejtett szó…

“Gonosz, maró, kegyetlen szavak gyógyíthatatlanabb sebet, veszedelmesebb mérgezést okoznak a durva fizikai sérülésnél. Az egyszer kiejtett szót soha többé nem vonhatjuk vissza! Bántó, kíméletlen, a másik gyengeségeit könyörtelen kritikával ostorozó szavak görcsöt, sokkot, titkon gennyedő fekélyt okoznak a lélekben, gyógyulást soha! De nemcsak az indulatból, sértett hiúságból, féktelenségből a másik lényébe döfött szavak a veszedelmesek. A játékos meggondolatlanságból kiejtett baljós tartalmú megjegyzések is mélyre hatolnak és megfogannak egy feszült pillanatban.”
Szepes Mária

avagy

“Azok, akik jól tudnak beszélni, röviden beszélnek.”
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Man Holding Loudspeaker

Egyedül a művészet…

“Egyedül a művészet, a művészi érzék, ami az embercsoportokban közösen mozdul, csak az tudja a széteső káoszt teremtő tetté változtatni.

Ekkor a káoszból csíra lesz.

Ezért időszerű kicsi modellszerű csoportokban gyakorolni
minden szabaddá váló erőnek a teljes emberi alak mozgásával való összefüggését.

Elevenen gondolni, érezni, akarni.”

Werner Kuhfuss

the-artist-as-singer

A világ leggazdagabb 85 emberének akkora a vagyona, mint az emberiség felének…

Világszerte nőnek a jövedelmi különbségek: egyre több a szegény ember, míg a világ összes vagyona fölött egyre kevesebb ember rendelkezik.
Egy nemzetközi segélyszervezet szerint a jövedelmi különbségek egyre nagyobbak világszerte. A brit központú Oxfam a davos-i világgazdasági fórum kezdetére időzítette jelentését. Ebben azt írják: az egyik legnagyobb veszélyforrást világszerte az jelenti, hogy növekednek a jövedelmek közötti különbségek. A szervezet szerint a világ leggazdagabb 85 emberének akkora a vagyona, mint az emberiség felének. Az Oxfam anyaga egybecseng a csúcstalálkozóra készült egyik összefoglalóval. Egyebek mellett ezt fogják megvitatni a vendégek, akik között az Európai Bizottság elnöke, több miniszterelnök, és egy meg nem nevezett “magasrangú kínai vezető” is ott lesz.

forrás: http://www.hir24.hu/kulfold/2014/01/21/maroknyi-ember-kezeben-van-a-vilag-vagyonanak-a-fele/

Screen Shot 2014-04-10 at 16.32.35