Sajnos…

“Sajnos legtöbbnyire furcsák az emberek,
Sosem követik a helyes természetet.
A józan észt, bizony, ők túl szűknek találják
És jellemük szerint lépik át a határát.”

“A rágalomra nincs semmilyen gyógyszer itt:
Hát bolond, aki a pletykára hederít.
Igyekezzünk tehát okosan élni s tisztán,
S ne törődjünk vele, hogy mit fecseg a hitvány.”
Moliére

Moliere2

Amit viszont soha nem hozott le a magyar mainstream média sem a nyugati országok nagy médiája 1917 óta, az a következő:

1Ma október 23-án a magyarországi mainstream média lehozott egy cikket.

A cikk címe:
“Sokkoló levelet írt az EU-nak Soros György”
Aki akarja itt elolvashatja el az írást:

http://index.hu/kulfold/2014/10/23/sokkolo_levelet_irt_az_eu-nak_soros_gyorgy/

Amit viszont soha nem hozott le a magyar mainstream média sem a nyugati országok nagy médiája 1917 óta, az a következő:

„Ma az emberek egy olyan csoportja a hangadó, amely uralni akarja a Földet a mozgékony kapitalista gazdaság eszközeivel. E csoport a tőle függő embercsoportokat a gazdasági eszközök révén kapcsolja össze és szervezi meg. … Mivel az említett csoportot az anglo-amerikai világon belül találni, a jelenlegi hatalmi konstelláció csak alárendelt pillanat, amely minden valódi szembenállást és érdeket elfed. … Csak az alábbi alternatíva lehetséges. Vagy leleplezi az ember a hazugságot, amellyel a Nyugatnak dolgoznia kell, ha boldogulni akar, és azt mondja: az anglo-amerikai machinátorok egy áramlat hordozói, amelynek gyökerei a francia forradalmat megelőző impulzusban rejlenek, amely a kapitalizmus eszközeivel világuralmat akar megvalósítani, s amely számára a forradalmi impulzusok csupán jelszóul szolgálnak, ami mögé elbújnak; vagy átengedi az ember a világuralmat az anglo-amerikai világon belüli okkult csoportnak.”

“A nagytőkének sikerült elérnie, hogy a demokrácia a legcsodálatosabb és a leghatékonyabb eszközzé váljon az emberiség egészének kizsákmányolására. Általában azt képzeljük, hogy a tőkések, a hatalom ellene van a demokráciának és szemben állnak azzal. De ez egy tévedés. Ugyanis a éppen ellenkezőleg a nagytőke és a pénzemberek irányítják és tudatosan támogatják azt, mert ez a demokrácia adja a felszínt, ami mögé el tudják rejteni a valóságot, az emberek kizsákmányolását. Ebben egyben megtalálják az önvédelem legjobb eszközeit is a társadalom és a tömegek ellenállásával szemben.”

Rudolf Steiner

Elmulasztott forradalom – Rádi Péter gondolatai és alkotásai

A szoborcsoport az összefogásra képes magyar társadalmat jeleníti meg. Embermagasságú, rozsdás tagokból indul majd az egyének összefogását szimbolizálva, – egyre kifényesedve, mint egy tükör- 8 méteres magasságot elérve széttöri az előtte elterülő betont, emléket állítva ezzel a kommunizmus megtörésének.

1956-ban ehhez elég volt egy fizikai síkon lezajló forradalom. Erővel ki kellett verni az országból a megszállókat.(Persze visszajöttek). Október 23.-án 1989-ről is megemlékezünk. 33 évvel később újra ki kellett volna vívnunk a szabadságunkat, de ezúttal egy szellemi forradalomra lett volna szükség. Ez a forradalom elmaradt. Az ellenség ugyan elment, de az emberekben nem változott semmi. Az elnyomott szellemi ébredése előtt, elfáradt az elnyomó szelleme. A körülmények ugyan megváltoztak, de ezt sikeres forradalomnak elkönyvelni illúzió lenne. Ahogy 1956-ban nem történt volna semmi, ha az emberek nem mentek volna az utcára, úgy ez a forradalom sem következhet be az emberi szellem tettei nélkül. Ezek a tettek függetlenek minden emberen kívüli tényezőtől. Bármilyen irányba is indul a keresésre a külvilág visszautalja az embert magába. A rozsdás, magányos, embermagasságú oszlopokban kell a forradalomnak elkezdődnie, hogy összekapcsolódhasson más rozsdás oszlopokkal. Ennek az eredménye nem sok rozsdás, magányos, embermagasságú oszlop lesz, hanem egy önmagát minőségileg átalakított, megtisztított egység.
Ezért ez a szoborcsoport több mint egy emlékmű. Emlékeztet minket egy forradalomra és figyelmeztet minket egy elmulasztott forradalomra.
Ez a sorozat emléket állít ennek az elmulasztott forradalomnak és azt az igényt fogalmazza meg, hogy október 23.-án, ne csak történelmünkre emlékezzünk, hanem saját meg nem tett forradalmunkra is.

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.591560714281227.1073741845.233175823453053&type=1

1511451_591652790938686_8597244414359985280_n

Nagy Gáspár: A Fiú naplójából

… és a csillagos estben ott susog immár harminc
évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg
susog a homály követeinek útján s kitünteti őket
lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn…
…és ha jön a nyüszítve támadó gyávaság
a rémület hókuszpókusza? – akkor eljönnek ablakod
alá a szegényes alkuvások vénei-ifjai mint mindenre
elszánt hittérítők s beárad a dögszag: a teletömött
gyomor békessége meg az ígéretekkel megtelt szemek
tócsafénye és fénytelen homálya…
…csupán el kéne hinned… de nem hiszed hogy éppen
ők jöttek-szöktek el a maszkabálból hogy éppen ők
azok a független kutyák kik ideológiamentes csontokon
tökéletesítik a fölösleges morgást-harapást…
…nem tudom még hogyan viselem tartósan a szégyent
hogy együtt néztük ugyanazt az eget folyót hangyafészket
és másképp vert a szívem másért pirultam el
másért szorult ökölbe a kezem és másképp láttam
ugyanazt a fát ezüstlő éveinkkel sújtva súlyos emlékek
alatt recsegni-ropogni-hajladozni büszkén –
de ha több szégyen is társul velem akkor is csak így
mondhatom: míg a szem él látni kell fele-Barátaim!…

nagy_gaspar

Vajon most, közel hatvan évvel az iszonyú dráma után fel merjük-e tenni a mindmáig legfőbb tabu kérdést?

1956Gérecz Attila forradalmár mártír költőnket a váci fegyházból megszökött rabként egy rendőr elfoghatta volna, de végül futni engedte. Halhatatlan versében így örökítette meg ezt a pillanatot: „Álltunk szótalan én meg a rendőr: / egymásra fogott magyarok.”

Vajon most, közel hatvan évvel az iszonyú dráma után fel merjük-e tenni a mindmáig legfőbb tabu kérdést, miszerint lehet, hogy éppen ez a „nem létező”, pusztító világerő lett volna már 1956-ban is a közös ellenfél? S menjünk tovább. Hogy esetleg nem éppen ez a hatalom az, amely gátlástalan cinizmussal azért kényszerít történelmünk során újra és újra egymásra fogott magyarként minket, hogy az egész nemzetet kifosztó tevékenysége a lehető legzavartalanabb és főként „olcsó” legyen? (Hisz a leginkább „energiatakarékos” megoldás az, ha a végzetesen megosztott nemzet saját magát fosztja ki és számolja fel.)

Lehetséges, hogy már Dózsa parasztjainak elkeseredett brutalitása, de a dühödten bosszúért lihegő urak megtorlása is ugyanebbe az önpusztító örvénylésbe igyekezett lökni a nemzetet?

Juhász Ferenc írta erről a Tékozló ország című megrendítő eposzában: „Időkbe-látó szemetek nem volt, de kezetek, hogy a hazát a sírba taszítsa, igen.”

(Részlet Bogár László – Egymásra fogott magyarok című írásából)

 
A teljes írás:

A minap a II. János Pál pápáról elnevezett téren át vezetett az utam. Közismert, hogy a tér neve egészen a legutóbbi időkig más volt. A köztársaságról nevezték el, bár a magyarságnak ez a kifejezés sokáig nem volt túl jó ómen, hisz mind az 1918-as, mint az 1946-os „köztársaságok” kikiáltását követően a magyar történelem legpusztítóbb diktatúrái jöttek létre. Ezzel együtt, és a teljes elismerés hangján azt is megkockáztatnám, hogy bármilyen tiszteletre méltó is II. János Pál pápa emléke, ennek a térnek a neve egyszerűen nem tud megváltozni a nemzet emlékezetében. Leginkább azért nem, mert az 1956-ban itt lejátszódó dráma ezt teljességgel lehetetlenné teszi.

De még mielőtt az október huszonharmadikai megemlékezés okán erről a drámáról és történelmi hátteréről szót ejtenék, szeretném megosztani az olvasókkal azt az élményt, érzést, amit annak a jól, túlságosan is jól ismert, a téren fekvő épületnek a megpillantása okozott. (Főleg a fiatalabbaknak írom: a történelem süllyesztőjében eltűnt Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottságának egykori székházára gondolok, amely 1956-ban az egyik legsúlyosabb, rengeteg halálos áldozattal járó összecsapás színtere volt.) Nos, az említett épület ma teljesen elhagyatott, tökéletesen lepusztult, falai koszosak és kopottak, ablakai bedeszkázva, a valaha létező kapuzat beugróiban hajléktalanok mocskos, elhanyagolt odúi láthatók.

Lehangoló látványt nyújt. Amikor a téren áthaladtam, és ezt a megrázó látványt átéltem, arra gondoltam, hogy akik az egyik és másik akkori „oldalról” még életben vannak, vajon mit éreznek ezt látván. Vajon amiért az életüket is kockára téve küzdöttek, szóval az a bizonyos „szebb jövő”, amit a harcuk tétjének tekintettek, az ez volt-e, amit én láttam? Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, aligha.

Ha bármelyikük előre ismerte volna ezt a bizonyos „szebb jövőt”, azt a napjainkban sokakat szorongató nyomorúságot, amit ez a lepusztult pártszékház oly szívbemarkolóan jelenít meg, aligha tette volna kockára az életét.

Azt hiszem, hogy a ma itt élő felnőtt nemzedékek számára módfelett tanulságos volna megtudni, vajon mit éreztek akkor, és milyennek gondolták az „esemény” után közel hatvan évvel bekövetkező „szebb jövőt”. Mert tény, hogy az ember csak akkor képes az életét is kockáztatni valamiért, ha abszolút biztos benne, hogy igaz ügyért harcol, és áldozatvállalása egyszer majd méltóbb emberi életet jelent a jövő nemzedékeknek.

Mit takar ez a szebb jövő? Valóban e lepusztult épületet ellepő, vizelettől bűzlő, nyomorult emberroncsok lennének e szebb jövő megjelenítői? Aligha tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy akik ma életben vannak az „ostromlók” és a „várvédők” közül, egyformán szégyent, kiábrándulást és mélységes csalódottságot élnek át, ha megpillantják a tér mostani állapotát.

Esetleg talán éreznek valami keserűséget is, talán arra gondolnak, hogy mindkét „oldalt” csúnyán megvezették? Talán néhányan arra gondolnak, hogy a „szocializmus” jelszavai mögött egy pusztító világerő helyi kollaboránsainak cinikus számítása állt csupán, amely egyszerűen csak „pufferként”, ütközőként használta a „várvédőket”? S ha eddig eljutottak, talán már azt is belátják, hogy a forradalom „szabadságot, demokráciát” követelő jelszavaival küzdő „ostromlók” mögött e pusztító világerő egy másik helyi kollaboráns csoportjának cinikus számítása húzódott meg, akik szintén „pufferként” használták az ostromlókat is?
Gérecz Attila forradalmár mártír költőnket a váci fegyházból megszökött rabként egy rendőr elfoghatta volna, de végül futni engedte. Halhatatlan versében így örökítette meg ezt a pillanatot: „Álltunk szótalan én meg a rendőr: / egymásra fogott magyarok.”

Vajon most, közel hatvan évvel az iszonyú dráma után fel merjük-e tenni a mindmáig legfőbb tabu kérdést, miszerint lehet, hogy éppen ez a „nem létező”, pusztító világerő lett volna már 1956-ban is a közös ellenfél? S menjünk tovább. Hogy esetleg nem éppen ez a hatalom az, amely gátlástalan cinizmussal azért kényszerít történelmünk során újra és újra egymásra fogott magyarként minket, hogy az egész nemzetet kifosztó tevékenysége a lehető legzavartalanabb és főként „olcsó” legyen? (Hisz a leginkább „energiatakarékos” megoldás az, ha a végzetesen megosztott nemzet saját magát fosztja ki és számolja fel.)

Lehetséges, hogy már Dózsa parasztjainak elkeseredett brutalitása, de a dühödten bosszúért lihegő urak megtorlása is ugyanebbe az önpusztító örvénylésbe igyekezett lökni a nemzetet?

Juhász Ferenc írta erről a Tékozló ország című megrendítő eposzában: „Időkbe-látó szemetek nem volt, de kezetek, hogy a hazát a sírba taszítsa, igen.”

Vajon a Köztársaság tér egykori ostromlóinak és várvédőinek – a jelek szerint – „(szebb) jövőbe látni” nem képes szemei minek látták akkor, és főként minek látják ma az akkori „várból” lett bűzös, mocskos, lepusztuló épületet? És főként mit gondol minderről a ma nemzedéke?

A kerület polgármestere nemhogy 1956-ot nem élte át, de még 1990-ben is kisgyerek volt. Talán lehetne szép történelmi szimbolikája annak, hogy a „tiszták” nemzedékének képviselőjeként éppen ő tenné nemzeti emlékhellyé ezt az épületet, okulásul, hogy soha többé ne pusztíthassa önmagát az egymásra fogott magyar. Mert aki nem tanul a saját történelméből, azzal újra és újra lejátszódnak ugyanazok a súlyos tragédiák.

 
Bogár László – Egymásra fogott magyarok

Bornai Tibor – Ön szereti a zsidókat?

Drani150.aA kérdésre nem adható jó válasz. Sem a nem szeretem, sem a szeretem nem helyes. Zsidó ugyanis sokféle van. A becsületeseket, kedveseket, tehetségeseket, nagylelkűeket szeretem, a gonoszakat, irigyeket, a bűnözőket pedig nem. Olyan, hogy “zsidók”, pedig nincs. Nem létezik ugyanis olyan ember, akinek csupán egyetlen tulajdonsága van, az, hogy zsidó.

Ön szereti a cigányokat? A kérdésre nem adható jó válasz. Sem a nem szeretem, sem a szeretem nem helyes. Cigány ugyanis sokféle van. A becsületeseket, kedveseket, tehetségeseket, nagylelkűeket szeretem, a gonoszakat, irigyeket, a bűnözőket pedig nem. Olyan, hogy “cigányok”, pedig nincs. Nem létezik ugyanis olyan ember, akinek csupán egyetlen tulajdonsága van, az, hogy cigány.

És szereti ön a magyarokat? A kérdésre nem adható jó válasz. Sem a nem szeretem, sem a szeretem nem helyes. Magyar ugyanis sokféle van. A becsületeseket, kedveseket, tehetségeseket, nagylelkűeket szeretem, a gonoszakat, irigyeket, a bűnözőket pedig nem. Olyan, hogy “magyar”, pedig nincs. Nem létezik ugyanis olyan ember, akinek csupán egyetlen tulajdonsága van, az, hogy magyar.

forrás:

http://bornaitibor.blog.hu/2012/12/05/on_szereti_a_zsidokat?fb_action_ids=10200405257886853&fb_action_types=og.likes

 

Volt egyszer egy tajvani srác…

Volt egyszer egy tajvani srác, aki baseball sapkában hogy az arca ne látszódjon fogta a gitárját és a szobája magányában az íróasztala mellett egy klasszikus zenei témára -(amit szinte minden esküvőn eljátszanak a zenész kollégák – Pachelbel – Canon)- “improvizált” egy kicsit a… webkamerájának… :)
Semmi marketing, semmi X, Y, Z faktorok csak játszott szerényen az arcát eltakarva… Majd több 10 millió néző, saját zenekar, turnek… Jawohl! :)

 

Ön színtévesztő? Esetleg színvak? Itt letesztelheti

Ha gyanakszik rá, hogy színvakságban szenved, a Buzzfeed összeállításával letesztelheti, hogy valóban így van-e.

Tizenöt ábrát kell szemügyre vennie csupán, és kiderítheti magáról, hogy színtévesztő-e. Helyesebben csak azt, hogy a Buzzfeed tesztje színtévesztőnek tartja-e magát. Szerkesztőségünk több tagja is kipróbálta a tesztet, így szeretnénk jelezni, hogy jobb, ha becsapós kérdésre is felkészül.

A dologhoz hozzátartozik, hogy a teszt végén az értékelés csak azt igyekszik megállapítani, hogy a kitöltő színvak-e (color blind), miközben az érintettek többsége nem színvak, csupán színtévesztő (partially color blind, vagy color deficient). Így történhet meg, hogy egy közel egyharmados hibahányaddal tippelő játékos esetében is egyszerűen csak úgy összegez a program, hogy az illető nem színvak (valóban nem), és a 15 válaszlehetőségből 13 elrontása esetén jut csak arra, hogy a kitöltő részlegesen színvak.

Katt ide a teszthez:

http://www.buzzfeed.com/awesomer/are-you-actually-color-blind?bffb&utm_term=4ldqpgp#28ilqy

forrás hvg.hu

087a57fa4e8918587f25b2a729f7a1f1-3