“Ausztria egyik vezető és mérvadó politikai blogjának szerzője, Andreas Unterberger blamázsnak nevezte szerdán a bécsi színház magyarországi akcióját, amely szerinte nem odaillő és tartalmilag nevetséges volt.

shutterstock_98507624-couple-laughing“Ausztria egyik vezető és mérvadó politikai blogjának szerzője, Andreas Unterberger blamázsnak nevezte szerdán a bécsi színház magyarországi akcióját, amely szerinte nem odaillő és tartalmilag nevetséges volt.

A szerző megjegyezte, igaz ugyan, hogy a magyar kormány pártpolitikai szempontok alapján nevezett ki vezetőket néhány színház és más intézmény élére, de Ausztriában is ugyanez történik. El tudja valaki képzelni, hogy Ostermayer (az Osztrák Szociáldemokrata Párt által delegált kultuszminiszter) nem baloldali embert helyez egy állami színház élére? – tette fel a kérdést a Die Presse korábbi főszerkesztője.

A szerző szerint a Burgtheater munkatársainak minden okuk meglenne arra, hogy színházuk legutóbbi pénzügyi botránya után a saját munkájukra koncentráljanak, és ne a magyarok “nehéz helyzetére”, majd megjegyzi: “az ugyanis 30 évvel ezelőtt, a kommunista diktatúra alatt ezerszer nehezebb volt. A magyar gazdaság az utóbbi időben pedig sokkal jobban fejlődik, mint az osztrák.”

Andreas Unterberger a magyarok válaszát, hogy a nyilatkozat alatt megidézték az aradi vértanúkat, briliánsnak nevezi, és úgy véli, “az osztrákok a szégyen miatt csak a fejüket csóválhatják kétségbeesve”.”

http://m.hvg.hu/kultura/20150422_Nemzetibotrany_a_Burgtheater_valaszolt_V

Mit szólt volna a bécsi közönség, ha a Katona József Színház nagy sikerű bécsi vendégjátéka után én, mint a darab főszereplője elkezdtem volna Jörg Haiderezni és a színpadról félteni az osztrák demokráciát?

images_5318Blaskó Péter nyílt levele Karin Bergmann Burgtheater-intendánsnak és Jan Bosse rendezőnek:

„Tisztelt Karin Bergmann! Tisztelt Jan Bosse!

Önök ketten gyáva emberek. Ide küldenek Budapestre egy társulatot, a társulatukat, hogy lejárassák Ausztriát. Sunyin lapulnak otthon és szegény Martin Reinkét bízzák meg azzal, hogy az Önök közéleti alkalmatlanságát bizonyítsa. Egyébként milyen alapon avatkoznak bele egy másik ország belpolitikájába? Milyen jogon használják fel vendégszereplő előadásukat politikai üzenet közvetítésére?

Ez minden vendégjogot sárba tapos.

A színpad nem arra való, hogy politikai brosúrákat olvassunk fel. Éppen ettől kellene távol tartani magunkat nekünk, színházművészeknek. Mit szólt volna a bécsi közönség, ha a Katona József Színház nagy sikerű bécsi vendégjátéka után én, mint a darab főszereplője elkezdtem volna Jörg Haiderezni és a színpadról félteni az osztrák demokráciát? Ez nem az Önök és nem a színházművészet dolga. Szereptévesztésük bocsánatkérést sürget. Ha nem teszik meg, ne hivatkozzanak összetartozásunkra.

Otromba gorombaságot csak bocsánatkérés követhet.

A fentieket elvárva, üdvözlettel:

Blaskó Péter, a Nemzeti Színház színésze, aki tanúja volt az értelmetlen provokációnak.”

http://mandiner.hu/cikk/20150421_blasko_peter_onok_gyava_emberek_nyilt_level_a_burgtheatereseknek

Egy idős hölgy elismerésre méltó válasza az öregség kérdésére: az öregség ajándék. Az öregség szabaddá tett

older-women-eye-makeup„Pár napja egy fiatal lány megkérdezte tőlem, milyen érzés öregnek lenni. Beismerem, hogy kicsit felindultam a kérdés hallatán, mert egyáltalán nem tartottam magam öregnek. A reakciómat látva kicsit össze is zavarodtam, ezért mondtam neki, érdekes kérdést tett fel, ezért gondolkodni fogok rajta és hamarosan válaszolni fogok rá.

Rájöttem, hogy az idős kor ajándék. Úgy érzem, először mondhatom ki, hogy ma az a valaki vagyok, akivé valamikor válni akartam. Nem, most természetesen nem a testemről beszélek! Néha ez a test kétségbe is ejt – a ráncok, a táskák a szem alatt, a foltok a bőrön, a megereszkedett fenék.
Néha sokkol a tükörből visszatekintő idős hölgy, de nem hagyom magam sokáig ezen rágódni, s így a nyugtalanság hamar szertefoszlik. A világon semmiért nem cserélném a fantasztikus barátaimat, a figyelemreméltó életet, az imádnivaló családomat kevesebb deres hajszálra vagy lapos hasra.

Minél idősebb leszek, annál elnézőbb és kevésbé kritikusabb vagyok magammal.

Önmagam barátja lettem.
Nem szidom magam, ha eggyel több kekszet ettem meg, ha nem vettem meg az ágyam, ha megint egy ostoba gyík szobrot vásároltam meg amire nincs is szükségem, de ami futurisztikus fuvallatként hat elmémre… Jogom van sokat enni, nem rendet rakni magam után, vagy épp extravagánsnak lenni. Kinek milyen köze van ahhoz, ha én éjjel 4-ig olvasok és délig alszom? Tanúja voltam annak, hogy sok barátom igen korán hagyta itt ezt a világot, mielőtt még megérthették és megtapasztalhatták volna az idős kor kínálta szabadságot.
Táncolok magammal, fantasztikus zenéket hallgatok, s ha megérint az elvesztett szerelem búja, mit tegyek, hát sírok. Ki fogok menni a partra fürdőruhában, ha akarok – ami már aligha képes tartani teltebb idomaimat –, és meg fogok mártózni az óceán hullámai közt a bikinibe öltözött (vagy vetkőzött?), szánakozó tekintetű fiatalok csodálkozására.
Ők is megöregszenek majd.

Néha feledékeny vagyok, ez igaz. De hát könyörgöm, nem kell az életben mindent észben tartani, ami pedig fontos, az úgyis biztosan eszembe jut
majd.

Erre a korra bizony már nem egyszer tört össze a szívem. Hogy is ne törne össze a szíved, ha elvesztetted szerelmedet, ha a gyermekedet látod szenvedni, vagy ha épp egy autó elgázolja kiskutyádat? Viszont az összetört szív ugyanakkor az erőnk forrása is, a megértés forrása, az együttérzés forrása. Az a szív, amely soha nem tört még össze, az steril és tiszta, nem ismeri még a tökéletlenség boldogságát.
A sors kegyes volt velem – megadta, hogy ősz hajszálaim lehessenek, hogy a fiatalságom mosolya a mély ráncaimban örökre az arcomon éljen. Hány meg hány ember nem nevethetett soha, hányan mentek el azelőtt, hogy megőszülhettek volna?! És ez nekem megadatott.
Teljesen őszintén mondhatok nemet. Teljesen őszintén mondhatok igent. Amikor megöregedsz, egyre könnyebb lesz őszintének lenni. Egyre kevesebbet aggódsz mások véleménye miatt. Már nincsenek kétségeim vagy fenntartásaim magammal szemben. Megnyertem a hibázás jogát.

A kérdésedre válaszolva pedig, elmondhatom: szeretek öregnek lenni. Az öregség szabaddá tett.

Szeretem azt a személyt, aki lettem. Nem fogok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fogom arra vesztegetni az időm, hogy azon rágódom, mi történhetett volna, hogy miért nem történt meg, hogy mi történhet ezután.
És minden nap fogok desszertet enni.”

forrás: filantropikum.com

Kontraszt – Kritikusok… Kritikusok?

muppet-criticsSokszor voltam nehéz helyzetben hogy miként “nyilatkozzak” róluk…
Ennyi év után most Zsigmond Vilmos (oscar díjas operatőrünk) fogalmazta meg -számomra- ezt legjobban…
“A kritikusok nem jártak filmes főiskolára, és fogalmuk sincs arról, hogy milyen egy filmen dolgozni. Még ma sem tudják talán, hogy ki mit csinál egy forgatáson. Nem értik, hogy ez egy közös munka, és sokszor nehéz eldönteni, ki miért felelős. Ott kell lenni a forgatáson, és csak akkor lehet igazán látni, mivel foglalkozik a rendező, és mivel az operatőr. Látnák, hogy a rendezőnek semmi köze a világításhoz, sok esetben azt sem ő dönti el, hol van a kamera.”
http://www.origo.hu/…/20150412-disznosag-volt-hogy-csak-en-…
Kontrasztként; az Amadindás (világhírű magyar ütőegyüttes) tagja Rácz Zoli nyilatkozott nemrégen a Népszabadságban egy kritikusról melyről az index is hírt adott.
Így:
“Rácz Zoltán, az Amadinda Ütősegyüttes egyik tagja kicsit kiakadt Fáy Miklós Népszabadságban megjelent koncerkritikáján, szóval ismétlen, csak hogy mindenkinek tiszta legyen, hogy a következő szavak kitől és miért hangzottak el, szóval egy ütőegyütteses bepipult egy kritikusra úgy, hogy egy egészen Torrentés nyílt levelet hozott a világra, amiben a következő szavakkal hivatakozik Fáyra:
te barom, kibaszlak a teremből mint a taknyot, te senkiházi szarjankó, te kitartott hímringyó, ócska frusztrált seggnyaló vagy egy labdaszedő, aki csak a partvonalig jut el, onnét óbégat
és főleg: Ébredj fel kispofám, amíg nem késő!”
Hmm…
Ti szoktatok kritikákat olvasni? (szinházi, koncert stb)
Fogel Frigyes

1941-ből (!)…

2159640_5“Európa nem a harctereken pusztul el, hanem a lelkekben. Ha a lelkeket nem tudjuk megtölteni új hivatásérzéssel, Európának nincs joga többé a vezető szerephez, melyet évezreden át betöltött Ázsia és Amerika között. Elmerül a földrész végzetében. Egy üde és mohó imperializmus, az amerikai, mely a gépi civilizáció és a nyersanyagok kifogyhatatlan bőségével rendelkezik, érdeklődve pillant körül a világban, mert most látja, fiatal történelme során először az alkalmat, mikor népek, földrészek, világnézetek és korhadó társadalmak fölött magához ragadhatja a vezetést, az uralmat a nyersanyagok, a piacok, az emberek által lakott földrészek legnagyobb fele, igen, a vezetést a világ fölött. Ez az amerikai imperializmus jókedvű, éhes, izmos, idealista és mohó: úgy készül a nagy mérkőzésre, mint egy rugby játszmára.”

Márai Sándor

Soha ilyen nyíltan nem beszéltek még felelős tudósok a Földön kívüli élet lehetőségéről, mint a NASA tudósai egy keddi beszélgetésen

A mainstream médiában megnyomták a gombot…

“Soha ilyen nyíltan nem beszéltek még felelős tudósok a Földön kívüli élet lehetőségéről, mint a NASA tudósai egy keddi beszélgetésen.

“Tudjuk, hogy hol keressünk, és azt is tudjuk, hogy hogyan” – fokozta a hallgatóság izgalmát a kutató. “A legtöbb esetben már rendelkezünk a szükséges technológiával, és ezeket hamarosan már alkalmazni is tudunk.”

Az űrhajós is biztos a létezésükben
Hasonlóan határozott véleményt fogalmazott  John Grunsfeld, aki korábban saját szemével tekinthetett bele a világűr mélységeibe.

Clinton a földönkívüliek támadásáról:

Érdekes, hogy nem sokkal korábban beszélt az egykori amerikai elnök is a földönkívüliekről. Bill Clinton egy tévés beszélgetésen szögezte le, hogy valószínű, nem vagyunk egyedül az Univerzumban.
Nem lepődnék meg, ha egy nap meglátogatnának minket. Csak remélem, hogy ez nem úgy zajlik majd, mint a Függetlenség napjában.
Az egykori elnök kijelentette, hogy még ennek is lenne haszna, mert így végre összefogna az emberiség. “Talán ez lehetne az egyetlen esély, hogy összefogjon a megosztott emberiség. Az emberek közti különbségek jelentéktelenné válnának, ha egy külső ellenség fenyegetne minket.”

Teljes cikk:

http://index.hu/tudomany/2015/04/08/nasa_mar_a_mi_eletunkben_talalkozunk_a_foldonkivuliekkel/

Videó:

“Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében.”

böjte-csaba-693x346“Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!

Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába… Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb.  Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi “rossz” világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs – mondtam neki – most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!!”

Böjte Csaba

teljes cikk:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/bojte-csaba-gondolatai-megmaradasrol

„… Az emberek megszerezhetik az éteriben való észlelés új képességét – “

book_figure_christRudolf Steiner: Krisztus megjelenése az éteri világban

(Elhangzott 1910. január 25-én, Karlsruheban – részlet)

„… Az emberek megszerezhetik az éteriben való észlelés új képességét – először legalábbis bizonyos számú ember –, a többiek pedig egyre követik majd őket, mivel az emberiségnek 2500 éve lesz arra, hogy egyre jobban kibontakoztassa ezeket a képességeket. Az embereknek nem szabad ez idő alatt elszalasztaniuk ezt az alkalmat. Ennek elmulasztása óriási szerencsétlenség volna, és az emberiségnek várnia kellene egy későbbi időre, hogy pótolhassa mulasztását, hogy még utólag kifejleszthesse ezt az új képességet. Ez pedig az a képesség lesz, hogy az emberek látni fognak a környezetükben valamit az éteriségből, amit eddig normális körülmények között nem észlelhettek. Most csak a fizikai testét látják az embernek, akkor azonban képesek lesznek arra, hogy – legalábbis árnyszerű képben – az étertestét is lássák, és valamennyi mélyebb történés összefüggését is átélik majd az éteriségben. Képük és sejtelmük lesz a szellemi világ eseményeiről, és átélik, hogy az ilyen események három-négy nap múlva beteljesednek a fizikai síkon. Látni fognak éteri képekben bizonyos jelenségeket, és tudni fogják, hogy másnap vagy néhány nap múlva ez vagy az fog történni.
Az ember lelki képességei ilyen változásokon fognak keresztülmenni. Létrejön valami, amit éteri látásnak nevezhetünk. És mi kapcsolódik ehhez? Nos, az a lény, akit Krisztusnak nevezünk, aki egykor, időszámításunk kezdetén hús-vér testben élt a Földön. Fizikai testben nem jön el már többször, mert az egy egyszeri történés volt. Éteri alakban azonban visszatér az említett időkben. Ekkor az emberek megtanulják Krisztus észlelését, amennyiben éteri látásuk révén felnőnek hozzá, mivel fizikai testbe nem fog már leszállni, csak étertestbe. Az embereknek tehát fel kell nőniük Krisztus észleléséhez. Mert igaz Krisztus kijelentése: „Veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig.”1 Ő itt van, itt van szellemi világunkban, és különösen áldottak azok, akik mindig észlelhetik őt ebben a szellemi-éteri világban.
Egy ilyen észlelés győzte meg különös erővel Pált is a damaszkuszi esemény során. Ez az éteri látás azonban természetes képességként fog kialakulni egyes embereknél. Az eljövendő kor emberei számára egyre inkább lehetséges lesz a damaszkuszi eseménynek, Pál élményének átélése.
A szellemtudományt ily módon most egészen más értelemben ragadjuk meg. Megtanuljuk, hogy a szellemtudomány olyasvalami, ami óriási felelősséget ró ránk, mert a szellemtudomány előkészítés Krisztus újbóli megjelenésének egészen konkrét történésére. Krisztus amiatt jelenik meg ismét, mert az emberek fel fognak hozzá emelkedni az éteri látásban. Ha ezt felfogjuk, akkor a szellemtudomány akként fog megmutatkozni számunkra, mint ami előkészíti az embereket Krisztus visszatérésére – nehogy bekövetkezzen az a szerencsétlenség, hogy ezt a hatalmas eseményt elmulasszák –, előkészíti őket arra, hogy éretté váljanak Krisztus visszatérésének, ennek a nagy pillanatnak a felfogására. Az ember képes lesz arra, hogy lássa az étertesteket, és ezek között Krisztus étertestét is megláthatja, vagyis egy olyan világba növekszik bele, amelyben újonnan felébredt képességeinek megjelenik Krisztus.
Ezek után nem lesz már szükség arra, hogy Krisztus létezését mindenféle okiratokból bizonyítsák, hanem lesznek az élő Krisztus jelenlétének szemtanúi, olyanok, akik étertestben élik majd át Őt, és akik ebből az élményből fogják megtanulni, hogy ez a lény ugyanaz, mint aki időszámításunk kezdetén a Golgotai Misztériumot végrehajtotta; hogy ez a lény Krisztus. Ahogy Pál Damaszkusznál meggyőződött arról, hogy: ez Krisztus, úgy lesznek majd olyanok, akik éteri átélésük révén győződnek meg arról, hogy Krisztus valóban él.
Ez korunk legnagyobb titka: Krisztus visszatérésének titka, melynek ez az igazi formája.”

Máté evangéliuma 28,20.

(Fordította: Kótai Zita)

GA 118

Genius kiadó, Budapest, 2012

Undoritóak vagyunk?

Frigyes Fogel

Igy husvet tajan is figyelem a kozossegi oldalak megosztasait es furcsamod most sehol nem harsogjak a netezok hogy “JeSuis X.Y.” mikozben 150 kereszteny egyetemistat meszaroltak le a napokban.
Egy kicsit odebb… Kenyaban…

Ahogy egy spanyol ismerosom megjegyezte; ha ez nyugat-Europaban vagy az usa-ban tortent volna akkor a tv es radio adasok csak ezt harsognak. Napokig.

Neha megkerdezem a korulottem levo emberektol hogy tisztaban vannak-e azzal hogy milyen folyamatok zajlanak ma a nagyvilagban… Tobben azt valaszoljak – legnagyobb megdobbenesemre – hogy NEM AKARNAK tudni negativ(?!) jelensegekrol.
???

Mikozben a kenyai egyetemi kollegiumba betoro fegyveresek siman rakerdeztek egytol egyik az ott tartozkodo tanuloktol hogy; te kereszteny vagy? Ha igen volt a valasz akkor lelottek oket egy tulelo elmondasa szerint.

Kozben a neten a kozossegi oldalakon eddig joforman szinte semmilyen ertelmes gondolatot nem talaltam se errol a szomoru hirrol sem arrol hogy unnep van… Max. nehany “jotanacs” hogy hogy is viseljuk el jobban azt a bizonyos allapotot mikozben csontreszegre isszuk magunkat.
Husvetkor.

Ennyi jon le a nagymediakbol, es kb. ugyanennyi a kozossegi oldalakrol is…

Friss szemelyes elmenyeimrol legszivesebben melyen hallgatnek ugyanis svajc es nemetorszag kozott ingazva sem latok mast mint hogy az unnepek kozott a most itt elo kulfoldiek szokas szerint robotolnak a “loveert”, a pihego nyugati bennszulottek pedig nagy buzgalommal kipihenik a joleti stresszuk viszontagsagait.

Kozben a “nagytudasu” szellemi emberek ismet megfogalmazzak es kijelentik sajat es masok “igazsagait” es igy tovabb. Szokas szerint.

En marha, neha meg megosztok nehany jobbra erdemes ember muveibol par inspiralo kepet, gondolatokat a “kulturalis kreativok(?!)” oldalain. De minek?

Mindenki visszahuzodik az oduiba, vagy masok megmagyarazzak a bizonyitvanyukat vagy az aktualis “szektajuk” komfortzonajan belul gondosan igyekeznek elbujni.

Masok ekozben szetlopjak az orszagot, (nemcsak otthon, nyugi, itt kinnt is) vagy epp sajat vallalkozasukat esetleg csaladjukat fosztjak ki, es azt is dobbenetes latni hogy fiatal emberek, fiatal lelkek mint ujsagirok vagy mas mediamunkasok hogy adjak oda eleterejuket a kis vagy nagymediakban az egyik vagy masik oldalon zajlo szemfenyveszteshez itt kinnt nyugaton vagy epp otthon magyarorszagon.

A kulonbseg csak a penzmennyiseg.

Itt nagyobb, otthon kissebb tetben jatszanak.

De hol vannak a ma Ady-jai, Hermann Hessei-i, Jung-jai, Moliere-jei?

Hol vannak a felkeszult, bator fiatal gondolkodok es cselekvo emberek?

Az internetes “kozossegi” oldalak kozott nincsenek. Az biztos.

Legtobben a sajat igaznak velt valosagukba kapaszkodnak es probaljak meggyozni a masikat hogy AZ a hiteles es jo ut amit ok kepviselnek, kozben masok azon vannak hogy megvaltsak a vilagot csak elfeledik hogy ezt mar megtette valaki helyettuk ugy kb. ketezer evvel ezelott.

Vajon mi mit valaszoltunk volna ha Kenyaban a fejunkhoz szoritjak a fegyvert es megkerdezik mielott lonek, hogy keresztenyek vagyunk-e, vagy muszlimok?!

Vannak tippjeim…

Par dologrol modszeresen elfeledkezunk… es ha ezekkel tisztaban lennenk akkor nem kellene annyit nyavajogni nap mint nap…

A regota ahitott “megvaltas” pedig igencsak “olcso” lenne.

Kene vasarolni egy tukrot es hasznalni azt.

A gond csak az hogy aki visszanezne a tukorbol azt nem akarjuk meglatni.

Mert az a kep, felelmetes lenne.

Frigyes Fogel

(Bocs az ekezet hianyert)

Bűneinkről és a bűntudatról

shhhhhMeg kell tanulni hallgatni, s talán ez a legnehezebb. Az ember mindig többet beszél egy szóval. Nem lehet eléggé hallgatni. Azért is, mert minden beszéd reménytelen. Már az írott és rögzített szó is milyen reménytelen! Nézz körül a világban: mit használt a sok leírott szó, tanács, meggyőző kísérlet? Semmit sem használt. Mit is remélhetsz attól, ha valakinek elmondasz valamit? Semmit sem remélhetsz. Ezért hallgass, mindig többet és következetesebben hallgass, mint beszélsz, ne akard mesterségesen megyőzni a többieket, mert ez lehetetlen – az igazságnak csak akkor van valamelyes nevelő ereje, ha te magad fedezed föl -, s ne akard fitogtatni, hogy tudsz valamit. Még egyszer mondom, hallgass. Békében és háborúban, hallgass. S ha beszéltél, öblítsd ki utána szájad. S amikor helytelenül beszéltél, s bűntudat kínoz, ne hessegesd el ezt a bűntudatot; nézz szembe vele, keményen; mondd: “megint beszéltem, s helytelenül, túlságosan, indulatosan vagy hiúan szóltam; ez így történt, már nem segíthetek rajta; de a jövőben keményebb leszek és hallgatni fogok.” Hallgass, mert az Isten is hallgat, s ő tudja, miért.
A legokosabb hallgatni.

Márai Sándor