Belépés az elektronikus könyvek birodalmába. Kattints ide.

Gyűrűfű úgy él a magyar társadalmi köztudatban, mint a szocialista társadalomépítés és központosítás áldozataként számon tartott, kihalt falu, amelyről dokumentumfilm is készült, és sorsa nagy port kavart annak idején. A kilencvenes évek kezdete óta azonban létezik egy másik Gyűrűfű is, ugyanazon a helyen, bizonyos folytonosságot vállalva az előzővel, mégis egészen új alapokon.

LINK: tovabb—> katt ide

forrás: greenr.blog.hu

Intravénásan lőttem magamba a demokráciát, üvegasztalról szívtam csíkokban orrba az ökológiát, spangliba tekerve füstöltem a fenntarthatóságot és extázisba jövök a közösségelvű tablettáktól. Drogfüggő lettem, nem félek kimondani és nem félek dílerként másokat is rászoktatni. Néha kicsit felütöm az árut egy kis saját gondolattal, de azért nekem is érdekem, hogy a fogyasztó minél tisztább árut kapjon.

A dánok elsőként ismerték fel, hogy az intenzív mezgaződálkodás egy nagyon káros cucc. Szétszed. Rákot okoz, és hosszú távon magát a nemzet testét irritálja. Elkezdtek tehát alternatívákban gondolkodni. Megtehették, meg tudták tenni, mert volt nekik egy Grundtvig püspök nevű elszállt totál pszichedelikus arcuk, aki mindenfélékre rászoktatta az embereket a népfőiskolai mozgalmával. Olyan tudatmódosító kábítószereket forgalmazott, mint:

Megtalálni önmagad,
Szolidaritás,
Demokrácia,
Nemzettudat,
Önmagadba vetett hit,
Együttműködés,
Életre való tanítás,
Informális tanulás.

Szóval ezek a drogos hippik végre egy olyan országban élhettek, ahol nem volt akadályozva, hogy szenvedélyesen kielégíthessék függőségeiket és elkezdtek ökofalvakat és ökoközösségeket építeni, amik szépen működnek.

„Ökofasiszta és sötétzöld ökörségeik” (én általában ilyen jelzőket kapok az „igazszívű” magyar emberektől a blogomra) olyan szintre emelkedtek, hogy világszinten egyedülálló módon szabályozzák a reklámozási technikákat – nehogy „természetes és fenntartható” jelzővel illethessenek olyan termékeket, amik nem is azok. Vagyis a skandináv államok elsők abban, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának (corporate social responsibility – CSR) félresiklása és a greenwashing, gyökereitől fogva ne valósulhasson meg.

Ezek a szétesett dán arcok olyanokra képesek, mint az élvonalbeli design és a kerámiaművészet. Fővárosuk, Koppenhága (CPH) mintapéldája az egészséges város működésének: Európa áttétrákos poliszai vesznek példát a gyógyulás útjáról, hogy az olajfüggőség káros hatásairól hogyan lehetne leszokni. Egyértelműen – az egészséges – biciklizéssel. Na ez is egy elég baszó’ állapot (figyelem, kortárs szleng: azt jelenti, kurva jó, nagyon adja, tök jó élmény), suhanni az aszfalt felett télen-nyáron, gyorsabban mint bármi más.

Erős nemzettudatuk a tolerancia legszebb formáival párosul. Befogadóak és segítőkészek mindenkivel szemben, de azonnal lecsapják(/nák) a fejed, ha föléjük akarnál nőni! Minden háznál van zászlótartó oszlop és más nemzetiség zászlója nem húzható fel magasabbra, mint a dán! (Majdnem “meglincseltek” minket magyarokat márc. 15. kapcsán a népfősulin.)

Az erős polgári középréteg egyszerre ellenőrzi fölfelé a politikát és alulra tekintve viszont a szociálisan rászorulókat emeli ki (szintén például a népfőiskolák segítségével).

Csoda, hogy a legkevesebb szegény gyerekkel rendelkező ország a világon? Csoda, hogy a legboldogabb ország a világon és, hogy a népfőiskolám a világ legboldogabb városa(Ringkøbing) mellett volt?!

Hamarosan a KK NetTv-ben is látható egy hosszabb beszélgetés a híres tudóssal!

Addig ezen a linken olvashattok róla és egyik legfontosabb művéről:

http://www.utolag.com/LuganoiTanulmany.htm

Susan George: A szerző“A luganói tanulmány” globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő “Transznacionális Intézet” társigazgatójaként, valamint a “Globalizációs Obszervatórium” alelnökeként harcol a globalizáció ellen.

“A luganói tanulmány ” című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: “Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században”.

 A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott “titkos megbízói kör” kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.

A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a “titkos megbízói kör”, amelyről csupán annyit sejtet, hogy a “globalizáció irányítóit és menedzserei”-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Erre a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyonis valóságosnak és lehetségesnek tűnik.

A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a “titkos megbízói kör” számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.

Ezt a rövid e-mailt kaptam ma délelött;

Fel szeretnem hivni a figyelmuket arra ami most tortenik Bukarestben Romaniaban,

Hivatalosan is bejegyzett szigetelőanyag lett a szalmabála Ausztriában. A préselt S-HOUSE-bálákat a Bécsi Egyetem fejlesztette piacképes termékké.

A gabonaszalmából készülő szögletes szigetelőanyag-elemeket közvetlenül a földeken állítják elő, különböző méretekben. A szalmabálák egyaránt felhasználhatók fal, födém és teljes tető szigetelésére. Egy szalmabálával szigetelt házzal 20 tonna szén-dioxidtól lehet megkímélni a környezetet.

Mivel a préselt szalma a közhiedelemmel ellentétben rosszul ég, az új szigetelőanyag nem jelent fokozott veszélyt, és külön építési engedély sem kell a felhasználásához. Sőt, ökológiailag ellenőrzött szigetelőanyagként még a támogatott lakásépítéseknél is elfogadják.
Az Osztrák Infrastruktúraminisztérium által finanszírozott „A jövő háza“ című program keretében finanszírozott projekt célja az volt, hogy az eddigi kutatási eredményeket alapul véve továbbfejlesszék a szalma mint építőanyag felhasználását.

A Bécsi Egyetemen működő Alkalmazott Technológia Csoport (GrAT) által jegyzett S-HOUSE-bálák nemcsak 100%-ig környezetbarát szigetelőanyagok, hanem jelentősen csökkenthetik az építőipar magas alapanyag- és energiaigényét is.
A speciális szalmabálákat egyelőre a GrAT-on keresztül, előjegyzés alapján lehet megrendelni, mivel az aratás korlátot szab az elérhető bálák mennyiségének. A szakemberek jelenleg azon dolgoznak, hogy egész évben rendelkezésre álljon a környezetbarát és rendkívül jó hatásfokú szigetelőanyag. Az érdeklődőknek szükség esetén szaktanácsokat is adnak.

forras: greenfo.hu

Rengeteg értékes könyv innen letölthető!

http://belsoszepseg.shp.hu/hpc/web.php?azonosito=belsoszepseg&oldalkod=letoltheto_konyvek

Tiszteld az ételt – ez a sydneyi Wafu séfje, Icsikava Jukako filozófiája. A fenntarthatóság elvét maximálisan megtestesítő étterem csak tagokat szolgál ki, akiknek haza kell vinniük a maradékot, ha véletlenül többet rendeltek a kelleténél. Az utcáról betérő, értetlenkedő vendégeket egyszerűen elutasítják.

“Maguknak nincs szükségük rám, nem akarok maguknak főzni, ennyi”- ezzel utasítja el Sydney egyik legexkluzívabb éttermének vezetője azokat a vendégeket, akik csak úgy beesnek az utcáról. A Wafu a Slow Food mozgalom képviselőjeként lassúdad, ráérős étkezést kínál a vendégeknek. Kizárólag csak a tagokat szolgálják ki, és tőlük is elvárják, hogy előre közöljék, mennyire éhesek – Jukako asszony eszerint porciózza ki az adagjukat.

A tányéron tilos maradékot hagyni, ezt olyan sértésnek tekinti a séfasszony, hogy törli az illetőt a taglistáról. Ajánlatos műanyag ételhordót (persze csakis többször használatosat) hozni a vacsorához, és a maradékot hazavinni. Ekkor viszont harminc százalék kedvezmény illeti a környezettudatos vendéget.

A Wafu elutasítja a nyugatias szemléletet – a név egyébként békés szellőt jelent. Az étlapon csak néhány fogás szerepel, ám az mind “bűntudat-mentes”, ahogy a tulajdonos és egyben séf, Icsikava Jukako fogalmaz beköszöntőjében. A pazarlás kerülésén túl a fogások Jukako szabályai szerint glutén-, liszt-, tejtermék-, és tojásmentesek, nem tartalmazhatnek finomított cukrot. Az alapanyagok organikus termelőtől származnak, és lehet válogatni a vegán (mindenfajta állati származéktól mentes) vagy a vegetáriánus (szimplán húsmentes) étkek között.

Tiszteld az ételt és tiszteld a forrását: a természetet! – ez a lényege a Wafura jellemző, keleti ételfilozófiának, amely mind nagyobb távolságba kerül a modern nyugati életstílustól. Az európai civilizáció történetében először dokumentálható, hogy a fejlett világban többen küzdenek túlsúllyal, mint ahányan a fejlődő országokban éhezéssel. A WHO szerint előbbiek másfél milliárdan vannak, utóbbiak egymilliárdan. Egy közelmúltbeli felmérés szerint az Európai Unióban az élelmiszer 25-42 százaléka végzi a kukában, miközben naponta 17 ezer gyerek hal éhen a szegény országokban.

A japán kultúrában ismert a mottainai fogalma, amelynek lényege, hogy semmi sem igazán a miénk, tehát nem is engedhetjük kárba veszni. A szigetországban szigorúan büntették, ha az iskolás gyerekek ételt hagytak a tányérjukon. A zen buddhista kolostorok pedig azt hirdették, hogy az adományként kapott minden szem rizzsel el tudnak számolni. A pazarlás kerülése a Wafuban a beszerzés és a főzés minden fázisában megfigyelhető. A minimális számú fogást kínáló étlap nem teszi szükségessé óriási raktárkészlet fenntartását – aminek jelentős része menne a szemétbe a szavatossági idő lejártával. A zöldségmosó vizet főzéshez is használják, a maradék rizsből gombóc készül.

A gondosan válogatott, figyelemmel és törődéssel készített finomságok minden falatjában megjelenő wafu étoszt ezért sokan magasztalják, mások azonban idegenkedve szemlélik a fogyasztói társadalom kényszerét elutasító Jukako asszony stílusát. Ők többnyire nem is mennek át a szigorú tagfelvételen, így aztán átbaktatnak a pár lépésre található másik japán étterembe, amelyet a rigorózus séf exférje vezet – aki bárkit kiszolgál.

forrás: origo.hu

Első feladatunk, mivel az erőforrásválság és az ellátási nehézségek elsősorban a városokat érintik16, ezért célszerű falura költözni, hiszen a vidéki környezet még ma sem áll messze az önellátástól (pl. Erdélyben). Arra a tudásra, amit a vidék parasztsága évszázadokon át felhalmozott újra nagy szükség lesz, hiszen a földeket megint kézzel és állati igával kell művelni, vegyszerek és műtrágya nélkül. Ebben a munkában ismét foglalkoztatottá válik a falun élő lakosság 80-85%-a, megszűnik a munkanélküliség vidéken, aminek elsődleges kiváltó oka a mezőgazdaság szerkezetváltása volt az 1960-as években. Továbbá valószínű, hogy a legszükségesebb iparcikkek kivételével (lábasok, tányérok, üveg, stb.) minden helyben fog készülni. Újra előbukkannak a rég eltűntnek hitt szakmák, a kovács, a szíjártó, a takács, a molnár, a fazekas, a tímár, a bognár és így tovább.

Második feladatunk tehát a földművelés hagyományos módszereiről és kézműves mesterségről szóló még meglévő tudás ápolása és bővítése. A vidéki házakat (és az egyéb fenntartani kívánt épületeket) szereljük fel a következő létfontosságú berendezésekkel: napelem, fúrt kút17, melyből kézzel is húzható víz, művelésre alkalmas földterület, pince, és lehetőleg fa tüzelésére alkalmas kazán, de még jobb a kályha.
Harmadik feladatunk tehát az alapvető ellátás megszervezése (erőforrás és víz). Azután, még ha egyelőre csak szórakozás szintjén is, tanuljunk meg egy hasznos szakmát, vagy több ilyent. A földművelés, kézművesség, ezermesterség nagyon kifizetődő tudás lesz az elkövetkező időkben. A társadalom jelenlegi állapotához szorosan kötődő, és/vagy rendkívül magas fejlettségű berendezésekhez kapcsolódó szakmák nem lesznek hasznosíthatók (az elsőre a manager és a könyvelő, a másodikra az űrhajós és a maroktelefon-tervező jó példa).
Negyedszer tehát tegyünk szert olyan hasznos ismeretre, mely egyrészt segítheti túlélésünket, másrészt nagyobb értékkel ruház fel minket élve, mint holtan. Mivel a magasan gépesített és rendkívül kifinomult egészségügy fog először akadozni, törődjünk sokat egészségünkkel, és lehetőleg váljunk függetlenné az egészségügyi rendszertől, például azzal, hogy megtanuljuk, melyik fűben-fában milyen orvosság van.
Ötödször, ismerjük meg a gyógynövényeket és vigyázzunk az egészségünkre. Rendkívüli csapások fogják érni az emberiséget, ez pedig mindig könnyebben kivédhető, illetve feldolgozható egy szorosan egymásra utalt közösség kereteiben. A közösség tagjai éppen úgy megoszthatják a munkát egymás között, mint ahogy azt a jelenlegi rendkívül bonyolult társadalom is megteszi – csak az ipari korszak alkonyának közösségei lényegesen kevesebb taggal is működőképesek, hiszen a rendkívül szakosított foglalkozások eltűnnek. Egy hagyományos falunak megfelelő méretű közösség, minden szükséges foglalkozást űző taggal, és lehetőleg falun, már nagyjából 500-1000 fő esetén is fenntartható lehet.
Hatodszor keressük hasonló emberek barátságát, és lehetőleg együtt telepedjünk le, egy városoktól távolabb fekvő faluban.18
A társadalomban már most vannak olyan magasan képzett szakemberek, akik a fent leírt válságtünetekkel (vagy egy részükkel) tisztában vannak. Az emberiség felhalmozott tudását nem szabad veszni hagyni. Minden tájegységnek szükséges lenne kiépíteni egy tudás-és tároló központot, ahol van áramszolgáltatás, számítógép-központ, legalább vezetékes távbeszélő-összeköttetés vagy rádiókapcsolat a világ többi ilyen központjával; illetve az emberiség tudásának egy fontos ága nagy mértékben, és általános tudás tekintetében pedig kisebb, de átfogó részben képviselve/tárolva van.
Hetedszer, halmozzunk fel minél több tudást a fejünkben, és ha tehetjük könyvek formájában is, mert azok hozzáférhetők villamos eszközök nélkül is. Keressünk hasonlóan képzett embereket, hogy együtt gondolkodhassunk. Ha van napelemünk, akkor egy hordozható számítógép jó befektetés lehet – főleg kutatók számára.
Közösségi csoportok, az Egyház szerepe
Mint azt fentebb már említettem, a közösségek szerepe óriási. Megtartó erőt, támaszt és védelmet jelentenek az elesetteknek, ugyanakkor alapvető tájékozódási pontul szolgálnak saját tagjaik számára. A jövő ezeké a közösségeké. A falura települt, legtöbb feladatukat maguk ellátó közösségek válhatnak jellemzővé, melyek a tudásközpontokkal állnak kapcsolatban, ahonnan beszerzik azt, amelyet csak ezek a régi városmagokra épült központok állítanak elő – persze csak akkor, ha sikerül a békés átmenetet biztosítani.

Sziasztok,

Átmeneti visszavonulásommal kapcsolatos csütörtöki bejelentésem óta többen aggodalmuknak adtak hangot. Ezúton szeretnék ismételten megnyugtatni mindenkit: nem adtam fel!  Mielőtt a lényegre térek, szeretnék veletek néhány adatot megosztani:

A Facebook oldalon 4 ezer felett van a Kulturális Kreatív csoport létszáma, azonban ennél is magasabb az érdeklődés, ha figyelembe vesszük azokat a felhasználókat, akik csatlakozás nélkül követik az ott közzétett híreket, eseményeket. A tapasztalat azt mutatja, talán nem volt baj, hogy néhány napra a háttérbe húzódtam.

Filmünkre – a Kulturális Kreatívok 1.0 – A Forradalom – egy hét alatt 40 ezren voltak kíváncsiak, s mivel az érdeklődés továbbra sem lankad, úgy döntöttem, hogy a magyarországi barátaink számára  újabb egy hétre engedélyezem a hozzáférést. Ezúton is köszönöm Nektek, hogy hozzájárultok a film hírének terjesztéséhez!

Néhány napon belül egy rövid, ám annál inkább elgondolkodtató videót tervezünk közzétenni a NetTV oldalán, melyen az utolsó simításokat végezzük, és jelezni fogom felétek, amint elkészültünk vele.

Hamarosan a KK NetTV legújabb adásával is jelentkezni fogunk, www.kulturaliskreativok.tv s egyúttal arra kérünk benneteket, hogy ha otthon vagy a környező Közép-európai országokban érdekes KK kezdeményezésekről értesültök, küldjetek arról rövid tájékoztatást az info@culturalcreatives.cc címre!

És meg valami…

A napokban útjára indítottam saját blogomat.  http://kulturaliskreativblog.com  Örömmel tapasztaltam, hogy miután KK tevékenységemet a Facebook-on néhány napra felfüggesztettem, Ti azonnal aktivizálódtatok, s ennek köszönhetően úgy érzem, hogy a KK Facebook oldala immáron mintegy nagykorú lett. Sokan nagyon jó híreket osztottak meg, s mindeközben még a moderálás sem volt szükséges.

Részemről ez egy tudatos lépés volt – amit sokan úgy értelmeztek, hogy teljes egészében befejezem a tevékenységemet, jóllehet fogalmazásomban ennek semmi jelét nem adtam –, mely megmutatta, hogy feladatomnak ezt a részét teljesítettem. Valójában magatok is nagyon jól tudjátok menedzselni, és a jövőben továbbvinni, illetve bővíteni a KK Facebook közösségét.

Mindez egybevágott azzal a tervemmel, hogy létrehozom saját, magyar nyelvű blogomat, ahol a jövőben is mindenki hozzájuthat hasonló hírekhez, információkhoz, gondolatokhoz. Akiket érdekel, ott továbbra is megtalálható mindaz, amit a mai napig a Facebook-on keresztül igyekeztem kommunikálni, ám a látogatók ezúttal személyesebb színezetben olvashatnak majd ezekről; tőlem, mint független filmestől, csellistától… a hús-vér embertől, ha úgy tetszik. Remélem, hogy döntésem egyben gyógyírként is szolgál azon Facebook látogatókra nézve, akik korábban felháborodásuknak adtak hangot némely általam közzétett link, vagy véleménynyilvánítás következtében. Meglátásom szerint nagyon sajnálatos, és a Kulturális Kreatív szellemiséget nem kevéssé aláaknázó az a tény, hogy egyesek a helyzet következtében az oldalt egyenesen szélsőjobb és fasiszta beállítottságúnak titulálták bizonyos fórumokon.

Őszintén remélem, hogy ezzel a lépésemmel ennek is sikerül véget vetnem.

A KK Facebook oldalon a jövőben csak különleges esetekben tervezek híreket megosztani, illetve akkor, amikor az oldalunkon új NetTV adások anyagát, vagy más, mindenki számára fontos információt teszünk közzé.

Azok, akik a jövőben is szeretnék tartani velem a kapcsolatot, az alábbi linkre klikkelve érik el személyes blogomat, http://kulturaliskreativblog.com ahol a “follow” menüt kitöltve e-mailben is értesülhetnek új bejegyzéseimről/híreimről. Az oldalon bárki hozzászólhat az általam közzétett bejegyzésekhez, multimédiás anyagokhoz.                 A mai naptól itt csak moderátorként, és kizárólag rendkívül extrém esetekben fogok közreműködni. Köszönöm, hogy segítettetek felnevelni az oldalt, melyet ezennel nagy szeretettel adok át Nektek.

A KK projekt bővítésével kapcsolatosan az idei évben is komoly lépéseket tervezek, ezért kérem azokat a vállalkozókat, magánszemélyeket, akik kíváncsiak a terveimre, érdeklődésüket e-mailben jelezzék felém.

Fogel Frigyes

Lezajlott a Békemenet.

A BBC egy színvonaltalan cikkel – előnytelen, gúnyos felhangú fotó által kísérve – beszámolt az eseményről, mely 100 ezer ember résztvételéről ad hírt. A Washington Post a budai várban lezajlott pár száz fős Schmidt-ellenes megmozdulást több ezresnek írja, és egy lapon említi a békemenettel. A spanyol médiában semmilyen tudósítást nem találtam, illetve a Google News-on se láttam se tegnap este, se a mai nap folyamán semmit…

Sehol egy utalást nem találtam a lengyelek és más Közép-európai országok által szervezett szimpátiatüntetésekről.

Szinte tökéletesen működnek a mainstream média fogaskerekei, de ez egyáltalán nem meglepő. Spanyolországban élő, de más országokból telefonáló, és e-mailt küldő barátaim is valamennyien azt kérdezik tőlem, hogy valóban fasizmus és diktatúra jellemzi-e a mai Magyarországot…

Nos, nagyjából ilyen a nemzetközi visszhang 17 óra elteltével itt, Nyugat-Európában, ahol most ülök és blogolok éppen. Egy biztos: egy nagy szellemi harc kellős közepén vagyunk. 56’-ot még fizikai síkon vívták, de most más a helyzet. Most csak szimptómákat láthatunk – mármint azok, akik mindezeket képesek elfogulatlanul látni és értelmezni – mindazzal kapcsolatosan, hogy mi is történik jelen pillanatban körülöttünk.

Közép-Európának küldetése van, és ezzel az angolszász hatalmak tökéletesen tisztában vannak. Ők verték szét annak idején az első csírákat, és a világháborúkkal átmenetileg sikeresen ránk tudták erőszakolni akaratukat, Közép-Európa leigázásával.

Most ismét óriási lehetőség előtt állunk: végre győzhetünk az által az impulzus által, melyet be kell juttatnunk a világ véráramába, s mellyel nemcsak egyensúlyt teremtünk, de egyszersmind megindítunk egy gyógyító folyamatot ott, ahol jelenleg egy őrült világrendszer démonai rombolnak még. Ha elég erősek leszünk, akkor sikerülni fog, és remélhetjük, hogy annak első gyümölcsei már a mi életünkben is láthatóvá válnak.

Ezen dolgozunk.

Éljen Közép-Európa, hajrá Magyarország!

Bernáth Alex fotóművész felvételei

• A Zselicség szélén, a somogyi dombvidék keleti részén fekvő Visnyeszéplakon negyven évvel ezelőtt több mint ötszáz ember lakott. A 90-es évek elejére már csak harmincan maradtak hírmondónak a környék elszegényedése miatt. Ekkor azonban megváltozott a helyzet. Olyan emberek találtak rá erre a csen¬des helyre, akik egy emberközpontú, hagyományokra épülő életmódra vágytak. Az önfenntartó falu és általában a falu legfontosabb jellemzőjének a helyi közösség összetartó erejét tartják. A látszat ellenére nem távolodtak el a mai világtól, egyszerűen megpróbálnak néhány dolgot másképpen csinálni, mint a többség és hiszik, hogy ez a többség javára is válik majd.
• Elsősorban katolikus családok élnek Visnyeszéplakon, akik a közös lelki életet fontos összetartó erőnek tartják. A vallási ünnepeket és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat, mint a karácsony előtti betlehemezés vagy a farsangi mulatságok megtartják, megőrzik. Minden évben Szent Mihály napján búcsút tartanak. Mivel a faluban nincs templom, egy kápolnát szeretnének építeni. A hozzá tartozó harangláb már elkészült. Az éppen ügyeletes harangozó mindennap megkondítja a faluban őrzött 150 éves harangot. (A haranglábat újjáépítették a Faluház mellé, a kép egy korábbi állapotot mutat.)
• Az ide költözött családok elsősorban a régi házakat újították fel hagyományos technikák felhasználásával, természetes anyagokból. Van, akinek döngölt fala van, van aki paticsfalat csinált, és van, aki vályogtéglából építkezett. A falu lakói egymásnak segítve maguk építkeznek, a falakhoz legtöbbször használt vályogtéglákat is saját kezűleg állítják elő.
• A falu lakói egy pénz nélküli világot próbálnak megteremteni. Önfenntartásra törekednek, de ez a mai világban maradéktalanul nem valósítható meg. A családok megtermelnek maguknak szinte mindent, amire szükségük van. Mindenkinek van saját zöldségeskertje. A gabonát közösen termelik meg, a faluban megőrlik, majd ki-ki megsüti magának a kenyeret. Mivel vannak olyan dolgok is, amiket nem tudnak előállítani a faluban, valamennyi pénzre is szükségük van. A megtermelt felesleget elcserélik, a falun belül vagy eladják a környéken. Visnyeszéplakról nem jár el senki „valódi” munkahelyre dolgozni, bár néhány fizetett állás van a faluban is, mint a falugondnok vagy a tanítónő.
• Az itt lakók úgy élnek, hogy igyekeznek a helyi adottságokat kihasználni. Visnyeszéplak igazi gyümölcsparadicsom: március elejétől december végéig folyamatosan érik valami finomság (cseresznyétől a naspolyáig), sőt, ha a csipkebogyót, a kökényt is beleszámítjuk, akkor egészen februárig. Jó lehetőségek vannak a gyógynövénytermesztésre és gyűjtésre is. Többen foglalkoznak állattartással és az ehhez kapcsolódó tevékenységekkel, például sajtkészítéssel. A méhészkedés is nagyon népszerű elfoglaltság, hiszen a Zselic közismert méhészparadicsom. Sokféle kézműves tevékenység is folyik a faluban, főként saját használatra (szövés, gyertyamártás, kosárkötés stb.), de eladásra vagy cserére is. Található a faluban asztalos, népi ruhakészítő, fafaragó, kovács.
• A 90-es évek óta a falu lakossága megháromszorozódott, elsősorban Budapestről költöztek ide fiatal családok. A hagyományokat követő életformának megfelelően a nagycsaládos létformát választották, így ma örvendetesen sok gyerek van a faluban. Követendőnek a hagyományos falusi értékrendet tartják, ennek a világnak a szellemiségét próbálják átalakítani ma is élhető életmódra.
• Itt az emberek sokkal szorosabban élnek együtt, mint a városokban, az élet egészen más próbatételek elé állítja őket. Csak egy jól működő közösség tud életképesen megmaradni ilyen feltételek között. Ezért ide olyan családoknak érdemes költözni, akik ténylegesen elkötelezték magukat emellett az életforma mellett. Egy település, egy „önfenntartó falu” létét leginkább az ott élő emberek közösségének erőssége határozza meg. Ha nem „lehelünk lelket” egy faluba, az nemigen fog normálisan működni. Visnyeszéplakon azt mondják, hogy valódi összetartó erő csak a közös hit és az igaz szeretet lehet.
• Energiaszükségletüket részben fedezik megújuló energiákból, de az áramot még hálózatról kapják. Napenergiát használnak vízmelegítésre és például gyümölcsök aszalására. A vastag falú, jól szigetelő vályogházak fűtése gazdaságosan megoldható fatüzeléses kemencével, cserépkályhával. Az ökológiai elvek szerinti víztakarékosság és a szelektív hulladékgyűjtés következtében szinte alig termelődik valódi szemét a településen. A településszerkezet sajátosságai miatt, azaz a szórt épületek miatt a csatornázás vagy közös szennyvíztisztítás nem lehetséges. A keletkező szennyvíz alig tartalmaz kemikáliákat, mivel ügyelnek arra, hogy minél kevesebb vegyszert használjanak a háztartásban. Így a szennyvíztisztítás sok helyen megoldható egymedencés, gyökérzónás tisztítással, ami gyakorlatilag egy kis tó vízinövényekkel, náddal, fűzfákkal.

Magyarország egyre jobban hasonlít Izraelre, és nem az időjárás miatt – állapítja meg a Jerusalem Post publicistája. A legolvasottabb angol nyelvű izraeli lap annak is utánajárt, valóban félnek-e a zsidók hazánkban, ahogy azt Daniel Cohn-Bendit állítja.

„Magyarországot ma a világ nagy része szomorúan félreérti és elszigeteli, a nemzetközi sajtó pedig felettébb csúnyán bánik vele” – fogalmaz a cikk. A lapok szélsőjobboldali veszélyről beszélnek, a média szabadságát féltik és a bíróságok függetlenségéért kardoskodnak – éppúgy, ahogy Izrael esetében. Hasonló az Európai Unió hozzáállása is: a szervezet „szégyentelenül prédikál, és megmondja, Magyarország hogyan intézze belügyeit”. Még az ellenfeleink is hasonlóak: a hazánkat élesen bíráló Cohn-Bendit és Guy Verhofstadt csípős Izrael-ellenes kritikáikról is ismertek.

A lap a párhuzamok levonása mellett annak is igyekezett utánajárni, van-e igazság Cohn-Bendit állítása mögött, miszerint a zsidóknak félniük kell Magyarországon. A Jerusalem Post nem választott másodlagos forrásokat: prominens magyar zsidókat kérdezett meg a helyzetről. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke úgy fogalmazott, a buszokon, a köztereken lehet zsidóellenes beszédet hallani, tettekben azonban ez nem nyilvánul meg – nagyon kevés zsidó fél valójában. Hasonló véleményének adott hangot Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija is: „Nem az antiszemitizmustól való félelemmel kelünk és fekszünk, de tudjuk, hogy jelen van az országban” – magyarázta. Köves Slomó ortodox rabbit, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) vezetőjét bár a Jobbik megjelenése nyugtalanítja, ennek ellenére úgy látja, a helyzet még mindig jobb, mint Nyugat-Európában: „Két évet éltem Franciaországban, és ezalatt nagyobb fokú antiszemitizmust tapasztaltam, mint budapesti húsz évem során” – fogalmaz.

És hogy mi az igazság? „A Magyarországon végbemenő változások többrétegűek, és valószínűleg jóval bonyolultabbak, mint hogy egy 600 szavas újságcikkben elemezni lehessen őket – és valahogy ez is Izraelhez teszi őket hasonlatossá” – vélekedik a szerző.

forrás: mno.hu

A Marsról származó meteoritok hullottak tavaly júliusban Marokkóra. A kémiai elemzés eredményeit kedden hozták nyilvánosságra. A marsi kőzetek tízszer drágábbak, mint az arany a meteoritok piacán.

2011 júliusában egy tűzgömböt (fényes meteort) észleltek Marokkó felett, és december végén lehullott kőzetdarabokat is találtak.  A meteorit-szakértők most 7 kilogrammnyi összegyűjtött kőzet vizsgálata alapján bizonyították a marsi eredetet. A legnagyobb meteorit 1 kilogramm súlyú.

A kutatók szerint évmilliókkal ezelőtt egy nagy test (például egy kisbolygó) csapódott a Marsba, kőzetdarabokat szakítva ki a felszínéből. Ezek egy része kirobbant a világűrbe, és a hosszú űrutazás után egyikük véletlenül a Földön landolt, több darabra töredezve. A most lehullott és megtalált darabokat Tissint névre keresztelték, az összetartozó meteoritok anyaga vulkanikus eredetű.

A Marsról származó kőzetminták többsége sok millió évvel ezelőtt érkezett a Földre, de a legfrissebbek is több évtizedesek, ezért már “szennyezettek” földi életformákkal és anyagokkal. A frissen hullott marsi meteoritok még sokkal tisztábbak lehetnek, így alkalmasabbak a marsi viszonyok tanulmányozására. Ez a meteorithullás az ötödik ilyen alkalom, hogy egy marsi meteoritnak a lehullását is megfiigyelték.

forras: origo.hu

Az okostelefonok és táblagépek terjedésével egyre többen szembesülnek a videoformátumok problémáival. A letöltött vagy rippelt filmeket nem minden készülék képes azonnal lejátszani, így vagy konvertáljuk azokat a megfelelő formátumra, vagy keresünk egy olyan alkalmazást a készülékre, amelyik megbirkózik a lejátszással. Ha az ember az előbbit választja, de nem szeretne sokat vesződni a beállításokkal, akkor a WonTube Free Video Converter lehet a segítségére. Ezzel a programmal Windowson és OS X-en egyaránt konvertálhatunk videókat, ráadásul az sem gond, ha nem tudjuk, hordozható lejátszónk milyen formátumokat “szeret”, mivel a programban akár készülék alapján is kiválaszthatjuk a célformátumot. Alig 3-4 kattintás után már készül is a megfelelő változat a filmből, amelyet azután már a megszokott módon felmásolhatunk a készülékre és indulhat a mozizás.

A WonTube Free Video Converter szinte minden ismert formátumot támogat és természetesen a profikra is gondoltak a készítők, így ha mégis szükség lenne rá, akár minden opciót mi magunk is beállíthatunk a kiválasztott formátumnál. Ami még lényeges szempont lehet: a programban akár csoportosan is konvertálhatunk, sőt, azt is kérhetjük, hogy a szoftver állítsa le a gépet, miután végzett a videókkal. Így az elhúzódó konvertálásokat sem kell ébren kivárnunk, hagyhatjuk éjszaka dolgozni a gépet.

forrás: techline.hu