Hétvégi gondolatok – amikről (még) tilos beszélni…

Egy jo evvel ezelott Parizsban keszitettunk egy interjut nemzetkozi dokumentumfilmunkhoz Susan George (political scientist) / a radikalis baloldali mozgalom, az ATTAC franciaorszagi alelnokevel.

Susan sok evvel ezelott megirta nagy port felkavaro konyvet a Luganoi Tanulmany cimmel.

Ebben a muben vilagosan beszelt (ennek mar tobb evtizede!) hogy a jelenlegi vilagot iranyito hatterhatalom hogyan probalja a befolyasat  fenntartani es atmenteni ameddig csak lehetseges…. Mindezt -tobbek kozt- a vilag nepessegenek csokkentesevel…

Magyarul; hogyan olnek, igen, olnek vagy ha jobban tetszik; gyilkolnak meg szisztematikusan emberek szazmillioit raadasul mindezt ugy hogy azt az emberek eszre sem veszik hanem segitokeszen (!) asszisztalnak sajat tragediajukhoz.

Tudom hogy ezek eros szavak.

Utanajartam a temanak ugyanugy ahogy mindenki utana tudna jarni es eloiteletmentes gondolkodassal ossze tudna rakni a mozaikot hogy tisztabban lathasson.

Susan konyve magyarorszagon is megjelent, raadasul egy rovid tanulmanyt a murol meg most is meg lehet talalni az interneten.

Makovecz is megemliti a temat egy mondat erejeig -szerintem a legjobb- az MTV altal keszitett- riportfilmjeben, amit tegnap osztottam meg a KK facebookon es itt a blogomon.

Susan George a Parizsban elo amerikai tudos asszony, az egyik radikalis baloldali mozgalom alelnoke (ATTAC) egy ilyen konyvet ir… (Az ATTAC magyarorszagi alelnoke Tamas Gaspar Miklos filozofus …) Aztan valahogy Makovecz emliti meg ovatosan a temat, majd Csath Magdolna ir egy ismertetot a murol par evvel ezelott…. Hogy tovabbi peldakat ne is emlitsek.

Emberek, “balrol, jobbrol”…

Persze ha en neha megosztok a temaval rokon videokat bozonyos emberektol, bizonyos magyarorszagi tv csatornaktol ahol hasonlo kenyelemetlen kerdeseket tesznek fol akkor az elso reakcio szinte mindig a kovetkezo: Frigyes, te ne politizalj, Frigyes, hogy lehet hogy te fasiszta, rasszista gondolkodasu kirekeszto emberektol osztasz meg videokat… stb.

Erdekes…

Magyarorszagon most itt tartunk. Meg a magyarorszagi sajat magukat KK-nak mondo embereknek is  egy jo resze meg mindig itt tart…

Kozben latom a napokban az otthoni aktualpolitikai csatarozasban milyen gondolatok es reakciok szuletnek pro es kontra, latom a tiltakozo fiatalokat foldon ulve zold satrakban a Sandor palota elott, olvasom a mainstream media teljes palettajan megjeleno gyulolkodo vagy tuzolto cikkeket kommentarokat es kozben az jut az eszembe hogy vajon azok kozul akiket most lehet latni a teveben az ujsagokban a neten, vajon hanyuk van igazan tudataban annak hogy mikozben tiltakoznak, vagy helyeselnek, a napi magyarorszagi kialakult politikai helyzetben itelnek es elitelnek masokat, vajon tudataban vannak annak hogy ok valojaban csak marionettek es ugy mozognak ahogy rangatjak oket erzelmeik altal a mernoki precizitassal altal mar sok eve felepitett mainstream media urai?

Ami most tortenik az a klasszikus figyelemeltereles egyik iskola peldaja a korulottunk (es a velunk) torteno vilagtortenelmi jelentosegu pillanatokrol.

Amig itt a Kulturalis Kreativok magyarorszagi taboranak a gondolatait, internetes megnyilvanulasait figyelem -bar valamivel jobb az arany-  sajnos itt sem latjak meg igazan elegen az osszefuggeseket. Csak a reszigazsagokat. Igen a reszigazsagokat amik nagyon fontosak, de kozel sem elegendoek ahoz hogy elegge felkeszultek legyunk.

Ahogy az elso kiserleti KK NetTV adasunkban a belga Bernard Lietaer tudos, penzugyi zseni,  megfogalmazta a nekunk adott interjujaban hogy olyan kulturalis kreativ emberekre van szuksegunk -idezem- “akiket a rendszer szintu gondolkodas erdekel” mert ha nincsenek ilyenek elegen -ismet ot idezve- “akkor pusztan tuneti szinten foglalkozunk a kerdessel…”

Ennyi.

Ehez kemeny munkaval tanulni kellene, onmagunkat kepezni, nem csak azokkal a dolgokkal / temakkal foglalkozni amik ugymond jol esnek, csak azokkal idot tolteni,  hanem meg kellene erteni hogy nekunk KK-nak kell mindent megtanulnunk es azutan megtennunk, felepitenunk, ugyanis helyettunk masok semmit sem fognak megoldani.

Azok csak szovegelnek vagy ulnek a Sandor palota elott, vagy szetvernek epuleteket a belvarosban mikozben masiroznak es kozben megmondjak a frankot a parlamentben de nem ertik tetteik lenyeget.

Vak vezet vilagtalant.

Ez uton is minden kedves olvasomnak akik meg esetleg nem lattak volna a legutobbi nemzetkozi dokumentumfilmunket azoknak a figyelmet felhivom arra hogy a kis kozossegek a vilag sok pontjan csendesen de vasakarattal mar evtizedek ota epitenek, alkotnak.

Igen, epitenek pl: biodinamikus farmokat, szabad (az allamtol fuggetlen) ovodakat, iskolakat, etikus bankokat (igen, van ilyen is, a filmunkben lathattok roluk anyagot, sot mar magyarorszagon is van egy ilyen bank) kepeznek organikus valallatvezetoket / menedzsereket, stb.

Es mukodnek.

De nem mutatjak be oket  a mainstream mediaban, vagy ha roluk valahol megis szo esne akkor legtobbszor nevetsegesse, jelentektelenne probaljak oket tenni.

Csakhogy ok fogjak tulelni a most elkovetkezo sotet idoket amirol egyik korabbi blogomban irtam.

A kozossegek.

Bizony ok tul fogjak elni a tragediakat amik most mar a kuszobon dorombolnek es fel fognak epiteni egy uj vilagot, ugy ahogy azt mar egyszer felepitettek ket evszazadon keresztul Europa torteneteben, es az a ket evszazad bizony a legbekesebb, legsikeresebb, leggazdagabb idoszaka volt az oreg kontinensnek.

De persze errol sem beszelnek.

Tilos.

A nagymedia, most ismet uszit, felkorbacsolja az emberek erzelemeit. Mint ahogy most a napokban lathatja mindenki egy aktualpolitikai ugy kapcsan…

Nagy a tetje a meccsnek…

Mindezek erzekeltetesere bemasolom ide azt a linket ahol (katt ide) egy rovid kivonatat lehet elolvasni  Susan George evtizedekkel ezelott megirt konyvebol, amit rengeteg nyelvre leforditottak, es vilagsikeru volt.

Valaki hallott errol hazankban? (a kerdes koltoi volt reszemrol)…

Fogel Frigyes

Gondolatok 2012 áprilisa előtt…

A visszaszámlálás elkezdődött, több szinten is. Az utóbbi időben egyre többen kerestek meg e-mailben. ami nagy öröm és megtiszteltetés nekem.
Mivel sokfelé éltem eddigi életem során, nagy tanulság volt megtapasztalni, hogy külföldön miként gondolkodnak másként bizonyos élethelyzetekben az egyes országok lakói.

Világosság vált számomra, hogy a magyarok – más népekkel összehasonlítva –  igenis egy rendkívül kreatív, talpraesett nép, fiai és lányai gyorsan feltalálják  magukat amikor kell, és a legjobbak között is az elsők lehetnek…

De csak ha hagyjak őket, és ha ők is megengedik maguknak mindezt…

Érdekes személyes tapasztalatom az is, hogy az utóbbi időben néhány nagy aktivitású KK ember írta nekem aggódó e-mailben: remélik megmaradtam KK-nak, mert túl sok a politikai jellegű hír / blog / cikk megosztásom…

Nos, szerintem (és nemcsak szerintem) a mostani magyarországi helyzet igencsak különleges és az égetően hiányzó párbeszédet vagy közös gondolkodást tabutémákban valahogy csak ki kell “provokálni”.

Ugyanakkor ezek az engem “aggódva” kérdező magyarországi KK szellemiségű emberek attól tartanak, hogy tönkreteszem ezt a projektet, míg ők a saját oldalaikon kőkemény, nemegyszer uszító aktuálpolitikai videókat osztanak meg. Érdekes.

A nemzetközi “Kulturális Kreatívok – a Forradalom” című filmemben Peter Marry aktivista csodálatosan megfogalmazza, miszerint hagyni kell a politikusokat a munkájukat végezni, hiszen mi nem kívánhatjuk tőlük, hogy ők oldják meg a mi feladatainkat. Ők tegyék a maguk dolgát, mi ne harcoljunk ellenük, hiszen “úgyis ők tartják égve a villanyt”, mialatt mi képesek vagyunk felkészülni és felépíteni az új struktúrákat. Ez egy Hollandiában élő angol ember meglátása.

Mindeközben én bizonyos magyarországi facebook megosztásaimmal próbálok vitát kezdeményezni, értsd: felkavarni a KK közösségi oldalakon a langyos állóvizet, mert úgy látom, hogy most az emberek (nemcsak Magyarországon) megpróbálják elnyomni, elkerülni azt, ami előtt állunk.

Pontosabban: legtöbben – ahogy most látom – csak az áhított pozitív végkifejletet tartják szem előtt, valamilyen oknál fogva elzárkózva a kemény és száraz tényekkel való szembesüléstől, a helyzet analízisétől. Nem akarnak a küszöb el lépni, nemhogy átlépni azt.

A legtöbben még mindig alszanak, rózsaszín ködben édesdeden.

Ez az én meglátásom sokféle helyzet és ember ismeretében.

Nálam sokkal okosabb, tapasztaltabb emberek rendszeresen és pontosan elmondják, hogy mire számíthatunk az előttünk álló öt évben, majd azután…

Nem véletlenül szólaltattuk meg őket meg a KK Net-tv kísérleti adásaiban is.
Bernard Lietaer, Rosta Gabor és nemzetközi filmünk szinte valamennyi szereplője szájából elhangzik az, amit sokan még a KK-ak közül sem akarnak meghallani.

Valószínűleg azért is, mert mindez kellemetlen, mert félnek szembesülni, mert tudják, hogy igaz, de nincs még erejük és bátorságuk végiggondolni, inkább lenyomjak a tudatalttijukba.
Az engem kritikával illetők nem akarják látni, hogy mi a célom azokkal a kényesebb témákkal, melyekre megpróbálom felhívni a figyelmet.

Persze vannak olyanok is, akik mindezt megértik és reagálnak is.

De csak nagyon kevesen merik kimondani azt, amire a fenti sorokban is utaltam: hogy bizony sötét, nagyon sötét idők jönnek.
Ennek tudatában kell lennünk, hogy lépni tudjunk. Nem szabad becsapnunk magunkat, nem lehet átugrani az útnak ezt a részét, bár sokan így gondolják.

Utóbbiak azzal áltatják magukat,  hogy happy and lesz a vége, mint az amerikai filmeknek, mert valami csoda fog történni.
Azokat, akik így gondolkodnak, illetve reménykednek, ki kell józanítanom: ez nem így működik.

Válaszúton vagyunk.

Vagy megtaláljuk magunkban az erőt és bátorságot, és képesek leszünk tekintetünket felemelve a szellemi principiumot felismerni, meglátni, amire  2000 évig nem voltunk képesek, és ezzel együtt világos, előítéletmentes gondolkodással válaszolni a mostani kor kihívásaira, mindezt együtt, szilárd morális alapokon, bizalommal(!). Nos, ha ezeket nem leszünk képesek megtenni, akkor elbukunk, és ennyi volt. Vége.

“Amíg az emberi munkaerő nem kerül ki a költségtényezők köréből, amíg a magántulajdon nem alakul át használati tulajdonná, amíg a tulajdon monopolizálása révén nem szűnik meg a hatalomgyakorlás, amíg nem terjed el a biogazdálkodás, amíg a pénz árukarakterének megszüntetése révén nem nyeri vissza csereeszköz jellege, amíg az emberi méltóságukat elvesztett bérmunkások nem lesznek képesek a saját kreativitásukat szabadon kifejtő individumként egy új művészetet elindítani,
-  már Beyus is megmondta, hogy “Minden ember művész” -,
addig ne várjunk semmiféle változást, mert csak egy még embertelenebb új struktúrát fognak velünk visszaépíttetni az összeomlás után.”

Amíg az embereknek nem lesz meg a bátorsága, hogy elmenjenek a küszöbig, hanem annak megkerülésvel szeretnének egy illúziókra épülő világba menekülni, addig csak rosszabb lesz mindenkinek, és a vége már nem kérdés.

Ha a mostani tarthatatlan helyzetből nem születnek szabad iniciativák és azokat, melyek már megszülettek és próbálják szárnyaikat bontogatni, ráadásul ezeket a magukat KK-aknak tartó / nevező egyének (is) a tudatosság hiányában folyamatosan lerombolják vagy próbálják lerombolni, vakságukat, démonaikat fel nem ismerve, akkor nincs esélyünk.

Néha jól jönne a nagy világmegváltó hangoskodóknak egy kis szerénység és alázat, legfőképpen pedig türelem. Türelemmel és bizalommal időt és lehetőséget adni azoknak, akik tesznek és alkotnak.

Mert ezek hiányában más erők játékszereivé válunk, és az ő győzelmüket segítjük elő.

Akkor pedig…

Fogel Frigyes

A globális felmelegedés hamarosan visszafordíthatatlanná válhat

Az atvett cikk ele engedjetek meg nehany szemelyes gondolatot. Eddigi eletem soran sokfele megfordultam a vilagban, sokat utaztam es ha visszatekintek az utobbi nehany evtized alatt osszegyujtott tapasztalataimra akkor nyilvanvalo szamomra hogy komoly valtozasok kellos kozepen vagyunk. Tobbszor megosztottam kulonbozo velemenyeket, alkotasokat mas forumokon a temaban pro es kontra, (kontra: katt ide) viszont szereny velemenyem szerint eletbevagan fontos hogy konkret cselekvesi programok megvalositasaval felkeszuljunk az elkerulhetetlenre. Hazankban, Magyarorszagon. Vegyuk eszre hogy senki nem fog nekunk segiteni, senkit nem erdekel az hogy nekunk jo vagy rossz lesz. Igenis vannak lehetosegek hogy a helyzet kezelheto legyen, nem is keves, csak ossze kene fognunk, hogy egyutt megprobaljuk tulelni ami rank var.  F.F.

Tudósok egy csoportja szerint közel áll a Föld ahhoz, hogy elérje a „forrpontot”, amely után visszafordíthatatlanná válik a bolygó felmelegedése. Várhatóan a most következő évtized kritikus jelentőségű lesz az éghajlatváltozás alakulásában.

Bár a tudományos becslések eltérőek, az bizonyos, hogy a Föld hőmérséklete akár hat Celsius-fokkal is növekedhet 2100-ra, ha az üvegházgázok kibocsátása az eddigi ütemben emelkedik. Ahogy a légkörre káros gázok kibocsátása nő, a bolygó egyre közelebb kerül ahhoz, hogy átlépjen egy olyan határt, amely után visszafordíthatatlanná válnak az éghajlatot érő hatások és olyan jelenségek, mint a sarki jég olvadása és az esőerdők fogyatkozása. „Ez a kritikus évtized. Ha nem tudjuk megfordítani az irányt ezekben az években, akkor át fogjuk lépni a veszélyes határokat” – mondta Will Steffen, az Australian National University klímaváltozással foglalkozó intézetének igazgatója egy londoni konferencián.

Noha sürgető lenne, egy új klímaegyezményt csak 2015-ben fogadnak el. A legnagyobb szennyezők – az Egyesült Államok és Kína – üvegházgáz-kibocsátását csökkentő egyezmény 2020-ban lép életbe. „Jelentős változások küszöbén állunk. Megállíthatjuk a hőmérséklet emelkedését két foknál, vagy átlépünk egy határt, amely után a rendszer egy sokkal forróbb állapotba kerül” – hangsúlyozta Steffen.

A kutató szerint a bolygó felmelegedését lassító jégtakaró esetében talán már most túl késő. Az Északi-sark nyugati vidékének jégmezői zsugorodtak az elmúlt évtizedben, Grönland jegei évente kétszáz köbkilométerrel fogyatkoztak az 1990-es évek óta.

A legtöbb klímakutató egyetért abban, hogy az amazonasi esőerdők szárazabbá válnak, ahogy a Föld melegszik. Az aszály miatti tömeges fapusztulás már aggodalmakat keltett: az őserdő már most azon a ponton lehet, hogy a szén-dioxid elnyelése helyett szén-dioxidot bocsát ki.

Az egyik legnagyobb aggodalom a szibériai permafrosztot övezi, amely fagyott szén-dioxidot köt meg a talajban a légkörből. „Mintegy 1600 milliárd tonna karbon van ott, ez kétszerese a légkörben napjainkban jelenlévő mennyiségnek. Az északi vidékek pedig a bolygó bármely pontjánál sokkal jobban megszenvedik a felmelegedést” – mondta Steffen.

A legrosszabb esetben évente 30-63 milliárd tonna szén-dioxid kerülhetne a légkörbe 2040-ig, az évszázad végére pedig 232-380 milliárd tonna. Összehasonlításképpen: a fosszilis üzemanyagokból származó évi kibocsátás 10 milliárd tonna.

A megnövekedett CO2-mennyiség savasabbá tette az óceánokat azáltal, hogy a vizek elnyelik a káros gázt. Az óceánok elsavasodása olyan léptékű volt az elmúlt kétszáz évben, amelyet mintegy 60 millió éve nem élt meg a Föld – mutatott rá Carol Turley, a Plymouth Marine Laboratory munkatársa.

A savasodás fenyegeti a korallzátonyok fejlődését, évtizedeken belül fajok kihalásához vezethet, növelheti viszont a ragadozók számát.

A Londonban Planet Under Pressure (A bolygó nyomás alatt) címmel rendezett konferencián tudósok, politikacsinálók és környezetvédők fogalmazták meg véleményüket arról, milyen intézkedésekre van szükség ebben az évtizedben. Anthony Giddens, a Londos School of Economics professzora például hangsúlyozta, a fosszilis energiahordozók kivezetésére kellene nagyobb figyelmet fordítani, mert a megújuló energiaforrások mindössze egy százalékát teszik ki a globális energiafelhasználásnak. „Elképesztő mozdulatlanság van a világgazdaságban, sokkal többet kellene tenni a szénerőművek bezárásáért” – mondta.

A Shell olajvállalat ezzel szemben a negatív kibocsátáshoz vezető technológiák kidolgozását részesíti előnyben. Ilyen például a szén-dioxidot megkötő biomassza.

Forrás: Hetiválasz.hu

Így lehet pillanatok alatt megsemmisíteni a védelmét… :(

iPhone, iPad, Android, tökmindegy, pikpakk megvan a passcode, a fájlok, a jelszavak meg minden egyéb nyalánkság, nem is nagyon kell tökölni, még egy hülye is megcsinálja.

Egyébként rendőröknek, katonáknak és a hírszerzésnek árulják a szoftvert.

Videó: katt ide

Minden felnőtt férfi életében elérkezik az a pillanat, amikor zárszerelőt kénytelen hívni. Vagy azért, mert kizárta magát, vagy mert annyi magabiztosságot adtak neki az évek, hogy úgy gondolta: majd ő megcsinálja maga, nem lehet az olyan bonyolult. Mármint a zárszerelés. Aztán miután a szétroncsolt ajtót feszegetjük már egy órája, elismerjük a vereséget. És amikor jön a muki, elővesz valamit a zsebéből, és tíz másodperc múlva nyitva van az ajtód, ami mellé már odatámasztottad a pajszert is, biztos ami biztos, akkor jössz rá, valójában mekkora biztonságot nyújt a zár az ajtódon.

Ha elképzeljük, hogy az ajtónk a mobilunk, akkor itt egy leleplező videó, hogyan dolgoznak a zárszerelők:

Forrás: Appleblog.blog.hu

Ember orientált vezetés

Takáts Péter írása

Hogyan lesz egy szervezet emberközpontú?

Az én számomra az ember a legfontosabb és minden az emberért és az ember által létezik, ezért nekem csak az ember orientáció létezik. Mivel nem mindenki jutott el ehhez a felismeréshez, és ez a gondolat még nem vált élővé mindenkiben, ezért az emberközpontú gondolkodással egy időben még megtaláljuk annak a párját, a régi gondolkodás maradványait, a termék- vagy pénzorientált gondolkodást is. Bár ha jól megnézzük, akkor ebből az irányból haladva is el lehet jutni oda, ahol az ember áll a középpontban, de ez valamivel nehezebb és ennek az anyagnak ez az út nem képezi tárgyát.

Pedig ha meg akarjuk érteni az emberi kapcsolatokat és a szociális szféra törvény- szerőségeit, akkor meg kell tanulnunk másképpen gondolkodni és képessé kell válnunk arra is, hogy a XXI. század küszöbén a világban megjelent új értékeket ne hagyjuk figyelmen kívül. Ezek a gondolatok pedig új emberi értékekről szólnak és azok megértésére és figyelembevételére hívnak fel. Ilyen értékek pl. a szabad szellemi élet, az őszinte és valódi emberi találkozások iránti vágy, a gazdasági és pénzügyi irányítás elvetése a másik ember felett, az új formák keresése. Azaz fogalmazhatnám úgy is, hogy az új, a XXI. században megvalósuló formákban az ember és az emberi értékek fognak főszerepet játszani.

Az út, mely az új értékek felismerésének lehetőségét rejti és az új – emberorientált – gondolkodás kialakulásához vezet, egy választással kezdődik és nem a tudással. Hiszen ma, orientációjától függetlenül, minden emberben felmerül egy kérdés azokkal a dolgokkal kapcsolatban, ami körülötte történik, a világban zajlik. Ez a kérdés arra kíván választ keresni, hogy melyek azok a jelenségek, melyeket támogatok, mi az ami mögé tudok állni és mit tartok alkalmasnak arra, hogy a világ és az ember abba az irányba fejlődjön. Ilyenkor két lehetıségünk van,

  • -  az egyik, amikor győz az újtól, ismeretlentől való félelem, a konzervatizmus és ez az ember nem képes változtatni, fejlődni, életében új formákat létrehozni.
  • -  De van amikor az ember legyőzi félelmét, hallgat a lelkiismeretére és egy új utat választ, ami gyakran látszólag ellentétes azzal, amin a társai, a világ halad. Egyébként csakis ez a fejlődés egyetlen lehetséges útja, amikor az ember azt teszi, amit jónak tart és nem vizsgálgatja azt, mit is okoz tette a konzervatív gondol- kodású világban.Ha az ember választ és elindult azon az úton, ami az újfajta gondolkodás kialaku- lásához vezet, akkor lassan képessé válik új modellekben is gondolkodni, és felismeri, hogy a mai modern gondolkodás már nem arról szól, hogy mit lehet megtenni, ha- nem arról, hogy mit szabad. Ez pedig azt jelenti, hogy a gondolkodásában valami megváltozott és többé már nem az számít, hogy egy cselekedet hasznos-e vagy sem, hanem az, hogy morálisan képviselhetı-e vagy sem. Jól látható ez azokból a jelekből is, hogy mára már odáig jutottunk, hogy az emberek hajlandóak gazdaságilag sikeres projekteket pusztán morális megfontolások miatt elvetni, és ez a gondolkodásbeli átalakulás a XXI. században teljesen ki fog fejlődni. Azaz a jövıben a gazdasági életben várhatóan már nem az lesz a kérdés, hogy “meg tudjuk-e csinálni”, hanem az, hogy “szabad-e megcsinálni”?Ha pedig az eredeti kérdésedet ebbıl a szempontból vizsgáljuk, akkor a válasz messze túlvezet bennünket a technikai és szervezeti kérdéseken, mert a kérdésnek ilyen módon való megjelenése teljes egészében kihat a vállalkozásokra és befolyásolja nem csak az egyes emberek munkáját, hanem a vezetés stílusát is, és a mai vezetők számára egy új, emberközpontú jövő árnyékát vetíti előre, csak fel kell ismerni.

AZ EMBER A VEZETÉS KÖZÉPPONTJÁBAN

Tehát, ha egy cég vezetése, a fenn vázolt úton haladva, az EMBERT választotta és ezért az emberorientált vezetést tekinti a számára megfelelő, korszerő vezetési módszernek, akkor ez azt jelenti, hogy a vezetők a szervezetet, a folyamatokat és a felhasznált eszközöket ennek az elvnek az alapján választják ki. Ez a döntés áthatja és átalakítja a vállalkozás mindhárom szintjét, amiről korábban már részletesen beszéltünk, és ennek hatására a munkatársakban új érzések jelennek meg, ami aztán mint vevıő vagy ügyfél-orientáltság mutatkozik meg.

Mit is kell a vezetıknek egy ilyen választás után tenniük:

  1. A szellemi szférában az emberorientált vezetési módszer megjelenése azt jelenti, hogy
    1. a)  a vezetők a munkatársakat önálló, szabad szellemi lénynek tekintik, olyannak aki önállóan is végig tud menni egy tanulási úton. Azaz bíznak az emberek ön- fejlődési képességében.
    2. b)  és felismerik, hogy azt, amire a vállalkozás képes, azt a képességet az embe- rek, a munkatársaik hozták magukkal.
    3. c)  Teret biztosítanak munkatársaik fejlődéséhez, de nem a még nagyobb nyere- ség érdekében, hanem mert hozzá szeretnének járulni munkatársaik fejlődé- séhez.
    4. d)  Ezeknek a vezetői elhatározásoknak aztán az lesz az eredménye, hogy a munkatársakban fokozatosan kialakul az érzés, hogy itt komolyan vesznek, önálló, kreatív lénynek tekintenek, azaz elfogadnak engem, és teret adnak a fejlődésemhez. Én itt fejlődhetek, több lehetek.
  2. A szociális szférában ezen elvek alapján a vezetők
    1. a)  új és emberileg helyes munkakapcsolatokat alakítanak ki, melynek része a főnök és beosztott közötti valódi emberi találkozás is, melynek alapja az, hogy teljesen nyilvánvaló legyen mindkettő számára, hogy ugyanazért a vezérelvért dolgoznak, csak más felelősséget kell viselniük.
    2. b)  Létrehozzák a problémamegoldás közös módszereit és formáit, valamint
    3. c)  a vállalti kommunikáció új kultúráját alakítják ki, aminek következtében egy új, kérdésre alapozott beszélgetés kultúra jön létre. A vezetők már nem hiszik azt, hogy csak ők tudjak a válaszokat, hanem felismerik, hogy az alsó szinteken ezt jellemzően jobban tudják.
    4. d)  Azaz bíznak a munkatársaik önszervezı képességében, abban hogy az őket közvetlenül érintő kérdéseket a legjobban meg tudják oldani.
    5. e)  Ennek eredménye az lesz, hogy a munkatársakban kialakul az az érzés, hogy itt otthon vagyok, itt jól érzem magam.
  3. A gazdasági szférában ez a vezetés
    1. a)  Partnernek tekintek mindenkit, aki segíti és tesz a vállalkozásért és sikereiért.
    2. b)  Felismeri, hogy a gazdaságban megtermelt áruknak és szolgáltatásoknak a másik ember valódi és reális igényeit kell kielégíteniük.
c) Ezért a vállalaton belül minden kérdésnek, amit a vállalat meg kíván oldani ér- telmesnek és a másik emberrel, az ő igényeivel kell kapcsolatban lenni.
  1. d)  Tudja, hogy minden olyan helyen, ahol a termelésben a másik emberek iránti érdeklődés helyébe a saját haszon lesése lép, ott a gazdasági szféra egészségét károsítják meg.
  2. e)  Bízik a munkatársai másik emberekkel való együttmőködési képességében és abban, hogy az őket érintő anyagi dolgokat el tudják rendezni.
  3. f)  Ennek a vezetői magatartásnak pedig egyenes következménye lesz, hogy a munkatársakban kialakul az az érzés, hogy a másik emberért dolgozom.

A munkatársakban így kialakult három érzés egyértelmő változást, mondhatnánk úgy is eredményt hoz:

  1. magas lesz a munkatársak motiváltsága,
  2. erős az identitás érzés,
  3. mindenki partnernek tekinti a másik embert és ezek
  4. egyenes következménye, hogy a vállalkozás gazdaságilag is az eddiginél nagyobb teljesítményre lesz képes.

Ezek pedig létrehozzák azt az új orientációt, mely az emberek ily módon kialakult új morális és etikai hozzáállásból tud kibontakozni. A vállalatra pedig egyre inkább jellemző lesz, hogy minden munkatársa

  1. a vevőben és az ő igényeiben gondolkodik, és az ő valós, valódi érdekeiből indul ki, és ez tud igazi találkozást a kereskedő – és vevője között létrehozni,
  2. nem az “én termékem”-ben gondolkodik, nem önző, hanem a piacra figyel és a vevői “igényeit” látja egy rendszerben,
  3. a vevőt, mint egy olyan embert látja, aki komplex tevékenységet végez. Ez a szemlélet a vízszintes gondolkodás megjelenése az ügyfélkapcsolati munka során,
  4. figyel belső és külső közössége szociális igényeire,
  5. minden szinten őszinte tevékenységet folytat, nem manipulálja a vevőket,
  6. konstruktív és igaz visszajelzéseket ad a többieknek alrendszereknek, azaz a kutatás/fejlesztésnek az igényekről, a pénzügynek a többletérték nagyságáról, a vezetésnek a motivációról, a pénzügyi és gazdasági folyamatokról.

De mint minden egy olyan emberi közösségben melyet gazdasági célok megvalósí- tására hoztak létre, ezek is a vezetők elhatározásától függnek és a folyamatok melyek végül ide elvezetnek, a vezetői döntéssel indulnak be és a vezetők energia- befektetésének eredménye képen maradnak fenn.

Egy Németországból kapott tegnapi KK Facebook komment…

Miklós barátunk Bajororszagból egy tegnapi cikk megosztásom kapcsán a következő gondolatokat osztotta meg velünk a KK Facebook oldalunkon. Gondoltam átmasolom ide hogy másokhoz is eljuthasson…

Legmelyebb tisztelettel a sugárzó elméjű Mesterek és csillogó tekintetű Tanítványok iránt s mind emellett. Szerintem nemhogy liberális vagy konzervatív értelmiség nincsen, de a jelen gyakorlatában az “értelmiségi ” mint fogalom vesztette el értelmét. A diplomások nagyobb része nem a végzettsége alapján helyezkedik el, a maradék nagyrészt kényszerpályán mozog és az a kevéske “megrögzött” óriási lemondások árán marad az aminek tanult. Azt nem is említem, hogy a végigcsalt,- puskázott, mázlista tételhúzós, ma felmondom holnapra elfelejtem – egyetemi évek milyen minőségi tudást biztosítanak. Persze, a diplomás bizonyítja, hogy éveken át képes beilleszkedni egy alárendelti viszonyba, némán vagy méginkább cinkosan együttműködni egy haszontalan oktatásirendszerrel, ezáltal bizonyítva alkalmasságát az irányítói rendszerben később betöltendő szerepére.
A tudás palotái önképző kocsmaklubbok, önképző mert ha nagyon akarja az ember, a tudásanyag fellelhető, a konzultáció megoldható de nincs rá külső legfeljebb belső ösztönzés és azért kocsmaklubbok mert az ivást na azt megtanulja a jó deák, magasabb szinten mint a középiskolában.
A “felsőoktatás” a munka elkerülésének és a gyermekkor meghosszabításának “elegáns” módja leginkább. Láthatóan alkalmatlan a neki szánt szerepre. Ha alkalmas volna az “egyetem” egyetemes rálátást, egyetemes erkölcsrendet vagy legalább egyetemes vitafórumot biztosítani, akkor lenne “értelmiség” így ez csak egy kiüresedett szó. Már elnézést de, sok önhitt, felfuvalkodott ön- és közveszélyes pitiáner pozícióféltő sznob.
Az események azonban arra mutatnak, hogy minden belső és külső pusztító erő ellenére gondolkodni még szeret az emberfia s ha nem tanítják és nem is teremnek maguktól a tanuláshoz lehetőségei, hát megteremti magának akár a tanárok kiiktatásával lásd “tanulókörök”.
Nem a mai úgymond “véleményformáló értelmiség” fog bármiféle problémára megoldást találni hanem a születőben lévő “szellemi arisztokrácia” (nekem jobban tetsző megnevezés a KK-ra) akik felül tudják bírálni véleményüket, meggyőződésüket bármilyen témában a közjó ezáltal a saját jólfelfogott érdekében.
(Már nagyon vártalak titeket!)
Ki kell mondani az igazságokat! A teljes igazságot, mert a gyülöletre gyógyír csak az igazság lehet.

‎”Szép lassan ráébredtem, hogy egyre inkább sémákban és klisékben gondolkodik szinte mindenki, ezért nem jutunk előre.”

Forgács Istvánt sokan támadják most. Mindezt azért, mert a romaügyi szakértő Pesty László köztévén sugárzott filmjében elmondta, hogyan látja a magyarországi cigány közösségek helyzetét. Nézetei viszont nincsenek összhangban azokkal a liberális elképzelésekkel, amelyeket korábban ő is vallott. És amelyek szerinte zsákutcához vezettek.

– Hogyan lesz egy vad liberálisból egy öngyűlölő, rasszista előítéleteknek táptalajt adó, tudománytalan, szigorúan idézőjeles szakértő? Csak hogy korábbi öndefiníciójától eljussunk az önre aggatott címkékre.
– Valóban, mostanában kevés szó esett erről az elmúlt napokban. Ám ettől még tény, hogy az Államigazgatási Főiskola elvégzése után Soros Györgynek köszönhetően fantasztikus lehetőséget kaptam, külföldi kollégák között, remek körülmények között dolgozhattam. Négy évig nagyon izgalmas és hasznos feladatunk volt: roma közösségi házakat hoztunk létre Közép-Európában, és próbáltuk az ott feladatot vállalókat olyanná tenni, hogy befolyásolhassák a helyi döntéshozókat.

Rengeteget utaztam, és ekkor megtapasztaltam azt, hogy egy magánember pénzével és másfajta szemléletével mennyit lehet változtatni az áldatlan állapotokon. Úgy éreztem, úgy éltem meg annak idején, hogy ez annyira jó dolog, hogy erről mindenkinek példát kéne vennie, akinek pedig nincs pénze, az máshogyan segítsen. Elsőként úgy, hogy változtat a gondolkodásmódján. Értse meg például, hogy a cigányok áldozatok. És így, egészen fiatalon két részre osztottam a világot: feketére és fehérre. Hittem abban, hogy mi modern eszközökkel küzdünk a multikulturális Magyarországért a magyar ugar ellenében.

Most, 35 évesen persze már utópisztikusnak látom mindezt. Közben ösztöndíjasként közösségfejlesztést tanulhattam a Columbia Egyetem egy nyári kurzusán, feladatokat végeztem az Európa Tanácsnak, amelynek időközben trénere is lettem. Romamediációt oktatok, és segítek megteremteni az együttműködéshez szükséges szemléletváltást: mind a két oldal álláspontját figyelembe kell venni, csakis így lehet közös érdekek mentén közös célokat megfogalmazni. Jelenleg három településen dolgoznak helyi aktivisták annak a programnak a részeként, melyet még tavaly dolgoztam ki a települések helyi viszonyai alapján. Közben roma diákokat segítek az egyik vidéki nagyváros roma szakkollégiumában, valamint Borsodban próbálok cigány és nem cigány vegyes ifjúsági csoportok révén helyi együttműködést teremteni. Mindemellett számos gazdasági szereplővel egyeztetek rendszeresen arról, hogyan lehetne a hazai cigány közösségeket gazdasági szempontból is segíteni, támogatni, felzárkóztatni. A szakértő szót én sem szeretem, aki akar, találjon rá jobbat. Azt viszont kikérem magamnak, hogy szakmailag megkérdőjelezzenek.

– Hol jött el az a pont, amikor belátta, hogy ez a szép új, liberális, utópisztikus világ nem építhető fel?
– Eltelt tíz év 2002 óta, és nagyon sok minden lett világos számomra. Kiderült például, hogy az uniós forrásokból nem lesz azonnal Kánaán és nem menthető meg az összes magyarországi cigány közösség. Kiderült, hogy a cigány kisebbségi önkormányzati rendszer sem váltotta be sok helyen a hozzáfűzött reményeket. Vagyis csomó minden egész egyszerűen rám cáfolt, ez pedig igenis alakítja az embert. Egyre koptak a régi megközelítések.  Aztán egyre kevesebb volt az egyes cigány értelmiségiek rendezvényein a tartalom; vagy az új szemlélet, az új gondolat. Folyamatosan nekem szegezték, hogy hát milyen cigány vagyok én egyáltalán, hisz nem úgy élek, mint a cigányok – de ez vajon mit jelent? Ha nem cigánytelepen nő fel valaki, ha nem éri hátrány az iskolában, ha nem cigányozzák kiskorában, akkor az kevésbé cigány? Saját közösségem nyelve, kultúrája az enyém, saját magam és a közösségem előtt biztosan tudhatom, hogy mennyire is vagyok önmagam. Mindenféle öngyűlölet nélkül. Szép lassan ráébredtem, hogy egyre inkább sémákban és klisékben gondolkodik szinte mindenki, ezért nem jutunk előre.

– Igen, sokszor úgy tűnik, hogy a vádlói és kirekesztői ma is úgy gondolkodnak, mint a 2002-es Forgács István. Szép új, liberális és utópisztikus világról beszélnek.
– Lehet, hogy ezt úgy élik meg, hogy ők ennyi idő után is ragaszkodnak az elveikhez, én meg köpönyegforgató vagyok. Viszont én most be merem vallani, hogy tévedtem, illetve hogy most már mást is látok, mint annak idején. Tíz év múlva újra el merem majd mondani, hogy most láttam rosszul a kérdést, ha az lesz az érzésem. Jelen pillanatban úgy vélem – és ezt a rengeteg tapasztalattal a hátam mögött merem kimondani –, az a legfontosabb, hogy le tudtam számolni azzal az utópiával, hogy a teljes magyarországi vagy európai cigányságot meg lehet menteni. El kell jutni arra a pontra, hogy ma idehaza néhány száz településen lehet meggyőzni cigányokat és gádzsókat arról, hogy ha valamire jutni akarnak egymással, akkor ahhoz mindkét közösségnek tennie, mozdulnia kell. Logikus, hogy egyszerre 800 ezer embert nem lehet integrálni a társadalomba, és ha ezt felfogtuk, akkor meg kell próbálni ezt kis közösségekben, minél több helyen, egyenként. Konkrét példát hadd mondjak: hiába a jó program, a támogatói hozzáállás a helyi döntéshozónál, hiába a pénz, ha a helyi cigány vezető nem tud túllépni azon, hogy neki mi jár, és ha ez nincs meg, akkor veri az asztalt a polgármesternél. Ezzel nem tesz mást, csak ráerősít azokra az előítéletekre, amelyek élnek vele szemben.

– Erre szokták azt mondani, hogy túllép minden társadalomtudományi axiómát, tudománytalan, szakmaiatlan satöbbi.
– A Vihartánc című, kiadás előtt álló könyvem is arra próbál rámutatni, hogy az axiómák szépek, minden tiszteletem a tudományos munkák szerzőinek, de a valóság mégiscsak az, hogy helyben a legegyszerűbb dolgok megoldásához mindig ott van a kézenfekvő megoldás. Kicsit túl van misztifikálva ez a kérdés, és mintha a látható válaszokat valamiért nem lehetne azonnal alkalmazni. Hepatitisjárvány van Nyírmihálydiban? Az van. Polgármester mérges? Az. Meg kell oldani a helyzetet? Melyik tanulmány hányadik oldala rejti itt azt a teljesen egyszerű választ, hogy össze kell hívni azokat, akiket ez érint, segítséget kell kérni a polgármestertől, az ÁNTSZ-től, és önkéntes munkában tenni kell azért, hogy helyreállítsuk a nem éppen higiénikus viszonyokat?

Félreértés ne essék: nem mondom, hogy zárják be a szociológiai intézetet, de ebben a konkrét kérdésben kizárólag gyakorlati tennivaló van. Számos tudós kimondja, amit az egyszerű ember is lát: ha van munkahely, akkor nincs elégedetlenség, nincs nyomor. De mit kezdünk például azzal a mezőcsáti térséggel, ahol sok cigány ember legfeljebb nyolc általános iskolát végzett? Nekik milyen munkát adjunk? Ezt nem lehet megoldani kizárólag tudományos munkák alapján. Éppen ezért hangoztatom mindig, hogy helyi megoldásokat kell keresni, falvakban, egyenként kell elérni, hogy a cigányok és a gázsók ne féljenek három szót váltani egymással.

– Ez az a Sajóbábel, amit egy korábbi írásában fogalmazott meg, hogy úgy él egymás mellett két közösség, hogy ugyanolyan ellenségnek látják a másikat, miközben szinte semmit nem is tudnak róla. Jászjákóhalmán mi is láttuk ezt. Hogyan lehetne leültetni egy asztalhoz a feleket?
– Ehhez be kell menni a közösségbe, segíteni, hogy megbeszéljék közösen, kinek mi fáj. Ezért szorgalmazom például a könyvemben egy mediátorcsoport felállítását. Inkább ők menjenek, mind a gárdisták. Nagyecseden voltam nemrég. Arra a kérdésre, hogy ki szeretne olyan tanfolyamon részt venni, ami segítene abban, hogy a rettenetesen kevéske segélyt is beosszák, vagy megismerjenek olyan praktikákat a háztartásban, amivel spórolhatnak, az összes jelen lévő cigány asszony feltette a kezét. Nem szidták se a polgármestert, se a pénzügyminisztert, hanem megkérdezték, hogy tényleg tudok-e ilyen tréninget hozni a faluba. Vagyis a döntés szabadsága ott van helyben, de a ráébresztésnél be kell segíteni. De vegyük a demográfiát. Senki nem úgy reagál falun, amikor a felelős gyerekvállalásról beszélek, mint ahogyan itt, Budapesten reagálnak erre a kérdésre. Nem háborodnak fel, hanem elgondolkodnak.

– Ez történik a Pesty-film egyik sokat idézett jelenetében is. Felelősségre vonják azt az embert, hogy 41 évesen 7 gyermeke és 3 unokája van, ráadásul a saját otthonában – szól az újabb vád.
– Nem vonta senki felelősségre, a riporter feltett egy kérdést, ő válaszolt. De ez az ember valószínűleg bárkinek ugyanezt mondaná el, kamerák nélkül is. Nem azért beszélek én a felelős gyerekvállalásról ezekben a falvakban, mert azt szeretném, hogy kevesebb gyerek szülessen, hanem hogy a választás szabadságát mindenkinek felkínáljam. Senkinek nem akarom megmondani, hogyan éljen. A film is olyan példákat mutat be, ahol emberek maguk jöttek rá arra, hogy változásra van szükség. Mindenki valamilyen változást szorgalmaz a Cigány útban.

– A másik kulcsjelenet az, amikor a rendőröknek ad elő…
– …amikor arról beszélek, hogy az előítéletek márpedig léteznek. Akkor hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy ez nem igaz. Én azt sugallom nekik, hogy emiatt ne szégyelljék magukat, természetes emberi jellemző. Az nincs benne a filmben, de elmondom, hogy az ember akkor örül a legjobban, ha a negatív előítéletei nem igazolódnak be. Az előítélet elleni hatásos küzdelem az, ha nem engedjük beigazolódni őket. Egy rendőrnek például megpróbálhatom beleverni a fejébe, hogy ne legyenek előítéletei, mert az csúnya dolog, de egészen más, ha magától jön erre rá, mikor olyan helyzetekkel találja magát szemben, amelyekben kénytelen lesz kimondani: nem az történt, mint amire számított.

– Ezért is szorgalmazza, hogy legyen minél több cigány tanár, cigány rendőr?
– Igen. Azt ugyanis megint utópisztikusnak tartom, ha valaki arról beszél, hogy nem kell cigány tanár, nem kell kimondottan cigány rendőr, elég ha a tanár és a rendőr remekül teljesít a maga szakterületén, bőrszínre való tekintet nélkül. Kellenek a cigány rendőrök, tanárok, tűzoltók. Meggyőződésem szerint ugyanis ez nemcsak a többségi társadalomra hat – rácáfol az előítéletekre például –, hanem a kisebbségi közösségre is, annak hozzáállására.

Ráadásul olyan a demográfiai helyzet, hogy például Borsodban már nem az a kérdés, hogy cigány vagy gádzsó lesz-e a tanár vagy a rendőr, hanem hogy betölti-e valaki egyáltalán azokat az állásokat. Biztos vagyok benne, hogy ezeken a vidékeken a munkanélküliség mellett munkaerőhiány is van, mert a nem cigányok közül aki tud, eljön innen, és így a munkaképes férfiak nagy része cigány lesz hamarosan. Őket viszont valószínűleg nem lehet elhelyezni, mert nem lesz meg a kellő végzettségük. Ehhez irányított intézkedésekre van szükség. Vagyis ha tudom, hogy mondjuk az ózdi vagy az edelényi iskolában sok lesz a cigány gyerek a következő években, akkor oda cigány pedagógusokat kell helyezni. Ezáltal több tisztelete lenne az intézménynek, és segítenek lebontani az előítéleteket a gádzsó tanár kollégákban.

Csak hát ezzel szembe kell nézni, és észre kell venni. Ahogyan azzal is, hogy a baracskai fegyházban sok cigány van. Persze ha ezt kimondom, akkor rögtön azzal jönnek, hogy ezzel rájátszom az előítéletekre. Én nem érzem így. Sokkal jobban foglalkoztat az, hogy valahogy azon segítsek, hogy kevesebben legyenek, és az, hogy amikor szabadulnak, hogyan lehet őket rehabilitálni.

– Kritikusai szerint elég, ha sikerül lebontani és/vagy elfojtani az előítéleteket.
– Kell küzdeni az előítéletek ellen, ezt nem vitatom. Valóban sokaknak kell a többségi társadalom részéről is rádöbbenniük arra, hogy onnan nézve sem fekete vagy fehér a cigányügy. A hozzám érkező reakciók erről szólnak – nagyon sok gádzsó keres meg azzal, hogy ők kimondottan keresik azokat a cigányokat, akik több megbecsülést érdemelnének. Ez két dolog miatt is hasznos: mutatja a közeledést a roma közösség felé, azt, hogy támogatják a törekvéseiket, másfelől pedig maguk előtt is levizsgáznak ezek az emberek, és nyugodt szívvel jelenthetik ki, hogy ők nem rasszisták.

– Mert a rasszizmus szívás, ugyebár. 
– Nem tartom jónak azokat a videókat, amelyeknek ez a hívószavuk. Már csak azért sem, mert hiányzik belőlük az építő jelleg. De ennél is nagyobb baj, hogy azt feltételezik a teljes magyar társadalomról, hogy előítéletes, mintha itt mindenkit móresre kéne tanítani. Szerintem agresszív ez a megközelítés.

forrás: mno.hu

Sötét jövőt festő sci-fivé vált hasonlatossá brazil Vitoria da Conquista város diákjainak élete.

Rádiós chipeket tartalmazó egyenruhát kell hordaniuk egy brazil nagyváros diákjainak. Az intelligens köpeny a szülőknek jelenti smsben, ha lóg a gyerek – adta hírül a BBC online kiadása.

Sötét jövőt festő sci-fivé vált hasonlatossá brazil Vitoria da Conquista város diákjainak élete. A tizennégy évnél fiatalab tanulóknak az iskola címerével díszített egyenruhát kell hordaniuk, amibe egy chipet építettek. A chipek helyzetét figyelő rendszer smsben értesíti a szülőket, ha a gyerek nem ment be iskolába, vagy ha elkésett az óráról. A hatóságok szerint a megfigyelés javítani fogja a tanár-szülő kapcsolatot.

A háromszázezer lelkes Vitoria da Conquistában mintegy húszezer diákra húztak “intelligens egyenruhát”. A ruhákra azért volt szükség a helyi oktatási vezető, Coriolano Moraes szerint, mert a szülők nem voltak tudatában annak, mennyit hiányoznak az iskolából gyermekeik. Sokan elvitték a gyerekeket reggel iskolába, de mivel el kellett rohanniuk dolgozni, nem nézték meg, hogy bemegy-e a gyerek a kapun – mondta Moraes az AP hírügynökségnek.

Az iskolákba szerelt leolvasókapukból és a rádiós chipekkel felszerelt köpenyekből álló rendszer bevezetése 700 ezer dollárba, azaz 154 millió forintba került a városnak. A tervezők szerint az egyenruhák strapabíróak, a mosás és a vasalás sem fogja tönkretenni a chipeket.

forrás: origo.hu

Mit lehet ma tudni a marosvásárhelyi magyarverésről?

A románok 1990. március 19-én támadtak a magyarokra, akik másnap székelyek és cigányok segítségével verték ki őket Marosvásárhelyről. Miért nem lett az eseményekből polgárháború?

Huszonkét évvel ezelőtt magyarok, magyar cigányok és románok között véres összetűzések törtek ki Marosvásárhelyen. Öt ember meghalt és több száz megsebesült. Bár a legfontosabb részletek máig nem ismertek, ez nem akadályozta meg a XX. Század Intézetet és a budapesti Román Kulturális Intézetet abban, hogy a Fekete Március néven elhíresült eseményekre kerekasztal-beszélgetéssel emlékezzen. A Terror Háza Múzeumban kedden Király Károly számolt be a legtöbb konkrétumról. Ezekről a magyar közvélemény keveset tud, jóllehet a veterán erdélyi politikus publikálta visszaemlékezéseit, egy részük az interneten is elérhető.

Románia második embere volt Király Károly?

Király 1990-ben pár hónapig formailag Románia második emberének számíthatott volna. Ceausescu 1989-es megbuktatása után ugyanis a bukaresti Nemzeti Megmentési Front Tanácsának (NMFT) alelnökévé választották. A Románia irányítását átvevő szervezet vezetője volt a későbbi köztársasági elnök, Ion Iliescu. Mellette ténylegesen Petre Roman miniszterelnök volt a második számú vezető 1990 elején.

Király úgy gondolja, hogy a magyarok és a románok közötti etnikai feszültségek szításában Roman és Iliescu szerepét kéne tisztázni. Roman nevezett ki ugyanis egy olyan államtitkárt, Adrian Motiut, aki a Vatra Romaneasca nevű szélsőséges nacionalista szervezethez állt közel. Februárban pedig Ion Iliescu már a magyar szeparatizmus veszélyére figyelmeztetett – nyilvánosan. Ezután a Vatra Romaneasca emberei megkezdték a román tömegek magyarok ellen hangolását Marosvásárhely környékén – állítja Király.

A székelyek és cigányok segítettek

Marosvásárhelyen ekkoriban a magyar nyelvű oktatást követelő mozgalmak jelentősen megerősödtek. Ide szervezett 1990. március 16-án Sütő András író békés – szeparatista nézeteket egyáltalán nem hangoztató – demonstrációt, amelyen százezren vettek részt. Ráadásul egy nappal azután, hogy a magyarok megünnepelték március 15-ét. Mindeközben a román médiában igyekeztek románellenesnek bemutatni az amúgy csendes, gyertyákkal vonuló magyar tömeget. Ezzel párhuzamosan Marosvásárhelyen provokációk történtek, román tüntetők leverték egy patika magyar feliratait, majd felléptek a magyarok ellen az egyik városnegyedben március 16-án.

Mindez olaj volt a tűzre, mert a románok között éppen a hír ellenkezője terjedt el, mármint az, hogy románokat bántalmaznak Marosvásárhelyen március 16-án. Közben a környező falvakban élő, tájékozatlan románokat már igyekeztek a Vatra Romaneasca nacionalista funkcionáriusai feltüzelni. Végül a buszokkal Marosvásárhelyre szállított román falusiak megtámadták március 19-én az RMDSZ székházát. Ekkor vesztette el fél szemét Sütő András. Már ekkor is válaszoltak a magyarok az őket ért támadásokra. Másnap a marosvásárhelyi magyarok segítségére érkeztek a környékbeli székelyek és a magyar cigányok, és kiverték onnan a Görgény-völgyieket.

Az eseményeknek öt halálos áldozata (három magyar és két román), valamint több száz sebesültje volt, mire harmadnap a román hadsereg érdemben beavatkozott és megfékezte az összecsapásokat. Később több mint negyven embert ítéltek el, köztük csak két román volt, a többiek magyarok és magyar cigányok.

Iliescu furcsa figyelmeztetése

Király Károly évek óta hangoztatja, hogy pár nappal az 1990. március 15-ei megemlékezések előtt Ion Iliescu személyesen figyelmeztette őt: tudomása szerint szélsőséges szervezetek meg akarják zavarni a magyarok ünneplését. Iliescu azonban konkrétumokat nem árult el, és így Király nem tudta megakadályozni az események eszkalálódását. A keddi vita előtt a Terror Házában levetített filmrészletekből kiderült az is, hogy a bukott Ceausescu-rendszer hírhedt titkosszolgálata, a Securitate a marosvásárhelyi zavargások után igazolhatta létjogosultságát, és nem sokkal ezután megalakulhatott az utódszervezete.

Szélesebb kontextusba helyezték az eseményeket a keddi budapesti kerekasztal-beszélgetés román résztvevői is. Ekkoriban, 1990 első felében nemcsak a magyarokat verték le brutálisan a Görgény-völgyiek, hanem a bukaresti bányászjárások során Iliescu más ellenfeleit, a kommunistaellenes diákokat félemlítették meg a Zsil-völgyiek.

Miért nem lett végül háború vagy polgárháború?

Egy másik nemzetközi szempontról Smaranda Enache román emberi jogi aktivista beszélt. Hiszen 1990-ben még létezett a Szovjetunió, és annak több pontján is – így például Hegyi-Karabahban – a marosvásárhelyihez hasonló forgatókönyv alapján törtek ki etnikai konfliktusok. Nem is beszélve Jugoszláviáról, illetve Koszovóról, ahol végül polgárháború alakult ki.

Ám Gabriel Andreescu bukaresti politológus azt emelte ki, hogy Romániából mégsem lett Jugoszlávia, és ebben egy sajátos kommunikációs modell is szerepet játszott. A magyar és a román értelmiség között ugyanis létezett kommunikáció. A román írók pedig Iliescuval szemben léptek fel 1990-ben, nem úgy, mint a szerb írószövetség, amely a milosevicsi nacionalista politikát támogatta Belgrádban. Vagyis Romániában léteztek olyan erők, amelyek nem a konfliktus elmélyítésében voltak érdekeltek, s a polgárháborút végül sikerült elkerülni. Radu Carp nemzetközi jogász szerint ebben nagy szerepe volt annak is, hogy közelegtek a szabad választások 1990 tavaszán Romániában, így a hatalomnak sem volt érdeke a súlyosabb konfliktus. A nemzetközi médiafigyelem is sokat számított az eszkalálódás megfékezésében.

Ezzel összecseng egy romániai magyar politológus véleménye is, aki nem vett részt ugyan a mostani beszélgetésen, de fel kell idéznünk nagyhatású tanulmányát. Salat Levente szintén nemzetközi összefüggésekre mutatott rá 1990 kapcsán. Bár Magyarország és Románia között a háborút sem tartották kizártnak ekkor egyes nyugati elemzők, a két ország elitje inkább az euro-atlanti integrációban volt érdekelt, ezért egyik állam sem akarta túlfeszíteni a húrt a nemzetiségi kérdésben. Másrészt mindkét országban a bürokratikus elitek a saját hatalmuk fenntartásában, a status quóban voltak érdekeltek Salat szerint.

Visszatérve a keddi kerekasztal-beszélgetésre, a marosvásárhelyi tragédia hátterének tisztázását szeretné Smaranda Enache és a rendezvény egyik szervezője, Schmidt Mária, a XX. Század Intézet és a Terror Háza Múzeum főigazgatója is. Mindketten azt javasolták, minél előbb legyenek megismerhetők a Fekete Március dokumentumai. Ugyanakkor Brindusa Armanca, a budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója, a rendezvény másik szervezője azt mondta: jó, hogy sem Marosvásárhelyen, sem Románia más részein “nincsenek falak a közösségek között”, és az a cél, hogy ez így is maradjon.

Forrás:

Szegő Iván Miklós 

Zárt hálózattá válhat az internet…

Gyakran merül fel az a kérdés is, hogy vajon hagyni kell, hogy a piac szabályozza önmagát, az online óriások hozzanak saját szabályokat, vagy az államnak be kell avatkoznia és meg kell védenie az internetezőket? Persze az állam felteheti a kérdést, hogy miért is avatkozzon be, amikor az emberek boldogok a Facebookkal? Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a Facebook mindössze hét év alatt egy egyetemi projektből egy száz milliárd dollárt érő platformmá vált, ezért joggal merül fel, hogy az államnak mégis csak be kellene avatkoznia. A probléma csak az, hogy ha ez fel is merül, akkor sem történik jól, elég csak az amerikai SOPA és PIPA törvénytervezetekre gondolni, amelyek ellen a webes cégek jelentős része fellázadt.Egy vezető internetgazdasági elemező szerint finoman szólva sem jó irányba halad az internet. Az Apple ellenőrzi, hogy mely alkalmazásokat használjuk, miközben a Google meghatározza, hogy milyen tartalmakhoz férünk hozzá. Ráadásul sok felhasználónak a szörfölés egyet jelent a Facebookon való lógással.

Esther Dyson, az Edventure Holdings nevű befektetési cég vezetője. A szakember úgy vélte, hogy a történelem ismétli önmagát, hiszen megint azokkal a kérdésekkel kerülünk szembe, mint 15 évvel ezelőtt. Akkor a felhasználók attól tartottak, hogy az American Online túl nagy befolyásra tesz szert, most ugyanez a helyzet, csak éppen az American Online-t időközben felváltotta az Apple, a Facebook és a Google. Joggal merül fel az a kérdés, hogy milyen jövő vár a világhálóra? Ezek a cégek lesznek a meghatározóak vagy az internet megmarad egy nyitott és szabad hálózatnak? Vajon elérhetjük-e majd azokat a tartalmakat, amelyeket szeretnénk?

A jövő viszont egyáltalán nem tűnik jónak. Egy olyan világháló, amelyben a zárt alkalmazások és a Facebook a meghatározóak, nem lehet vonzó – véli Freeman Dyson lánya. Az egyetlen mentsvárunk az lehet, hogy még mindig van egy adu a kezünkben: a választás szabadsága. Rajtunk áll, hogy mit használunk: nem kötelező a legnagyobbakat használni, vannak alternatív szolgáltatások, de egyre kevésbé kerülhetők el ezek a cégóriások üzleti okokból, vagy akár csak azért, mert az ismerőseink már a hálójukban vannak.

forrás: SG.hu

Még mindig sokan kérdezik hogy kik is vagyunk mi :)