Öt napon belül börtönbe kell vonulnia a házi őrizetből.

Ket honapja amikor Gereb Agnessel keszult filmem kikerult a netre nem gondoltam volna hogy a brit mainstream media (Guardian) cikkjebol fogok ertesulni, igy, errol a hirrol…  Bar sok pozitiv fejlemeny tortent Agi ugyeben az utobbi idoben de vajon meddig mehet ez igy?! 

Geréb Ágnesről közölt riportot a Guardian brit lap. A cikkben együtt érzően írnak a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt elítélt szülésznőről, akinek öt napon belül börtönbe kell vonulnia a házi őrizetből.

Együtt érző riportot közölt Geréb Ágnesről a Guardian című brit lap. Azt írják az otthon szülés hazai népszerűsítőjéről, hogy öt napon belül börtönbe kell vonulnia házi őrizetéből, pedig a lap szerint mindössze annyi a bűne, hogy 17 éve csendben ellenáll az otthon szülés kriminalizálására irányuló magyarországi kísérleteknek. Geréb Ágnest foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt ítélték jogerősen két év fogházbüntetésre.

A lap szerint Geréb – akinek a nevét következetesen Gérebnek írják a cikkben – 3500 gyereket segített a világra, akik közül hárman komplikációk miatt meghaltak. A lap ezzel a WHO statisztikáit állítja párhuzamba, amelyek szerint Magyarországon ezer szülésre jut öt csecsemőhalál.

A riport írója szerint ő az első és egyetlen újságíró, akit Geréb Ágnes beengedett az otthonába. Azt írja a szülésznőről, hogy nagyon kimerült, és a beszélgetés alatt egy ponton azt kérte, ne tegyen fel neki több kérdést, mert elsírja magát.

A riportban megszólaltatják az egyik anyát, akinek a gyereke meghalt, amikor Gerébnél szült. A nő nem hibáztatja a szülésznőt, sőt elborzad, hogy az ő esetüket is felhasználják ellene. Beszéltek Nick Thorpe-pal, a BBC brit közszolgálati csatorna budapesti tudósítójával is, akinek öt gyereke született Geréb segítségével. Thorpe “a magyar igazságszolgáltatás teljes csődjének” nevezte az eljárást.

Forras: origo.hu

“Morális félreértés vagy összeütközés morálisan szabad emberek között kizárt. Csak a morálisan nem szabad ember, aki tehát valamely természeti ösztönt vagy valamely általa kötelességből elfogadott parancsot követ, helyezkedik szembe embertársával, mert az nem követi ugyanazt az ösztönt vagy ugyanazt a parancsot.”

Rudolf Steiner

Nemsokára más lesz a világ

Az úgynevezett rendszerváltás már az első évben polgárháborús helyzetbe sodorta az országot. A „taxisblokád” néven elhíresült polgárháborús kísérlet valós kiötlői és kivitelezői máig ismeretlenek. Mi több, a magyar társadalom meg sem kísérel szembenézni azzal a jelenségegyüttessel, amelyet szabadságnak, jólétnek, felemelkedésnek és demokráciának neveztek neki, az most egyre vészjóslóbban épp ellentétes irányba sodorja az országot.

Szabadság és demokrácia helyett a rendszerváltás valójában pusztító diktatúra. De természetesen nem egy-egy párt vagy kormány diktatúrája. Aki ugyanis huszonkét éve folyamatosan gyakorolja a rendszerváltás cinikus és kegyetlen diktatúráját, azt egyáltalán nem érdekli Magyarország. És az sem, hogy melyik párt éppen hány százalékkal győzött a helyi politikai homokozó demokratikus választásain. Felőle akár száz százalékkal is győzhet bárki, ő mindegyiktől kíméletlen brutalitással követeli meg, hogy biztosítsa kifosztó szivattyúinak zavartalan üzemelését, és tartsa féken az annak nyomán lázadni hajlamos, mindenükből kiforgatott bennszülötteket. Az Orbán-kormány óvatos lázadási kísérletét most éppen olyan megtorlás követi, amely az országot minden eddiginél mélyebb gödörbe löki, más országok kedvét pedig végképp elveszi attól, hogy bármilyen módon lázadni merészeljenek. Jólétről és felemelkedésről gondolkodni ebben a helyzetben tragikomikusan mulatságos, hiszen a „majd jobb lesz” állandóan ismételgetett ígérete immár harminchárom éve tart, s közben úgy köszöntött ránk a „jólétünk”, hogy a reálbérek a harmincnégy évvel ezelőtti szintre süllyedtek. Gyorsul a demográfiai lejtőn való lecsúszásunk, s az önmegsemmisítő tendencia összekapcsolódik a társadalom önpusztító hajlamaival, amelynek egyik következménye, hogy százkilencven ország rangsorában toronymagasan vezetünk a rákhalálozás valamennyi csoportjában. Mindezek nyomán nem is annyira meglepő, hogy egyre többen vélik úgy, a polgárháború nem csupán elvont fenyegetés, de tulajdonképpen már benne is vagyunk, illetve sodródunk egy olyan kaotikus állapot felé, amely akár a polgárháborúnál is rosszabb lehet. Egyre inkább el kell gondolkodnunk azon, hogy van rosszabb is a polgárháború tragédiájánál: a lassan, de biztosan végbemenő szétrohadás, amelynek roppant veszélyessége éppen a lassú, szinte észrevehetetlen fokozatosságában rejlik. E lassú és felmérhetetlenül veszélyes szétrohadás egyik vészjósló jele, hogy rohamos gyorsasággal nő a hihetetlenül brutális gyilkosságok száma. Ilyen hírek hallatán persze mindenki megdöbben, ám mindenki egyedi esetnek tartja ezeket, szerencsétlen véletlenek egybeesésének, semmi másnak. Csakhogy ha egyre több emberrel történik egyre felfoghatatlanabb szörnyűség, az talán mégsem csupán a véletlen műve. Különösen fontos lenne elgondolkodni azon az egyre gyakoribb, hátborzongató jelenségen, hogy a gyilkos – például egy brutális kegyetlenséggel több emberen elkövetett gyilkosság után – a vérbefagyott holttestekkel egy szobában békésen megvacsorázik, nyugodtan alszik, aztán másnap dolgozni vagy tanulni indul, mintha mi sem történt volna. Társadalom-lélektanilag mindez egy olyan karakter kialakulására és feltehetőleg rohamos elszaporodására utal, amelyet Cristopher Lasch írt le először az Önimádat társadalma című, 1978-ban megjelent művében. Ez az új karakter a szellemi szobatisztaság büszkén öntudatos visszavonására épül. A szobatisztává válásunk ugyanis nem más, mint annak a folyamatnak a beidegződése, amelynek keretében megtanuljuk szükségletünk visszatartását és szabályozását. A pénz forgási sebessége gyorsításának cinikus kényszerétől hajtva azonban a média és benne a reklámok manipulatív, tömegpusztító fegyverei eszelős erővel sugallják, hogy minden létező szükséglet azonnali és mindent, mindenkit figyelmen kívül hagyó kielégítése nemcsak lehetőség, de kötelesség is! Ha pedig valaki vagy valami az utadba áll, közéd és az azonnal kielégítendő szükségleted közé szorul, azt bármi áron, minden lehetséges eszközzel távolítsd el onnan. És ezt a bármi áront, mint a brutális gyilkosságok is mutatják, szó szerint kell érteni! Szembesülni kellene végre azzal, hogy Magyarországon ma több ezer potenciális tömeggyilkos éli mindennapi életét, és mint időzített bomba, csak a pillanatot várja. Az anyagi, fizikai és legfőképpen minden lelki, erkölcsi, szellemi erőforrásaitól megfosztott, saját történelméből kilökött páriák világának rohamos gyorsaságú kiterjedése végre rá kellene ébressze végzetesen tudatlan vagy cinikus társadalmi, gazdasági, politikai és főként médiaelitjeinket, hogy az általuk felépített társadalmi játszmák tragikus végkifejlethez közelednek. Egyes csoportjaiknak az a hazug, ócska és primitív próbálkozása, amelynek segítségével még mindig egymás kölcsönös megsemmisítésén munkálkodnak, rövidesen véget ér. Ezt a törekvésükből születő gusztustalan moslékot egyébként ők maguk „politikának” nevezik, és fennen hangoztatják, hogy ők bezzeg tudják, hogyan legyen „más” és/ vagy „jobb(ik)”.

Nos, valószínűleg rövidesen spontán módon valóban más lesz, de feltehetőleg nem egészen úgy, ahogyan ők ezt most képzelik.

Bogár László

Arról, hogy részt kell venned az emberek dolgában

“Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reménységeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elől. Bele kell nyugodnod – s ha művész vagy, gondolkozó, szemlélődő ember, nem könnyű ez! –, hogy az emberekkel kell tartanod. Velük kell sírnod és nevetned, s boldog és elégedett is úgy lehetsz csak, ha ők megengedik.

De az emberek – mondod te – csak egyenként felelősségteljes, érző és résztvevő emberek; tömegben olyanok, mint a csorda; a legolcsóbb jelszavak tüzelik őket, a legaljasabb vágyak feszítik a tömeg mellkasát. Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja?

Csak azt felelhetem: őrizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kívánságukat. Mindegy, mi az ára és következménye e magatartásnak.

Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.”

Márai Sándor

“Hollywood el fog pusztulni és ezzel senki sem fog foglalkozni.”

Ezt a tezist a Wikipedia törtenetebol vezette le Jimmy Wales. Velemenyem szerint jol latja a dolgot ugyanis harom eve amikor elkezdtem a Kulturalis Kreativok filmprojektemet pont az internet es az egyebb high-tech cuccok fejlodese kovetkezteben dollarmilliok elkoltese nelkul sikerult megvalositani azt, ami eddig elkepzelhetetlen volt meg 15 evvel ezelott… es amit most fozunk a KK studio konyhajan az meg egy nagy-nagy lapattal ra fog tenni minderre :) Ugyhogy a pasinak jo az orra… :) stay tuned, nemsokara jovunk az ujdonsagokkal :)

“A Wiki nem technikai, hanem közösségi innováció volt. A jövőben a filmek is így fognak készülni. A jelenlegi online videók körülbelül azon a szinten vannak, mint amilyen szinten a szövegek voltak 1999-ben, vagyis a Wikipédia-forradalom előtt. Tehát már akkor is használták a világhálót a szövegek terjesztésére, de ezeket az anyagokat még nem közösen hozták létre az emberek. Éppen ezért bízom a fiatalokban. Amikor gyermek voltam, akkor a videoberendezések nagyon drágák voltak, így a közelükbe sem engedtek. Ma a 11 éves lányom a HD-kamerával készít felvételeket és azokból az iMovie segítségével teljes filmeket vág össze. Ugyan ezek nem Oscar-díjra esélyes művek, de jobbak annál, mint amit én készítek.”

“A ma gyermekei fogják forradalmasítani a holnap filmiparát. Elég csak belegondolnunk, hogy milyen lehetőségeket kínálnak nekik a számítógép, az internet és a 3D-s animációk. A sávszélesség további fejlődése is hozzájárul majd a változásokhoz. Mindig azt kérdeztem magamtól, hogy mit kezdünk majd a jövőben a nagyobb sávszélességgel? Mi értelme lesz egyszerre 10 HD felbontású filmet letölteni? De én egy öregember vagyok, a gyerekek meg fogják találni az ezeket kihasználó alkalmazásokat” – szögezte le Jimmy Wales, akiről idén márciusbanderült ki, hogy a brit kormány tanácsadója lesz.

Korunk negatív tendenciái ellen érvelni értelmetlen; az ellenérvek logikai hibátlansága és nagyarányú találati biztonsága (emberfeletti éleselméjűsége) felőrlik a vitába bocsátkozót. Értelmes és szükséges azonban olyan eszközökkel élni, mint: szabad kulturális intézmények alapítása, melyeket morális erőből finanszíroznak és védelmeznek. (Rudolf Steiner)

És mizujs itthon?

‘Az ország legnagyobb hatalommal rendelkező embereit is felelősségre lehet vonni’

A News Corporation befolyása egész Nagy-Britanniát behálózta, lényegében árnyékállamként működött – derül ki abból a könyvből, amelyben Tom Watson parlamenti képviselő és Martin Hickman, az Independent újságírója új leleplezésekkel szolgál a Murdoch-féle médiabirodalom praktikáiról.

A korrupció és a hatalom története – jellemezte parlamenti képviselők, a brit és a külföldi sajtó színe-java előtt a Dial M for Murdoch címet viselő könyvét Tom Watson. A News Corp körül gyűrűző lehallgatási botrány politikai főszereplőjeként a West Bromwich East munkáspárti képviselője, Labour-alelnök maga is világhírre tett szert, amikor múlt év júliusában arroganciába hajló érdeklődéssel vezényelte Rupert és James Murdoch meghallgatását a parlament kulturális bizottságában. A tényfeltáró munkát Martin Hickman, a sajtóban és a rendőrség kötelékében tapasztalt visszaéléseknek kiemelt figyelmet szentelt Independent napilap újságírója végezte el.

Watson szerint a könyv – amely az 1954-ben bemutatott bűnügyi thriller, a Dial M for Murder (Gyilkosság telefonhívásra) címére játszik rá – bebizonyítja, hogy Rupert Murdoch vállalata, a News Corporation „mérgező intézmény”. Nem mindössze lehallgatásokról van szó, hanem arról is, hogyan mozgatott meg minden követ, politikai és médiakapcsolatait a News Corp a leleplezések eltitkolására.

Bár a lehallgatások, személyes adatok engedély nélküli megszerzése és nyilvánosságra hozatala – mellékesen pedig az emberek tönkretétele – évek óta folyt, detektívek csak 2005-ben, egy Vilmos herceg térdével kapcsolatos lényegtelen tudósítás nyomán figyeltek fel arra, hogy bűncselekmény történhetett. Ezután a News Corpnak még öt éven át sikerült leplezni a visszaéléseket. A botrány akkor tört ki, amikor kiderült, a hárommilliós példányszámú News of the World feltörte a 2002-ben elrabolt és meggyilkolt Milly Dowler mobiltelefonját, akadályozva ezzel a nyomozást.

Watsonnak láthatóan nem esett jól a Dial M for Murdoch által előásott egyik legnagyobb szenzációról beszélni. A News Corp, illetve annak nagy-britanniai érdekeltsége, a News International ugyanis 2009-ben a News of the World munkatársait arra utasította, hogy próbáljanak meg minden lehetséges lejárató információt megszerezni a parlamenti kulturális bizottság tagjairól, megtudni, ki meleg, kinek voltak házasságon kívüli kapcsolatai, ki vesztegethető meg. Hat riporter állt rá a témára, mindegyikükre két bizottsági tag jutott. Meg is zsarolták őket, sikerrel ásva alá a grémium által végzett vizsgálatot és félemlítve meg az egész parlamentet. A News International egy ideig úgy érezhette, mindent megtehet, mindent meg tud úszni – gyakorlatilag érinthetetlen.

A könyvben található „szaftos” és eddig ismeretlen részletek közé tartozik, hogy a News International kelet-londoni, wappingi főhadiszállásán létezett egy második e-mail szerver is, amely megőrizte a fő szerverről kitörölt üzeneteket. Rebekah Brooksszal, a News International jelenleg feltételesen szabadlábon lévő volt vezérigazgatójával kapcsolatban kiderül, hogy Rupert Murdoch emberei múlt év nyarán ajánlatot tettek Watsonnak: készek voltak koncként odadobni Andy Coulsont, David Cameron volt sajtóattaséját, ha a vörös hajú szépség sértetlen marad. Az ajánlat pikantériája, hogy elkerülhetetlenné vált lemondása előtt Brookst is a figyeltette a News International. A könyv szerint „a biztonsági embereknek naplót kellett vezetniük Brooks érkezéséről és távozásáról, a takarítókat pedig figyelmeztették, ne nyúljanak hozzá az íróasztalához és számítógépéhez illesztett lehallgatókészülékekhez”.

Nagy-Britanniában az egyszerre rendőri, parlamenti és független vizsgálat alatt álló lehallgatási botrányban eddig negyven letartóztatásra került sor. Utoljára éppen csütörtökön vette őrizetbe a rendőrség egy másik News International-kiadvány, a Sun bulvárlap udvari tudósítóját illegális kifizetések, két másik személyt pedig közhivatallal való visszaélés gyanújával. Bár a nyomozás még nem fejeződött be, Watson és Hickman arra a következtetésre jutott, hogy „a News Corporation befolyása az egész szigetországot behálózta, kénye-kedve szerint törhetett meg politikusokat, rendőröket és a közélet más szereplőit, így lényegében árnyékállamként működött. A történet tanulsága, hogy az ország legnagyobb hatalommal rendelkező embereit is felelősségre lehet vonni”.

forrás: nol.hu

Botrányos? Vagy csak tudják hogy mit akarnak?

Mi is all a hatterben az Argetin “balhe” kapcsan? Avagy valakik Latin Amerikaban megmertek lepni eloszor azt ami eddig elkepzelhetetlen volt…

(Repsol = Spanyol olaj vallalat)

“Argentína…. úgy látja: nem forgattak vissza elegendő pénzt (Repsol) a profitból a helyi gazdaságba.”

“Az argentin kormány szerint…   …a Repsolt teszik felelőssé azért, hogy tavaly csökkent a gáz- és olajkitermelés, és Argentína a korábbinál nagyobb behozatalra szorult a szénhidrogénekből.”

“…a paraguayi határ közelében, a Vaca Muerta, vagyis Döglött Tehénről elnevezett területen nemrég hatalmas olajmezőt fedezett fel a cég (Repsol). Ám Buenos Aires most úgy gondolja: jobban jár, ha ez nem egy spanyol befektető malmára hajtja a vizet. Ha ugyanis ki tudják termelni az ásványkincseket (az olaj mellett gáztartalékokat is rejt a föld), akkor a dél-amerikai ország energiahordozókból önellátóvá válhat. Ezért hónapok óta zajlott a spanyolok kiszorítása, a cég egymás után vesztette el kitermelési és kútüzemeltetési engedélyeit, és a bizonytalan helyzetben a Repsol YPF részvényeinek értéke is csökkent.”

Vajon miert ez a nagy csond ezekrol a reszletekrol? :)

forrás: nol.hu

Egy érdekes gondolatmenet röviden…

Mr. Bukovsky szereploje volt a “The Soviet Story” cimu dobbenetes ereju dokumentumfilmnek ami mar egy jo ideje elkeszult es sok helyen bemutattak. Ennek a dokumentumfilmnek a narratora (Mr. John Strickland, voice over artist, BBC, Discovery Channel stb.) vallalta a Kulturalis Kreativok – A Forradalom cimu elso nemzetkozi dokumentum filmem angol nyelvu bevezetojet :)

A videot itt tekinthetitek meg: katt ide

The Soviet Story trailer-jet itt nezhetitek meg magyar felirattal: katt ide