„A demokratikus onrendelkezes azt jelenti, hogy a lenyeges es kenyszerito torvenyeket azok hozzak letre, akiket az erinteni fog. Egy demokraciaban a polgarokat csak olyan torvenyeknek lehet alarendelni, amit ok maguk hoztak letre, egy demokratikus folyamat soran.”

Jürgen Habermans

 

“Az Ördög első osztályú profi, aki a gyengéket a félelem, az aggodalom, a tehetetlenség és a kétségbeesés érzésével ijesztgeti. Az erőseket azonban sokkal kifinomultabb módszerrel kísérti: jó szándékkal.”

Paulo Coelho

Takáts Péter: Rabok legyünk vagy szabadok…?

„Nem felemelkedni akarni, azt jelenti, hogy én elsüllyedni akarok.” Rudolf Steiner

Egy olyan érdekes és különleges korban élünk, amikor bármerre is nézünk, mindenfelé csak negatív dolgokkal találkozunk. Napjainkban szinte csak problémával, válsággal és gonddal találkozunk, az emberek pedig értetlenül szemlélik a körülöttük és velük történő eseményeket, miközben tehetetlenül állnak a szakadék szélén és hagyják, hogy valaki belelökje őket. Mára olyan lehetetlenné vált a világ, hogy egyes emberek el sem hiszik a valóságot, a realitások olyan torzultak és rémisztőek lettek, hogy mások egyszerűen nem akarnak szembenézni velük.

De abban az esetben, ha tudatosítjuk magunkban azt a törvényszerűséget, hogy a dolgok nem véletlenül történnek a világban és minden események van valami jelentése, jelzése, akkor más szemlélettel is tekinthetünk erre az irreális világra. Még akkor is találhatunk pozitív elemeket a mai korban, ha látszólag ma szinte minden ellentmond annak, amit az emberek jónak és fejlődésnek tartanak. A közösségekkel és azok működésével foglalkozók jól tudják, hogy abban az esetben, amikor krízis helyzetbe kerültünk és káosz uralkodik körülöttünk, akkor egyetlen módon lehet a károkat enyhíteni és a nagyobb bajokat elkerülni: úgy, hogy megpróbáljuk azt, amit eddig egyféle módon tettünk, másképpen csinálni, és valami újat a tetteinkben megjeleníteni.

Vagyis azok, akik ebben a válságos időben, valamit meg akarnak javítani vagy szeretnék az egyensúlyt ismét helyreállítani, csak egyet tehetnek, gondolkodásukat és cselekvésüket megszabadítani a régi berögözött szokásoktól és valami másképpen csinálni, mint ahogyan azt eddig tették. Egy válságból a kilábalás egyetlen lehetséges útja az, ha képessé válunk valami újat tenni, valami újat bevezetni az eddig megváltoztathatatlannak tartott folyamatainkba. Ehhez pedig mozgósítani kell kreatív szellemi erőinket, mert csak ebből származik az új, a gyógyító erő.

Ezzel együtt ma egy olyan speciális korban élünk, amilyen lehetőségekkel az ember eddig soha nem rendelkezett, és az emberiség eddigi történelmében példátlan kihívás elé van állítva. Ugyanis az a tudati fejlődés, amit a kulturális kreatív tömegek megjelenése hozott a világba, lehetővé teszi azt, hogy ma az ember már maga hozza meg döntéseit. Önmaga és szabadon döntsön minden külső hatástól, manipulációtól mentesen arról, hogy mit is akar, milyen irányba szeretné vinni az életét és a világot. Ez, miközben egy csodás lehetőség, egyben egy kényszer is, mert sajnos nem lehet „nem dönteni”. Ahogyan az írás elejére helyezett Rudolf Steiner idézet is mutatja, a nem döntés is döntés! Ma így minden ember előtt szabadon nyitva áll a lehetőség arra, hogy válasszon, vagy az emberiség felemelkedéséért tesz és azonnal elkezd cselekedni egy emberibb jövőért, vagy pedig a másik, kényelmes lehetőséget választja és – látszólag – nem döntve és így nem is cselekedve, a másik oldal mellé áll, és ezzel az emberiség lesüllyedését és a saját hatalmát és vagyonát növelni akarók antidemokratikus céljait támogatja.

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, ma ez a két lehetőség, az emberiség fejlődésének ez a két útja, mint reális alternatíva itt van előttünk. A kor pedig minden ma élő embernek felteszi azt a kérdést, ha nem is pontosan abban a formában, ami a címben is szerepel. Ezt a határozott állításomat alátámasztandó, javaslom, hogy nézzük meg, hogy mi a helyzet itt Európában, az Európai Unió országaiban.

Az a megállapítás, hogy az EU tagállamaiban ma egy olyan egységes nemzetállam modell van használatban, ami még Napóleontól származik és ez az első bevezetése óta minden különös változás nélkül vészelte át, az u.n. demokratikus átalakulást és a parlamentáris demokrácia bevezetését, azt hiszem, minden olvasó számára elfogadható.

Ez azonban azt is jelenti, hogy a mai nemzetállam modellek, több-kevesebb eltéréssel, az EU minden országában lényegében egy hierarchikus diktatúrához hasonlítanak.

Ez az Európában működő hierarchikus hatalmi rendszer, nem csak a törvényhozást, mint a hatalom gyakorlásának legfontosabb elemét, tartja ellenőrzése alatt, hanem a társadalmi élet valamennyi területét. Igyekszik a lehető legmélyebben behatolni a gazdasági élet területére és néhány kiváltságos terület, pl. bankszektor kivételével, teljesen irányítása alá vonni azt. Ez is komoly problémák okozója és részben oka a mai kríziseknek és a kaotikus gazdasági helyzetnek, de véleményem szerint mégsem ez a legnagyobb probléma. A legsúlyosabb helyzetet ma Európában az államoknak a szellemi és kulturális életbe való beavatkozása hozza létre. Azzal, hogy egy abszolútikus hatalom az ellenőrzése alá vonja az ember szellemi fejlődését és az egész szellemi életet, éppen attól fosztja meg ma az embereket, ami ahhoz kellene, hogy választ tudjanak adni a mai kornak az emberi létezéssel kapcsolatban feltett kérdésére.

Azáltal, hogy az európai hatalmi rendszerek minden országban – bár némileg eltérő módon és mértékben – de ellenőrzésük alá vonják a szellemi életet és ezen belül is elsősorban a nevelést és oktatást, az embereket éppen a szabad szellemi élet lehetőségétől fosztják meg. Eközben pedig ezt a területet alávetik olyan gazdasági és politikai érdekeknek, melyek az emberek előtt nem ismertek. Ezzel egy olyan fura és ellentmondásos helyzet jön létre, melyben az állam ahelyett, hogy szolgálná állampolgárai érdekeit, éppen elveszi tőlük a szabad szellemi élet és a szellemi képességek szabad kifejlesztésének lehetőségét, és ezáltal igyekszik állampolgáraiból – elsősorban az ellenőrzött oktatáson keresztül – olyan jó alattvalókat nevelni, amilyenekre egy hierarchikus hatalmi rendszernek szüksége van.

Ez a „jó alattvaló” elvárás és mentalitás teljesen világosan megmutatkozik abban, ahogyan a képviseleti demokráciának nevezett demokratikus rendszer ma a világban működik. Mindenki a maga bőrén tapasztalhatja meg, hogy ebben a rendszerben egy értelmes és tudatosságában magas szinten álló ember is arra van kényszerítve, hogy miután 4 évente szépen leadta a szavazatát, birka módjára csinálja azt, amit fentről diktálnak neki. Finomabban fogalmazva egy állampolgárnak ebben a rendszerben az a kötelessége, hogy engedelmes alattvalóként 4 éven keresztül végrehajtsa azt, amit a törvényhozásba általa delegált és tőle persze azonnal függetlenné váló képviselők határoznak róla és vele kapcsolatban. Ez a rendszer a mai tudatos és önrendelkezésre képes embereket – egyenlőre még a saját beleegyezésükkel – oda süllyeszti le, hogy 4 évre lemondanak véleménynyilvánítási jogukról és lehetőségükről, miközben csak a vak nem látja, hogy eközben a parlamenti szavazások során hozott törvények és döntések a nyilvánosság előtt rejtett okból és célból születnek meg és mindent jobban szolgálnak, mint a szavazó állampolgárok érdekét.

Ez azonban a XXI. században, a kulturális kreatívok korában már nem elegendő és nem kielégítő. Ezt egy modern ember már nem tudja elfogadni. Nem csak azért, mert ez a működés teljesen ellentétes a demokrácia lényegével, hanem azért is, mert egy XXI. századi tudatos ember nem akar egyetlen napra sem lemondani önrendelkezési jogáról. A kulturális kreatívok olyan emberek, akik önmaguk akarják kialakítani az őket körülvevő világ szellemi, politikai és gazdasági törvényeit, mindezt úgy, hogy közben él bennük a világ és embertársaik felé érzett felelősség.

Ez pedig a valódi demokrácia képét vetíti elénk. egy olyan rendszer képét, melyben a szabad emberek a többiekkel közösen hozzák meg az életükkel és tevékenységükkel kapcsolatos összes törvényt és szabályt. Egy ilyen társadalmi rendszerben a szellemi és kulturális élet többé már nem a hatalmi törekvéseket szolgája, így aztán ellenőrzésének sincs semmi értelme. Vagyis a jövőben, amikor tudatos emberek részvételével a valódi demokrácia általánossá lesz, a szellemi élet és benne az oktatás és a kulturális élet szabaddá válik és önmagát szabályozó módon szolgálja az emberek szellemi fejlődését. Alattvalókra többé nincsen szükség.

Hasonló módon a gazdasági élet is az ember és az emberi igények szolgálója lesz, megszűnik a mai feje tetejére állított helyzet, amikor az ember a pénz szolgája, mert a jövőben a pénz fogja az embert szolgálni.

Most lépjünk egy szinttel feljebb és vessünk egy pillantást az EU szervezeteire és működésére. Milyen minőséget képviselnek ezek a szervezetek és maga az unió? Sajnos igen gyorsan arra a szomorú felismerésre jutunk, hogy az EU egész szervezete pontosan olyan hierarchikus hatalmi struktúra, mint az előbb tárgyalt nemzetállamoké, azzal a különbséggel, hogy most itt egy nemzetek feletti hierarchiáról van szó. Lehet, hogy megdöbbentően hangzik, de be kell látnunk, hogy az EU/Brüsszel olyan nemzetek felett álló hatalmi struktúra kiépítésén munkálkodik, melynek ügyeibe az embereknek, még a nemzetállamok igencsak korlátozott beleszólási lehetőségénél is kevesebb beleszólásuk van. Ez a most kiépülő EU struktúra, amennyiben sikerül befejezni és teljessé tenni azt, oda fog vezetni, hogy az állampolgárok beleszólása nélkül működő és egy egész Európa felett uralmat gyakorló diktatúra jön létre.

Kivéve persze, ha az önrendelkezési jogukat komolyan vevő kulturális kreatívok elkezdenek cselekedni és megfordítják ezt a trendet. Ami nem könnyű feladat, mert ez a folyamat rejtetten és nagy médiatámogatás mellett zajlik. Egyrészt az egész a demokrácia és a demokratikus jogok védelmének cukros mázába van csomagolva, ami olyan sikeres, hogy ezzel még a kulturális kreatívok kemény magjához tartozókat is gyakran megtévesztik. Másrészt a változások olyan lassan történnek, hogy a main- stream média zajos támogatása és figyelem elterelő tevékenysége közben az emberek szinte észre sem veszik mi is történik valójában. A folyamatot ezen kívül még egy az európai emberek lelkében régóta és mélyen élő vágy is segíti, amit persze a hatalom könnyen és igen okosan ki is használ. Az európai emberekben ugyanis régóta él a vágy arra, hogy Európa egységes legyen és az európai nemzetek egy organikus egységben egyesüljenek egymással. De miközben ebben a jövőképben sem a hierarchiának, sem pedig a diktatúrának nincsen helye, magát a vágyat, persze ügyesen manipulálva, jól fel lehet használni bizonyos hatalmi célok érdekében, ahogyan azt ma az EU-ban láthatjuk.

Így aztán könnyen előfordulhat az az eset, hogy mire az emberek tömegesen rádöbbennek a valódi helyzetre és annak súlyosságára, már késő lesz és nem lesz már semmi kiút. Ezért fontos annak felismerése, hogy ma már nem elegendő néhány ember felismerése vagy belátása, hanem arra van szükség, hogy sok ember előtt világossá váljon, milyen a valódi helyzet és ebben a helyzetben mit is lehet, kell tenni. Ezért ma minden kulturális kreatívnak, hasonló gondolkodású társaival összefogva, azon kell dolgoznia, hogy megismerje a kor elvárásait, a feladatokat és azokat az új lehetőségeket, melyek most előtte nyitva állnak. Minden embert, minden társunkat döntési helyzetbe kell hozni, hogy aztán szabadon dönthessen arról, hogy ebben a helyzetben cselekszik-e és ha igen, akkor mit.

Mert ha nem fogunk össze és nem tesszük meg azt, amit a kor elvár tőlünk, akkor Európa és az európai ember nem fog felemelkedni, és egy olyan világ jön létre, amit Európa mai urai megálmodtak. Ebben az Európában a nemzetek egy olyan uniója valósul meg, amiben eltűnik mindaz a kulturális kincs és szellemi fejlődés, amit az európai népek az elmúlt évszázadok alatt halmoztak fel és egységessé válik minden. Nem csak azonos rendeletek és törvények vonatkoznak mindenre és mindenkire, hanem lehetetlenné válik a szellemi, kulturális eltérés is. Mindenkinek olyannak kell lennie, mint a másiknak. Ezzel együtt aztán eltűnik ennek a fejlődésnek a legnagyobb eredménye is, a szabad és önrendelkezésre képes önálló ember, aki képes saját sorsáról rendelkezni és társaival együttműködve felelősséget vállalni a világért.

Azaz egy válaszúthoz érkeztünk, egy elágazáshoz, és most el kell dönteni, hogy merre tovább. A döntés pedig hosszú évekre, évtizedekre meghatározza nemcsak saját, hanem embertársaink életét is. Az egyik lehetőség az, hogy a manipulációkba belealvó ember nem veszi észre az álarc mögött a valóságot és asszisztál az európai diktatúra létrejöttéhez. Ebben az esetben önként sétálunk bele a nekünk előkészített csapdába és egy olyan hatalmi forma, egy olyan diktatúra jön létre, melyben minden érték, amit az európai ember évszázadok alatt létrehozott eltűnik egy Mátrix-hoz hasonló rendszerben. Amiből aztán nehéz lesz szabadulni.

A másik lehetőség, amiben én a magam részéről hiszek, az az európai kulturális kreatívok összefogása nyomán az európai nemzetek felemelkedése. Ekkor a tudatossága magas szintjére jutott európai ember szabadságából és önrendelkezési jogából táplálkozó új társadalmi rendszer jön létre, melynek a középpontjában az ember áll. Ebben az új Európában minden az embert szolgálja és minden az emberből fakad, így a társadalmi és szociális formák is. A törvények és a rendeletek az egymással együttműködő szabad individuumok munkája nyomán születnek meg. Természetesen ebben az új Európában megvalósul az európai emberek lelkében élő vágy és Európa népei egyesülnek. Most ez egy olyan organikus formában történik, ahol ugyan már nincsenek a korábbi értelemben vett nemzetállamok, de mégis minden nemzet megőrzi a maga másságát és azt a különleges szellemi és kulturális minőséget, amit a történelem során megszerzett, és ami a többiekben nincsen meg. Ebben az egyesült Európában a nemzeteknek szükségük van a kulturális sokszínűségére és senki sem akarja a másikat a maga képére formálni, mert tudják, hogy csak a sokszínűséget megtartó és egységbe integráló közösség tud emberi életet biztosítani tagjainak.

Azt azonban tudnunk kell, hogy miközben a Mátrix megvalósul akkor is, sőt csak akkor, ha a kulturális kreatívok nem tesznek semmit, addig az új Európa létrejöttéért tenni kell. Mert ez az új emberibb világ csak a kulturális kreatívok cselekvő teremtése által valósulhat meg. Így aztán az írásom végére is csak egy kérdés maradt: én melyik világért és mit teszek? Erre már mindenki maga adja meg válaszát, a tetteivel.

Budapest, 2012. június

 

Az 1980-as moszkvai olimpián a magyarok megverik az oroszokat. Másnap távirat érkezik a Kremlbõl:
Gratulálunk gyõzelmükhöz stop. Egyenrangú ellenfelek voltak stop. Kõolaj stop. Földgáz stop.

“Semmi sem oly szörnyű, mint a tevékeny tudatlanság.” Goethe

Magyar víztőzsde indul jövőre

Vízkvóta-kereskedési portált, azaz víztőzsdét szándékozik indítani jövőre a Futuraqua Ásványvíztermelő Nyrt. A Budapesti Értéktőzsde B kategóriájában jegyzett társaság vízkvótajegyzési felülete már elérhető címen, de még továbbfejlesztés alatt áll, a kereskedési rendszert jövőre tervezik elérhetővé tenni – közölte a Futuraqua kedden a tőzsde honlapján.

A víztőzsde kereskedési rendszerében a hazai és külföldi vízkutak kvótáival, tehát lekötött kapacitásaival lehet majd kereskedni. A kvóták szabályozott piaci kereskedelme lehetőséget kínál arra, hogy a befektetők a többi árupiaci instrumentumhoz hasonlóan tudják adni-venni a vizet.

A társaság elkötelezett, hogy magyarországi központtal indítsa meg az édesvíz kvótakereskedelmét, részt vegyen a globális ivóvízellátásban és az ahhoz kapcsolódó kereskedelemben. A FuturAqua által kimunkált és oltalom alá helyezett projekt megalapozhatja az édesvíz befektetési célú vagy akár spekulatív kereskedelmét a vállalat elvárásai szerint.

A honlap szerint a társaság a szerződéses partnerei, illetve a vagyonkezelésbe vont kútjai révén évente 250 millió liter ásványvizet adó vízbázist ér el, továbbá rendelkezik Fejér megyében egy saját, 53 millió liter/év vízkivételi kvótájú kúttal. Ezeken kívül Magyarországon három újabb kút hasznosításáról tárgyal.

A pécsi székhelyű, 92,6 millió forint jegyzett tőkéjű FuturAqua Nyrt. legutóbbi tőzsdei beszámolójából kiderül, hogy a cég termelési tevékenysége várhatóan 2012. második felében megindul, így a főtevékenységből, az ásványvíztermelésből és palackozásból az idén már bevétele származik. A társaság a 2012. január 1-jétől május 18-ig tartó időszakra vonatkozó beszámolója szerint 2,35 millió forint adózás előtti nyereséget ért el. Az időszak 960 000 forintos üzemi veszteségét 3,31 millió forint pénzügyi nyereség javította.

Forrás: index.hu

A cikk elé… Hátha nem mindenki olvassa végig és így elkerülheti a figyelemeteket…

A norvegok, a kanadaiak, az amcsik es a ruszkik már hadgyakorlatoznak. Most. 

A globális éghajlatváltozás egyik következményeként gyorsuló ütemben olvad az Északi-sarkvidék jégpáncélja, megkönnyítve a mélyben rejlő ásványkincsek elérését és kiaknázását. Az Arktisszal határos öt állam évek óta vitázik arról, kihez tartozik az Északi-sark. A tét nem kevesebb, mint az irdatlan kőolaj- és földgázkészletek, értékes érclelőhelyek birtoklása. A dolog jelentőségét megfelelően illusztrálja, hogy egyes norvégiai hadgyakorlatokon már egy lehetséges északi-sarkvidéki háború hadmozdulatait is szimulálták.

Éleződő versenyfutás az Arktisz alatti ásványkincsekért

Az Egyesült Államok földtani szolgálatának adatai szerint az Antarktisz alatti tengerfenék 90 milliárd hordó (1 hordó = 159 liter) kőolajat rejt magában; ez 13 százaléka a Föld ismert, hagyományos technikával kiaknázható olajkészletének. Szakemberek azt is feltételezik, hogy a sarkvidék alatt található a világ földgázkészletének 30 százaléka. A fenti ásványkincsek kétharmada orosz fennhatóság alatti területen található. Jelentős mennyiségű ásványkincset rejtenek az Egyesült Államokhoz, Kanadához és Grönlandhoz tartozó területek, továbbá azok a partoktól távoli térségek, amelyeknek hovatartozása még vita tárgya.

A sarkvidéki olajfúrás technológiája a szélsőséges időjárási és talajviszonyok miatt sokkal drágább, mint enyhébb éghajlatú tájakon. Ezenkívül környezetvédők attól tartanak, hogy egy esetleges baleset (olajszennyezés) súlyos következményekkel járna a rendkívül érzékeny ökoszisztémára nézve – írta a bécsi Der Standard.
Nem csak a nyersanyagbázis a tét

Az Arktisszal határos országok északi területei a szénhidrogének mellett számos egyéb ásványkincset rejtenek: horganyt, nikkelt, szenet, uránt, ezüstöt és aranyat. E természeti kincsek birtoklásáért és kiaknázásáért évek óta vita folyik az érintett államok között. A Hans-szigeteken Dánia és Kanada „veszekszik”, az Északnyugati átjáró és a Beaufort-tenger Kanadát és az Egyesült Államokat osztja meg, míg az Észak-sark és a Lomonoszov-hátság elhatárolásával kapcsolatban Oroszország, Dánia és Kanada kapott hajba egymással.

A tét az ásványkincsek mellett a fölmelegedés nyomán jégmentessé váló hajózási útvonalak fölötti ellenőrzés. 2005 óta minden nyáron olyan meleg volt a levegő az Arktisz térségében, hogy Kanada északi partvidékén, valamint Alaszka partjain elolvadt a jégpáncél. Ennek köszönhetően északon is körülhajózhatóvá vált az amerikai kontinens. Azóta több mint 30 teherhajó választotta ezt az útvonalat.

Ugyanez érvényes Oroszország északi partvidékére. Ha jégmentessé válik az Észak-Európát a Bering-szorossal összekötő Északkeleti átjáró, akkor ezen az útvonalon lehet például kőolajat szállítani Oroszország nyugati részéből Ázsiába. Az első orosz szupertanker 2011-ben tette meg az utat a Bering-szoros érintésével Thaiföldig. Az átjárók fölötti ellenőrzés azonban vita tárgyát képezi. Kanada és Oroszország egyaránt saját felségvizei részének tekinti a nyugati, illetve a keleti útvonalat, míg a többi állam szerint azok nemzetközi hajózási útvonalnak minősülnek.

Ki lesz az antarktiszi szuperhatalom?

Külön „mérkőzés” színhelye az amerikai Alaszka és a kanadai Yukon szövetségi terület partjai mentén elterülő Beaufort-tenger. A Washington és Ottawa közötti vita évek óta arról folyik, hol húzzák meg korrekt módon a határt a tengerfenéken, vagyis kinek a birtokát képezze az a 21 ezer négyzetkilométer, amely gazdag kőolaj- és földgázmezőket rejt magában.

A viszály hátterében nem csupán a hatalmas szénhidrogénvagyon áll, hanem stratégiai érdekek is. Kanada „arktiszi szuperhatalomnak” tekinti magát, ebből kiindulva vágott bele tavaly egy katonai kiképzőközpontnak a létrehozásába Nunavutban, amelynek profilját a „sarkvidéki hadviselés” képezi. Kanada évek óta olajat termel ki annak a természetvédelmi területnek a közvetlen közelében, amely az Egyesült Államokban az „arctic drilling” kérdéséről zajló éles belpolitikai vita középpontjában áll. Az ottawai kormány legutóbb májusban adott ki új koncessziókat a yukoni olajhomokmező kiaknázására.

A kanadai és az amerikai kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy vitájukat a folyamatban lévő tárgyalásokon fogják rendezni. Megoldás azonban egyelőre nincs a láthatáron.

Egyetértés van viszont Kanada és az Egyesült Államok között az esetleges külső fenyegetést illetően. Mindkét állam hadserege részt vett idén áprilisban azon a Norvégiában rendezett hadgyakorlaton, amelynek feladata egy északi-sarkvidéki háború szimulálása volt. Szinte ugyanebben az időpontban hasonló célú manővert hajtottak végre orosz fegyveres erők.

Forrás: hetivalasz.hu

„Minden, ami vagyunk, annak az eredménye, ahogyan a múltban gondolkodtunk. ” Buddha (Kr.e. 563-483)

Röviden egy gondolat a cikk elé:

Ha a mai emberiség ill. az írástudók csak ezt a képet tudják kialakítani magukban az életről, akkor a kataklizma már nincs messze.

 

Eljön a mesterséges élet kora

Craig Venter, a szintetikus biológia atyja, a Dublinban július közepén megrendezett EuroScience Open Forum-on a mesterséges élet korszakának eljövetelét vizionálta. De mit is jelent pontosan ez a fogalom? A szintetikus élet megértéséhez tudnunk kell azt, hogy mi maga a „természetes” élet. A tudomány története folyamán e probléma rendkívüli módon izgatta a kutatókat. A szívet boncolván Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas magyar kutató, a következőképpen töprengett: „Az élet titkát kutatva az atomoknál és az elektronoknál kötöttem ki, melyekben egyáltalán nincsen élet. Valahol útközben az élet kiszaladt az ujjaim közül…”

Mi adja vajon az élet specifikumát? Hol van a határ az élő és az élettelen között? Megpróbálhatjuk ezt a határt az életjelenségek alapján meghúzni, de ekkor könnyen ellentmondásba kerülünk, mert az élettelen világban is vannak az életjelenségekhez hasonló folyamatok: a víz mozog, a cseppkő növekszik, és anyagcseréje is van, sőt, bizonyos kvarckristályok önreprodukcióra is képesek. A modern tudomány az élet fogalmát a sejtes léttel kapcsolja össze. A Földön valaha élt fajok túlnyomó többsége egysejtű, főként baktérium. Az emberi sejtek életben tarthatóak, sőt több típusuk szaporítható is megfelelő körülmények között tenyésztőedényekben. A sejtnél alacsonyabb komplexitású biológiai szerkezetek azonban nem tekinthetőek élőknek. A vírusok egyszerűbbek ugyan a sejteknél, de szaporodásukhoz a sejt mechanizmusait használják, a sejten kívül élettelen molekuláknak tekinthetők, mivel semmilyen életjelenséget nem mutatnak. Ezért is helyezik a vírusok rendszerét az élővilág rendszerén kívülre.

A minimális élet kritériumait többek között Gánti Tibor határozta meg az Élet princípiuma című könyvében. A szerző szerint egy élő rendszernek rendelkeznie kell anyagcsereciklussal, amely amellett, hogy reprodukálja magát, az örökítőanyag és a sejtmembrán komponenseit is előállítja. A szintetikus élethez is biztosítani kell ezeket a feltételeket, legalábbis, ha az földi típusú. Az első szintetikus szervezet a kis genommal rendelkező poliovírus volt, amelyet 2002-ben a Stony Brook Egyetem munkatársai állítottak elő két év megfeszített munka eredményeként. Az időtényezőben való áttörést a J. Craig Venter Intézet hajtotta végre azzal, hogy két hét alatt egy fertőzőképes baktériumvírust – a ΦX174 bakteriofágot – állított elő szintetikus módszerekkel. Következő lépésként Venterék egy nagyobb fába vágták a fejszéjüket, egy baktérium – a Mycoplasma genitalium – genomját szintetizálták meg.

Teljes cikkhez katt ide: index.hu

Az ember nagyon nehezen nyugszik csak bele a reménytelenségbe, abba, hogy egyedül van, halálosan és reménytelenül egyedül.

Nagyon kevesen bírják csak el a tudatot, hogy életük magányára nincs megoldás. Reménykednek, kapkodnak, menekülnek emberi kapcsolatokba, s e menekülési kísérletekbe nem visznek igazi szenvedélyt, sem odaadást, menekülnek elfoglaltságokba, mesterséges feladatokba, sokat dolgoznak vagy tervszerűen utaznak, vagy nagy házat vesznek, vagy vásárolnak nőket, kikhez semmi közük, vagy gyűjteni kezdenek, legyezőket, drágaköveket, vagy ritka rovarokat…

De mindez nem segít. (…) Ezért, mindenekelőtt, kínjukban és zavarukban, rendet tartanak. Minden éber pillanatukban rendbe rakják maguk körül az életet. Állandóan “intéznek” valamit, ügyiratot vagy társas együttlétet, vagy pásztorórát…

Csak egyetlen pillanatra nem maradni egyedül magukkal! Egyetlen pillanatra nem látni ezt a magányt!

Márai Sándor

 

Noam Chomsky, nyelvészprofesszor, nemzetközileg elismert nyelvtudós és író,  ma a világ legtekintélyesebb  társadalomkritikusai közé tartozik.  Chonsky több mint harminc politikai, és társadalomtudományi  könyv szerzője, amelyek közül legismertebbek:  „A közvélemény kialakítása”,  Hegemónia, vagy túlélés – Az Amerikai Egyesült Államok világbirodalmi törekvései”, „A közös jóról”

“A legegyszerűbb érv az ellen, hogy azoknak az országoknak, amelyek kölcsönöket vettek fel a Világbanktól, és a Nemzetközi Valuta Alaptól (IMF) nincs joguk ezeknek a kölcsönöknek a megbocsátását, illetve eltörlését követelni, abban rejlik hogy maga a megfogalmazása hamis. Indonézia esetében, például nem az „ország” vette fel a kölcsönöket, hanem annak az Amerikai Egyesült Államok kormánya  által támogatott vezetői. Ezekkel a kölcsönök ténylegesen körülbelül 200 (vagy még kevesebb) személy rendelkezik: a diktátor és családja, valamint   az uralkodó érdekszövetkezet szűkebb körének tagjai. A fenti személyeknek valóban nincs joguk a kölcsönök megbocsátását, illetve eltörlését követelni, de arra nincs is szükségük, mert a saját vagyonuk, (amelynek nagy része a nyugati bankokban van) valószínűleg elegendő lenne a kölcsönök visszafizetésére. Ez az  eshetőség, persze a tényleges „kapitalista elvre” épül, mely szerint, ha én kölcsönt veszek fel tőled, és azon Mercedest, és palotákat  veszek a magam számára, a pénz legnagyobb részét, pedig beteszem egy zürichi bankba, amikor pedig eljön az idő Te, mint kölcsönző megjelensz, és az adósság visszafizetését követeled tőlem, akkor én nem mondhatom, hogy: „Bocsánat, de én nem akarom visszafizetni a tőled felvett kölcsönt. Követeld  a pénzedet a külvárosok szegénynegyedeinek lakóitól.” A tényleges „kapitalista elv” szerint a  kölcsönző viszont nem mondhatja, hogy a magas kockázatú kölcsönnek a  sommás kamatok formájában megvalósított nyeresége engem illet, de most, amikor az adós nem akar fizetni, akkor a vesztességeket közösségi alapon, illetve a vesztesség szocializálása révén az ország lakosaira  hárítom.”
A tényleges kapitalista elv alkalmazása, azonban a gazdagok és a hatalmasok számára elfogadhatatlan. A kölcsönök költségeinek terhe és a kockázati vesztességek a bepótlásának kérdésében  nem a kapitalista, hanem a teherviselés szocializációs  elve érvényesül.  Vagyis, a nyereség privát, a vesztesség, pedig közös.

A Nemzetközi Valuta Alap  vesztességeit a nyugati adófizetők viselik, az „állami kölcsönök” terhét (kamatait, és kamatos kamatait), pedig a kölcsönző országok lakossága fizeti.  Azok, akiknek semmi beleszólásuk nem volt sem a kölcsönök felvételébe, sem azok felhasználásába. Természetes, hogy a Nyugat, (főleg az Amerikai Egyesült Államok) által támogatott  rabló jellegű kormányok , és gengszter típusú vezető egyéniségek arra törekszenek, hogy az általuk felvett kölcsönök visszafizetését, az ország népére hárítsák.  Ne felejtsük el, hogy ezeknek  a beépített kormányoknak a feladata, hogy az országot megnyissák a külföldi harácsolók számára, és ennek biztosítása érdekében, az állami erőszak alkalmazásával  kordába tartsák a helyi lakosságot.

A nemzetközi jog

Az érv, mely szerint, „az ország” vette fel a kölcsönt, tehát a kölcsönökért az ország népe a felelős, meghaladja a cinizmus határát, és nem is vehető komolyan. Az ilyen  „államadósságok” visszafizetésének kényszere a  nemzetközi bíróság előtt sem állja meg a helyét. Chomsky a továbbiakban  Kuba esetét idézi, amikor az Amerikai Egyesült Államok semmisnek minősítette Kuba Spanyolországnak való állami tartozásait, azzal az indokkal, hogy a „kölcsönöket, ráerőszakolták” Kuba népére. Jogi nyelven, a fenti elv a „gyűlöletes adósság ” (odious debt) néven ismeretes.  Karen Lissakers, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatója,  szerint, ha a fenti elvet következetesen alkalmaznák, a harmadik világ „államadósságainak” nagy része megszűnne. Ez azt jelentené, hogy a kölcsönzők viselik a kockázatot, a tényleges adósok, pedig költségeket. Chomsky szerint, a hatalmi elitnek jutatott „állami” kölcsönök visszafizetésének kérdése nem pénzügyi kérdés , hanem alapvető demokrácia kérdése – tehát politikai kérdés.”

Forrás: International News, Green Left Weekly

“Aki sohasem ette kenyerét könnyezve, aki gondterhes éjszakán sohasem sírt az ágya szélén, az nem ismeri a túlvilági erőket.”

A klip elindításához katt ide

Tenyek:

Kozel egy eve az Elso Magyarorszagi Helyi Penz Konferencian mint meghivott eloado megjelent Bernard Lietaer penzugyi zseni is.

Stabunk is keszitett vele egy interjut a KK NetTV elso kiserleti adasahoz.

Lietaer Professzor akkor szinten nyilatkozott az egyik “mainstream” medianak egy nagyobb lelegzetvetelu riportban.

Tavaly megosztottam ezt a bizonyos kozel 20 perces videot a KK osszes forumain.

Egy ev elteltevel tegnap ismet megosztottam az ominozus beszelgetest.

Az interju MEGOLDAST ad a mostani krizisbol valo kilabalasra.

Ket hete a KK Facebook oldalan uj latogatoi rekord szuletett: 310ezren figyelik a megosztasaimat egy het alatt.

Kerdesek:

Az hogy lehetseges hogy pont azt az egy hirt / videot ami azzal a cimmel fut a nagymediaban hogy “Megoldas a vilag osszeomlo penzugyi rendszereire” arra csupan 2161-en kattintottak ra, csak 16-an lajkoltak es csak 21-en osztottak meg???!!! (A Kulturalis Kreativok FB oldalan?!)

Egy ilyen videot ami vilagos, ertheto modon, -nyugodtan mondhatjuk hogy- a mainstream mediaban SOHA nem latott modon bemutat nehany lehetseges kiutat, raadasul -tobbek kozt- mar 75 eve mukodo peldakon is keresztul, tehat -kerdezem en- hogy lehet az hogy csak ennyien kepesek venni maguknak a faradsagot rakattintani a linkre es megnezni majd elgondolkodni es esetleg CSELEKEDNI egy ilyen hordereju tema  kapcsan mikozben mas hireket amik nyomukba sem ernek a fenntebb emlitettel ezerrel lajkolnak es neznek a magukat KK-nak tarto (?) heti 310ezer latogato?!

Nos holgyeim es uraim, en tudom a valaszt hogy miert.

Ti tudjatok?!

Frigyes Fogel

A Nemzetközi Valutaalap topközgazdásza megvetéssel gondol saját vezető szerepére, és megbánta, hogy valaha is ott dolgozott. Peter Doyle, aki múlt hónapban mondott le, az IMF igazgatóságának címzett levelében pontosan leírja, mi az, ami erre késztette.

Levelében inkompetenciáról, hiányosságokról és katasztrofális megállapodásokról ír. Doyle korábban az IMF európai részlegének vezetője volt volt, most pedig tanácsadóként dolgozik a cégnek. Doyle szerint a Valutaalap átaludta az európai válság kialakulását. Azt írja, IMF több figyelmeztetést is kapott a közelgő globális, illetve az eurózónát érintő válságról, mégsem tettek semmit.

Június 18-i keltezésű, CNN által megszerezett levelében azt írja, hogy az IMF-nek köszönhetően a pénzügyi válság egyre jobban mélyül. Doyle hangot adott annak is, hogy az IMF vezetője mindig egy európai, míg a Világbank vezére mindig egy amerikai kinevezett.

A Valutaalap szóvivője a CNN-nek azt mondta, semmi sem támasztja alá Doyle állításait, és az IMF saját vizsgálatokat tartott a pénzügyi válság felügyeletével kapcsolatban. Doyle nem az első, aki úgy gondolja, az IMF a 2008-as összeomlás előtt figyelmen kívül hagyta a közelgő pénzügyi katasztrófa jeleit. Egy tavalyi belső elemzés, amely hasonló következtetésre jutott, felfedte, hogy 2007 augusztusában az IMF felsővezetői a globális gazdasági kilátásokat nagyon kedvezőnek minősítették.

forrás: index.hu

“Minden művészben megvan a vakmerőség egy csírája, mely nélkül tehetség el sem képzelhető.”

“Valamennyi kezdeményező és alkotó cselekedetet illetően egyetlen alapvető igazság létezik – abban a pillanatban, amikor valaki határozottan elkötelezi magát, a Gondviselés is működésbe lép.”

Goethe

 

Interjú Bernard Lietaer pénzügyi szakértővel.

Katt ide a videó elinditásához

“Erdekes” nap volt ez a mai…

Szokas szerint ma is kaptam jopar e-mailt es a KK FB-on is tortentek dolgok

A legtobb mailre -(ebben a temaban amirol most irni fogok)- nem szoktam valaszolni, de most kivetelt teszek mert mar tobbszor elojott ez a dolog ami ugy latszik nehanyatokat zavar es ugy erzem hogy talan az segithet ha elmondom ahogy en latom a dolgokat ez ugyben.

Mirol is van szo?

A blogomat olvasva vannak olyanok akik szovateszik hogy politikai toltetu cikkeket is megosztok, ezzel lejaratva magamat es foleg a KK temat amiben dolgozok.

Emiatt tobben akik eddig velem segitokeszen egyuttmukodtek es a blogomat is olvassak, a legutobbi megosztasaim, irasaim miatt, egyszercsak elkoszonnek es elhatarolodnak tolem, mint ahogy mindez a mai nap is megtortent.

Ennyi a story roviden…

Es amit en gondolok errol:

A szobanforgo blog a szemelyes blogom amit az olvas aki akar.

A blogomat pont azert hoztam letre mert nem akartam hogy szemelyes jellegu dolgok osszekeveredjenek a KK FB-on megosztott tartalommal. Mindez sikerult es jol mukodik.

A blogomra volt igeny, ti kertetek hogy legyen, ugyanis sokan kivancsiak voltatok arra hogy en szemelyszerint szubjektiven hogy latok dolgokat es mi a velemenyem.

Azoknak akiket mindez zavar es azt irjak nekem hogy ez nem egy KK blog es ezt vagy azt nem szabad nekem tenni mint KK szellemisegu embernek azoknak a kovetkezot uzenem:

Paul Ray aki a 13 even at keresztul kemeny munkaval felfedezte a KK-at az USA-ban (es szerte a vilagon) o is rendszeresen blogol a hirlevelein keresztul… Az engem kritizaloknak esteleg erdemes lenne az o blogjaira egy pillantast vetni.

O bizony kokemenyen foglalkozik politikaval. A KK-ak “atyja…” (!)

Paul, a politika mellett ugyancsak foglalkozik a kornyezetvedelemmel, tarsadalmi valtozasokkal es egyebb tudomanyos temakkal is.

Nos, Paul-al ellentetben en eddig SOHA nem politizaltam direktben sem a KK FB oldalon, sem a privat bologomon. Csak maganbeszelgeteseimben.

Viszont igenis hozzanyulok tabu temakhoz, amikre -erthetoen- sokan erzekenyen reagalnak, es megprobaljak szereny szemelyemet beskatulyazni es szetszedni ugy ahogy az nekik jol esik, ill tudtossaguk aktualis szintje megengedi.

Es ezzel nincs semmi baj.

A gond ott kezdodik amikor emberek erzelmi kerdest csinalnak bizonyos temakbol, es nem kepesek eloszor hideg fejjel vegiggondolni valamit es a hulyesegukkel elkezdenek megosztani egy kozosseget.

A KK FB odalt ha valaki figyelemmel megnezi akkor pontosan lathatja hogy a cikkmegosztasok a magyarorszagi sajto liberalis es konzervativ organuimbol egyarant megtalalhatoak es bizony politikamentesek…

Az is teny hogy sajnos manapsag kevesen rendelkeznek olyan kepessegekkel ami pontos ervelest, pragmatikus retorikat takar.

Ezert most sem fogok konkretan reagalni zavaros gondolatmenetu -mint a mai,- ill korabbi kommentekre.

De egy dolgot megis le kell szogeznem amit tobbszor voltam kenytelen megtenni amiota ezt a projektet elinditottuk barataimmal:

Az utobbi egy evben tobb KK oldal szuletett, az orszag kulonbozo teruletein. Yesss!!!

Elkezdtek KK szellemisegu korok megalakulni. Yesss!

Amikor nehanyan, bizonyos nemtetszesuket fejezik ki nekem (legtobbszor igencsak zavaros hozzaszolasaikkal) akkor rendszeresen azt javaslom megfontolasra az illetoknek hogy alakitsanak KK oldalakat, blogokat stb, es ott folytassak az altaluk helyesnek itelt szellemisegu es iranyu munkaikat ha ez a plattform ill szemelyem annyira zavarja oket es ha lehet ne itt nyavajogjanak, ill. ismeteljek a fenntartasaikat szereny szemelyem kapcsan. Esetleg vessenek fel temakat, inditsanak parbeszedeket, de ne velem foglalkozzanak.

(Mert ugye tudjuk a tudomanyos kutatasokbol hogy a KK tema az nem egy mozgalom hanem egy vilagjelenseg.)

Tapasztalataim szerint (es ezzel sajnos nem vagyok egyedul) tul sok a szoveg es nagyon keves a tett.

Eleg volt a masok kritizalasabol.

Sokan viszont az idojuket ezzel toltik, legtobben azzal vesztegetik energiajukat hogy mindenaron megprobaljak meggyozni igazukrol a masikat, ahogy ok latjak a vilagot es benne a masikat, sokan “megmondjak a frankot”,  tobben sajat fantaziavilagukba menekulnek stb. Van itt minden.

De tapasztalataim -nemzetkozi tapasztalataim szerint is- a legkevesebb a tevo, a bator, a tevedni es hibazni mero, a rizikot bevallalo Ember…

Vegezetul igenis szukseg van a mai vilagban, ezekben a beteg tarsadalmakban a moderatori szerepre, bannolasok, kizarasok voltak es lesznek, az altalam gondozott oldalakon (is). Vannak hatarok es jatekszabalyok amiket be kell tartani.

Aki tudja hogy mirol beszelek az mindezt megerti. Errol felesleges a szot szaporitani bar ezt meg sokan teszik szinte kejelegve a sajat szellemi magaslatuk csucsairol zavaros gondolatmeneteikkel. Nem baj, sokfelek vagyunk, sokfelekeppen gondolkodunk es mindenki fejlodik… (remelhetoleg)

Most ismet egy jo ideig nem fogok ilyen jellegu gondolatokat leirni mert ez nem az en dolgom. En nem a szavak embere vagyok. Nem is banok jol veluk. Mas dolgokban vagyok jo.

En viszont tudom / felismertem a feladataimat, kuldetesemet.

Es mivelhogy ezzel pontosan tisztaban vagyok ezert abszolute nem erdekel hogy ki mit gondol rolam es milyen szemmel nezi a tevekenysegeimet.

En teszem a dolgom, mint egy egyszeru ember a sok millio kozott…

Nem szovegelek hanem csinalom.

A kritizalok nem erdekelnek.

A vegso itelet majd maskor lesz es masra tartozik.

Nem ratok.

Frigyes Fogel

“Az orvosi materializmus attól nem fog megváltozni, hogy egyik-másik művelője ezt vagy azt teszi, hanem csakis azáltal, ha egy nagyobb számú ember közös akarata kikényszerít egy olyan orvosi működést, ami lehetővé teszi, hogy a szellemi princípiumok behatoljanak a gyógyászatba. (GA 168, 164. old.)”

Rudolf Steiner