A harcos

“Kétségtelen, hogy a hippi-generáció legjelentősebb írójaként Carlos Castanedát tartjuk számon, függetlenül attól, hogy az intellektuális körök soha nem fogadták be – ami valójában őt különösebben nem is zavarta.  A tavalyihoz hasonlóan, a Fény Harcosa Online felületén egy írást most ismét az ő munkájának szentelnék, és könyveiből ezennel átemelnék néhány szemelvényt:

(Paulo Coelho)

Tettéért, legyen az bármily jelentéktelen, a harcos mindenkor felelősséget vállal. Az átlagember tagadja hibáit, s közben minden dicsőséget, még mások harcának gyümölcsét is magáénak követel. Győztes vagy vesztes, lehet áldozat vagy üldöző, a harcos lét mivoltát meg nem tapasztalhatja, hisz meg sem érdemli ő.

A harcos néha a külvilág számára is elérhető kell legyen, míg máskor épp hogy megbújnia fontos. Felesleges folyamatosan mások rendelkezésére állnia, miként elrejtőznie is egy olyan pillanatban, mikor mindenki számára ismeretes a hely, ahol fellelhető. Kellőképpen változtatva, hogy mások számára mikor áll rendelkezésre és mikor nem, a harcos kevésbé fárad el, és környezetét sem fárasztja oly könnyen.

A világ az átlagember számára idegen, mert ha nem a létezés terhétől fáradt, akkor olyan dolgoktól szenved, melyekre önmagát nem tekinti érdemesnek. A harcos számára az ismeretlen világ egyszersmind rendkívüli, ijesztő, titokzatos, kifürkészhetetlen. Az ő művészete abban áll, hogy képes egyensúlyban tartani az emberi lét rémületét és csodáját.

A tetteknek ereje van. Különösen akkor, amikor a harcos tisztában van azzal, hogy bármelyik összecsapás az utolsó harca lehet. Sajátos örömmel jár annak tudatában cselekedni, hogy életünk bármely pillanatában elérhet minket a halál.

A világ legnehezebb dolga elsajátítani a harcosban rejlő tartást. A szomorúság és a panasz haszontalan, csakúgy, mint másokat okolni. A másik emberrel, legkevésbé a harcossal, valójában senki nem tesz semmit. 

A harcos és az átlagember magabiztossága nem egy tőről fakad. Az átlagember a néző jóváhagyását szomjazza, és azt tekinti bizonyosságnak. A harcos a feddhetetlenségre önmaga szemében vágyik, és azt alázatosságnak hívja. Az átlagember szomszédai kötöttségében, a harcos a végtelenséggel egybefonódva él. 

Rengeteg dolog van, melyre a harcos bármelyik pillanatban képes, s melynek kivitelezésére néhány évvel korábban még nem állt volna készen. Ennek oka nem a dolgok változásában keresendő; ami változott, az nem más, mint maga a kép, melyet a harcos önnön magáról alkot.

Az erő a harcos számára a szerencse egy köbcentiméterét is bármikor elérhető közelségbe hozza. Az ő művészete abban áll, hogy természetes áramlását megőrizve, az ilyen előnyt képes bármikor kiaknázni.

A dolgok eléréséhez szükséges erővel mindenki rendelkezik. A harcos titka abban rejlik, hogy az energiát, amit korábban gyengeségének szentelt, képes élete előnyére kamatoztatni.”

Fordította; egy régi K.K. segítőnk… hála és köszönet érte

Egy hozzászólás a(z) “A harcos” bejegyzéshez

  1. s-azt gondolom-, a harcosnak eme útjának tulajdonsága egy személyes mértékű magányosság, amivel egyetértenie, elfogadnia, értékelnie, sőt: profitálnia is kell, ha ő az, aki…

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s