“On the road again” – „Ismét úton”

A minap egy belga operatőr barátommal, andalúziai házának teraszán egy igazi mediterrán tapaszozás közben, több órán keresztül beszélgettünk…

Közben furcsa érzés volt megtapasztalni azt, hogy miközben Közép-Európában az emberek tömegesen szenvednek a forróságtól, addig én az esti mediterrán ég alatt szabályosan fáztam. 15 éves spanyolországi tartózkodásom során is elég világosan kiderült, hogy az időjárás, a természet már rég nem úgy reagál, mint ahogy korábbról megszoktuk. Az itteni öregekkel beszélgetve ez a gyanúm duplán megerősítést nyert.

De nem is erről akartam írni.

Belga barátom nemrég érkezett vissza külföldi utazásaiból, és már egy ideje terveztük, hogy találkozunk és átbeszéljük mi minden történt velünk az utóbbi hónapokban, miket tapasztaltunk az utazásaink során, és ehhez hasonlók.

Meglepetten hallgattam mindazt, amit mondott…

Amerre járt, ő is óriási változások szemtanúja volt. Sokkal nagyobb horderejű változásokat tapasztalt, mint amire számítottam. Ráadásul elmondása szerint mindezek szinkronban zajlanak privát élete eseményeivel is.

Beszámolója szerint mindenütt azt látta, hogy nemcsak ő, hanem a környezetében mások is egyre inkább érzik, hogy valami feltartóztathatatlanul közeleg. Minden nappal egyre erősebben lehet érezni ennek hatását…

Abban is egyetértettünk, hogy ez a változás minden bizonnyal nem lesz leányálom.

Mindezt egy belga ember szájából hallani számomra különösen érdekes volt; tapasztalatom szerint ugyanis az Észak-európai országok jólléti társadalmának merev, bénító szerkezete hatására az ott élő emberek mára szinte már teljesen „bealudtak.”

Az is nagyon meglepett, hogy északi barátom, akire néhány éve még messze nem volt jellemző, hogy a spirituális vagy szellemtudományi témák vonzották volna, most olyan dolgokról és olyan módon beszélgetett velem, ami korábbi személyiségéhez mérten egyenesen 180 fokos fordulatot mutatott.

Döbbenten tapasztalom, hogy ez a tudati fejlődés mennyire gyorsan és mennyivel nagyobb tömegeket érintően történik, mint azt korábban gondolni mertem volna.

Persze magamban szinte már hallom a szokásos reakciókat… Az ellenválaszokra azonban csak azt tudom mondani, hogy azok az ellenerők, amelyek folyamatosan az emberek normális, természetes fejlődését igyekeznek megfékezni vagy eltéríteni, azok a tömegekkel mind a mai napig nagy sikerrel képesek elhitetni, hogy minden kilátástalan és hogy ebben az egészben el fogunk veszni. Mindehhez hatalmas fegyver van a kezükben; a tömegmédia befolyását minden lehetséges módon igyekeznek bevetni…

A jó hír, hogy végre lehetőségünk van arra, hogy ezt a fegyvert ellenük fordítsuk, és az Internet adta szabadsággal fantasztikus eredményeket érhet el mindenki, aki úgy dönt, hogy ezzel a lehetőséggel szeretne élni. (A múlt héten csak a KK Facebook oldalon 283ezren voltak kíváncsiak a link-megosztásainkra!)

Egy dolgot biztosan állíthatok. Két hónapos magyarországi tartózkodásom alatt, az országot járva, a különböző felvételek készítése során a következőket tapasztaltam:

A magyar embernek bizony helyén van az esze és a szíve. Ennek bárki bármilyen módon igyekszik ellentmondani, bármi mást próbálnak is a magyarokba sulykolni, az egy tudatos, hazug, romboló terv része. A magyar ember rendkívüli tehetséggel bír.

Évtizedek óta járván a világot, úgy érzem megfelelő összehasonlítási alapom van ahhoz, hogy mindezeket nyugodt szívvel kijelenthessem. A magyar népre most nagyon fontos küldetés vár, amit bizonyos erők/hatalmak igyekeznek ismét csírájában elfojtani.

Nos, a hamarosan útjára induló, rendszeres KK NetTV adások és az azokhoz kapcsolódó filmklub lesz a következő bizonyíték arra, hogy minden lehetséges, ha azok az ideák, melyeknek eljött az ideje, itt, a fizikai világban találkozni tudnak bizonyos kreatív emberek akaratával és tudatosságával. Akkor e találkozás gyümölcseként végre létrejöhetnek azok a látható kezdeményezések/projektek, amikre oly nagyon szomjazik az emberiség, függetlenül attól, hogy mindezeket felismeri-e mindenki egyénileg vagy sem.

Mert most új ideákra, új ötletekre, kezdeményezésekre van szükség. Ez a legfontosabb mindenhol. Ez az, ami a szomjazó lelkeknek termékeny táptalajt adhat. Akik mindezek segítségével aztán felkészülten és tudatosan tudják megélni azokat az eseményeket, melyeknek a küszöbén állunk éppen. És bizton állítom, hogy egy hatalmas ajándék a sorstól, hogy mindennek hamarosan tanúi lehetünk.

Belga barátommal abban is egyetértettünk, hogy bizony semmit nem adnak csak úgy ajándékba. Illetve, ha arra kerül a sor, akkor nagyon meg kell nézni, hogy ki mivel próbál “megajándékozni” minket, hiszen egy dolog biztos: áldozatok és kemény munka nélkül fejlődést nem lehet elérni. Igyekeznünk kell a küszöböt átlépni, és nem kikerülni.

Sajnos már most is sokan vannak, akik minden erőfeszítés nélkül, a rózsaszín „new age”-es bódulaton keresztül szeretnék megkapni azt, amit egyébként türelemmel, lassan, megfontoltan, kemény munkával és szilárd morális alapokkal lehetséges elérni.

Az elkövetkező idők egyik nagy kérdése, hogy vajon képesek leszünk kellőképpen megerősödni, és felkészülni azokra a fizikai és szellemi változásokra, melyeknek egy része már megindult körülöttünk, és amikkel kapcsolatosan sokan már most megélnek bizonyos konkrét tapasztalásokat, élményeket. Sokan nem is értik azt, hogy mi történik velük, és adott esetben gyógyszerekhez nyúlnak, vagy el sem merik mondani társaiknak, családtagjaiknak mit látnak, mit éreznek, félvén attól, hogy őrültnek tartanák őket.

Beszélgetésünk végén barátom könnyező szemekkel vallotta be, hogy mennyire hálás a sorsnak azért, hogy ezeket a dolgokat meg tudtuk együtt beszélni. Elmondása szerint a közös beszélgetés hozzásegítette ahhoz, hogy bizonyos összefüggéseket még inkább megértsen, s az est végére kevésbé érezze magát egyedül ezekben a kérdésekben.

Az út hosszú, nehéz, és kihívásokkal teli.

Az elkövetkező években bárki bármit ígérjen, vagy akarjon adni nekünk, azt alaposan, a lehető legnagyobb tudatossággal kell megvizsgálnunk, amit mindaddig remélhetőleg sikerül kifejlesztenünk.

Nem lehet, hogy csukott szemekkel éljünk tovább!

Miként a KK (R)evolution című nemzetközi dokumentumfilm végén Christopher Schaeffer könnyes szemekkel összegzi: „Ez a történelem legizgalmasabb időszaka, amelyben ember valaha is élt… Ám e lehetőség egyfajta kényszer is arra, hogy felébredjünk. S mint olyan, egyszerre csodálatos, és nehéz is.”

Frigyes Fogel

8 thoughts on ““On the road again” – „Ismét úton”

  1. Holgyeim, Uraim, Gyerekek! CSAK RAJTUNK MULIK MINEN, mig minden lancszem ra nem ebred erre, mindig lesz “rossz” akit kiiktatnak “AZOK” , csak rajtunk mulik az is meddig lesznek “azok” akiket szinten MI GENERALUNK , mindennapi erzelmeinkkel, gondolatainkkal, tetteinkel! !! Minden csak rajtunk mulik, es nem kell nagy dolgokat tenni, csak jol, HELYESEN azt amit nap mint nap CSELEKSZUNK, akkor is ha az a helyes epp nem a leg kenyelmesebb! Tenni kell nem csak gondolni leirni elmondani hanem CSELEKEDNI NAP MINT NAP HELYESEN, KULTURALTAN, KREATIVAN, es akkor nem fog fajni az atmenet az uj vilgba, ami szinten rajtunk mulik, ugyhogy HAJRA MAGYAROK! !!!!!!!!!!

  2. Egyetértek: semmi egyebet nem kell tennünk. (S nem másokat hibáztatva célozgatni, sem bűnbakokat keresni, sem bosszút forralni.. A narcisztikus érzelgés sem jobb ezeknél.) Köszönöm, Ildikó!

  3. Nem hagy nyugodni ez a kérdés! Tényleg segítene eligazodni a világban ha a hatalmak, nevek konkréttá válnának, vagy nem elég konkrét már így is? Lehetne sorolni hosszan neveket, dolgokat, eseményeket ami láthatóvá tehetné a folyamatokat ( egyébként ez történik ezen az oldalon is egyfolytában ), de ennek se vége, se hossza nincs, illetve amint leleplezzük a személyeket, addigra van helyettük más.

    Mert hogy ez a lényeg: ki, milyen erőnek adja át magát, hogy rajta keresztül az megnyilvánulhasson. Gondolatban, szóban, cselekedetben.
    A két oldalról jövő nyomásnak – ami mindannyiunkat szorongat nap mint nap-, engedünk -e, és ezáltal mi is része leszünk a rossz erők, hatalmak játszmájának.
    Vagy hogy érthetőbb legyek: Eladom -e a lelkem a hatalomért, a sikerért, az anyagi javakért, vágyaim beteljesülésért?

    Ha igen, akkor én is egy név vagyok, aki által tovább gerjesztődik a folyamat.
    Ha nem, akkor tudom ellensúlyozni az ellenerők hatását.

    Az a nehéz ebben a folyamatban, hogy minden nap, minden percében figyelnem kell gondolataimat, tetteim belső mozgató rugóit, mérlegelni mi hova tartozik és annak tudatában cselekedni. És ha elvétem a döntést akkor szembe nézni annak általam okozott hatásával, tudatosítani a szerepem, a felelősségem a dologban, hogy máskor ne tegyem meg. Tehát soha nem lankadó tudatossággal élni.

    Palicz Ildikó

  4. Jobb ilyen bejegyzést olvasni, mint amikor bosszankodsz :) Gyógyító.

  5. Köszönöm, nagyon tetszett! Nagyon elkél a segítség, hogy jó döntést hozhassunk, hajrá!

  6. Kedves Frigyes!

    Ha lennél szíves konkrétan KIK ezek az ŐK akik ilyen hihetetlenül elnyomnak, manipulálnak!? Esetleg név szerint….

    Mészáros Zoltán

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s