A demokrácia babonája…

A választásokhoz kapcsoló előzetes regisztráció tervezete, illetve Orbán Viktor néhány demokráciára vonatkozó megnyilatkozása újra éles vitákat provokált. A Nyugat számára a legszentebb alapigazság annak a feltételezése, hogy a nyugatias modernitás, vagyis az, amit ma demokráciaként ismerünk, az emberiség számára a történelem végét jelenti. Ezzel ugyanis létrejön minden létező világok legjobbika. Különös módon a nyugati gondolkodás itt önmaga lételméleti lényegével is szembekerül, hisz a nyugatias gondolkodás egyik alapvető dogmája a végtelen fejlődés axiómája.

Ha viszont ez helytálló, akkor idővel a demokráciát is evidens módon fel kellene váltania valami másnak. A felvilágosodás annak idején a sötét középkortól próbálta magát megkülönböztetni saját megnevezésével. Azt állította, hogy a középkor babonái helyére ő a tiszta ész logikáját állítja majd, és ezzel a létező világok legjobbika jön létre. A világban az elmúlt néhány évszázad alatt lejátszódó történések, és a világ mai állapotának fényében aligha kell e feltevés nyilvánvaló képtelenségét bizonygatni. Mindössze annyi történt, hogy a tradicionális, szakrális mitológiák, azaz babonák helyett a nyugati modernitás új babonákat eszkábált. Ezek közül a legismertebb a pozitivista-szcientista babona, az evolucionarista-progresszivista babona, a materialista-hedonista babona, és végül az egalitáriánus-demok­rácionista babona.

Az első arra a feltételezésre épül, hogy a nyugatias tudomány a maga mentális sémáival előbb-utóbb képes lesz a létezés minden kérdésére választ adni, amire meg esetleg mégsem, az a kérdés nincs is. A második arra a feltételezésre épül, hogy a világ folytonos fejlődésben van, és ami ma létezik, az minden eddigi létezőnek a csúcspontja. A harmadik arra a feltételezésre épül, hogy a világ döntően anyagi természetű, és az ember alapvető feladata az anyag által kiváltható érzéki gyönyörök élvezete. És végül az utolsó, amelynek lényege, hogy minden ember egyenlő, és az egyenlő emberek számbeli többsége automatikusan az igazság birtokában van.

Nos, vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről ez utóbbi feltételezést. Mint köztudott, a civilizációt építő ember elmúlt tízezer évének döntő többségét nem demokratikus feltételek között élte le, és ehhez képest ma is megrendítő hatású kulturális teljesítményekre volt képes. A nyugatias berendezkedés demokráciája legfeljebb egy-két száz éves múlttal bír, és máris számos jelét adja a hanyatlás, felbomlás súlyos tüneteinek, míg például az ősi Egyiptom négyezer éven át volt képes fenntartani egy olyan ma is bámulatra méltó világot, amelynek teljesítményeit nem hogy utánozni, de többnyire megérteni sem tudjuk.

Az emberi egyenlőség kérdése kizárólag a nyugatias modernitás jellegzetessége és a francia forradalommal robbant be a közbeszédbe. Tegyük hozzá, a francia forradalom leghatékonyabb egyenlősítő gépezete a vérpad, vagyis a guillotine volt, és ez azért nem igazán demokratikus érv. Ma már tudjuk, hogy ennek az eleve alaptalan feltételezésnek a valóságos célja éppen az volt, hogy a „minden ember egyenlő” felkiáltással lehetővé tegye, hogy a korlátlanul manipulálható tömeg mögül gyakorolhassa hatalmát egy törpe kisebbség minden addiginál kegyetlenebb diktatúrája. Az úgynevezett demokrácia születésének e brutális, és máig is minden embert iszonyattal eltöltő szimbólumát azért kell kötelezően minden július 14-én megünnepelni Franciaországban és szerte a világon, hogy így kizárható legyen minden ezzel ellentétes megközelítés.

Az egalitáriánus-demokracionista babona alapvető célja tehát az, hogy a hatalmi rendszer addigi átláthatóságát felszámolja. A klasszikus hatalomgyakorlási formákban ugyanis még átlátható hierarchia volt, és a döntést hozó uralkodó, illetve uralmi elit közvetlenül volt felelős tetteiért. A demokrácia rendszere ezt az átláthatóságot számolta fel. A döntéseket formálisan egy olyan rendszerre bízta, ahol látszólag az egyenlő emberek gyülekezete dönt, de olyan egyenlő embereké, akik leginkább a teljes informálatlanságukban, következésképp korlátlan manipulálhatóságukban „egyenlők”, igaz, abban nagyon. És a fékek és ellensúlyok léte semmit sem változtat, mert az ezeket biztosítani hivatott intézmények ugyanúgy a manipulatív rendszer fenntartásában és üzemeltetésében érdekeltek, ugyanis a cinikus és gátlástalan uralmi elitek kezében vannak.

A nyugatias demokrácia tehát valójában kezdettől fogva, és nyilván ma is a világtörténelem legravaszabb diktatúrája. És egyben a legveszélyesebb is, mert a valóságos hatalom ezzel tökéletesen láthatatlanná, következésképp ellenőrizhetetlenné válik. Döntéseinek és tetteinek következményeiért semmilyen felelősséget nem kell vállalnia. Ha a pusztító következmények már nagyon súlyosak, akkor legfeljebb beáldozza az épp akkor uralkodó elit bábfiguráit, s másokat, de mégis ugyanolyanokat hoz a helyükre. Ezt elnevezi demokratikus kormányváltásnak. Egy darabig a meglévő garnitúrákat csereberélgeti, aztán mikor már mindegyik elhasználódott, akkor létrehoz egy újabb sorozatot, mindezt pedig rendszerváltásnak nevezi. A mai, egyre súlyosabb globális válság azt jelzi, hogy erre az ellenőrizhetetlen diktatórikus világerőre most kezdenek visszahullani planetáris diktatúrájának pusztító következményei. Azt persze aligha remélhetjük, hogy a helyzet a közeli jövőben megváltozik, de legalább próbáljunk szembesülni a demokrácia végzetes csapdájával.

Bogár László

Forrás: magyarhirlap.hu

5 hozzászólás a(z) “A demokrácia babonája…” bejegyzéshez

  1. Reblogged this on hungarianvirus and commented:
    Nincs király, nincs vének tanácsa, akik dolga annak idején az operatív hatalom és a jövő összehangolása volt, s Magyarországon utoljára Széchenyi írt arról, hogy a politikának valójában két dimenziója van, az egyik az operatív hatalomról szól, a másik, a “civil politika”, ami pedig arra ügyel, hogy ötven év múlva is éljenek itt emberek. – egy hozzászóló véleménye.

  2. Azt mondhatom, hogy a szerző hírneve a felvetett probléma jelentőségéhez képest lényegtelen. Ha a sarki zöldséges mondta volna, akkor is oda kell rá figyelni, hiszen mindaz, amiért itt törjük magunkat, simán zátonyra fut, ha a demokrácia illúziójával kapcsolatban nem adunk olyan mintát, ami követhető és kiutat jelent a jelenlegi káoszból.

    Egy erdész időhorizontja minimum 20 év, a négy évre választott kormányoknak esélyük sincs ekkora távlatokban gondolkodni, pedig operatív hatalmuk mindenre kiterjed, ami a jövő szempontjából fontos.

    Nincs király, nincs vének tanácsa, akik dolga annak idején az operatív hatalom és a jövő összehangolása volt, s Magyarországon utoljára Széchenyi írt arról, hogy a politikának valójában két dimenziója van, az egyik az operatív hatalomról szól, a másik, a “civil politika”, ami pedig arra ügyel, hogy ötven év múlva is éljenek itt emberek.

    A demokrácia jelenlegi realitása mindenképp azt a régi poént igazolja, ami arról szól, hogy amikor valakit perforált vakbéllel visznek az intenzívre, akkor kit választ a műtét lebonyolításához : egy demokratikus bizottságot, vagy egy sebészt ?

    A világ mai helyzete mindenképp egy sebészt igényelne, a kérdés csak az, hogy ez feltétlenül egyenlő-e egy diktátorral? Csak remélni tudom, hogy nem ez az egyetlen alternatíva, de a történelmi ismereteim eddig nem igazolták ezt a reményemet.
    Szerencsére, nem voltam túl jó történelemből, ezért meghagyom a téma szakértőinek a kérdést: van-e, volt-e a Földön olyan alternatíva, ami terjesztésre érdemes?
    Nem lehet az ilyesmit workshopokon feltalálni, csak olyan ötlettel érdemes foglalkozni, amit már valahol, élő embereken kipróbáltak.

    Hogy erre mennyien vágyunk, arra remek teszt a kedvenc viccem :

    … a címe: “Egy partizán naplójából” :
    március 2. Ma hajnalban rajtaütöttünk az ellenség táborán és kizavartuk őket az erdőből.
    március 10, Ma az ellenség nehéztüzérséggel támadott, és kizavart minket az erdőből.
    március 22, Ma elfogtunk egy járőrt, kiszedtük belőle a jelszót, s az éj leple alatt lerohantuk az ellenség táborát. Reggelre kizavartuk őket az erdőből.
    március 25. Ma jött az erdész, és mindenkit kizavart az erdőből……

    Akinek tetszett, az kezdjen el gondolkodni, vajjon hol alszik az erdész…:)

  3. Légbőlkapott feltételezések, forrásmegjelölések és logikai kapcsolatok nélkül. A szerző méltó a hírnevéhez… :/

  4. tiszta sor…
    világos, egyértelmű megfogalmazás…
    mi lehetne (mik lehetnének) elviekben a megoldás(ok)?

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s