Bach és társa

Romanek Tihamér gyakran álmodik Johann Sebastian Bachhal. Mármint arról, hogy találkoznak egymással. A visszatérő álomban a zeneszerzőzseni felkeresi őt a Velencei-tó mentén lévő házában, leül a magyar hangszerkészítő által megépített lantcsembaló mögé, és eljátssza rajta néhány művét. Teszteli a hangszert. És mindketten borzasztóan örülnek egymás társaságának.

A komponista elsősorban azért, mert a XXI. századi hangszerkészítő újraépített egy olyan hangszert, a lant formájú csembalót, amelyből a XVIII. század közepén még létezett néhány darab, ám idővel mindegyik megsemmisült. Rajz, festmény, műszaki leírás nem maradt fenn róla. Annyit tudni, hogy a lantcsembaló megalkotását elsősorban Bach szorgalmazta. Izgatta a fantáziáját egy lant húrozású és hangzású, de billentyűzettel megszólaltatható hangszer. Olyannyira érdekelte a dolog, hogy írt is néhány zeneművet lantcsembalóra. Bach halála után a hangszer feledésbe merült, s miután mindegyik darab – legfeljebb tíz lehetett belőle a világon – elenyészett, később sem a formáját, sem a felépítését, sem a technikai megoldásait nem lehetett pontosan rekonstruálni.

Pedig rengetegen próbálkoztak vele, főként csembalókészítő mesterek, akik rendre kudarcot vallottak. Romanek Tihamér szerint a lantcsembaló rejtélyét azért nem tudták évszázadokig megfejteni, mert a lant formájú hangszertestnek rendkívül könnyűnek kell lennie, miközben a húrozás miatt óriási súlyt kell megtartania. A titok a hangszer statikai felépítésében rejlik, amit elsőként neki sikerült megalkotnia.

– Amikor 2009-ben Belgiumban kiállítottam a hangszert, odajött hozzám egy cseh csembalókészítő, és azt mondta: „Nem is értem az egészet. Váratlanul felbukkan egy magyar ember, az orrunk alá tolja az évszázadok óta keresett megoldást. Holott azt azért nem állíthatjuk, hogy Magyarország lenne a csembalókészítés hazája” – meséli Romanek Tihamér. Szerinte a siker kulcsa az volt, hogy nem feszélyezte őt az elődök sorozatos kudarca. Másrészt nem csembalószakértőként, hanem lantkészítőfejjel fogott hozzá a feladathoz.

A most 58 éves mester hosszú évekig csak lantokat gyártott. Ami megrendelésre készült, abból bevételre is szert tett, ám valójában soha nem ez jelentette számára a megélhetést. Több mint három évtizede diplomázott gyógypedagógusként a budapesti főiskolán, azóta logopédusként dolgozott fogyatékos gyerekek fejlesztésével foglalkozó intézményekben.

Romanek Tihamér igazi „szerelmes ember”, minden iránt rajong, ami csak körülveszi. Ellágyul a hangja, amikor a feleségéről, a szintén gyógypedagógus Katalinról beszél, csillog a szeme, ahogy a három fiához fűződő viszonyáról elmélkedik. Szinte beleremeg a teste, amint kezébe vesz egy gambát, egy csellót vagy egy gitárt. A lantcsembalóról pedig szinte csak eksztázisban tud nyilatkozni.

Azon kevesek közé tartozik, aki büszkén hirdeti magáról: boldog ember. Ha dúsgazdag lenne, akkor is ugyanazt csinálná, amit ma. Minden reggel azzal az örömmel kel fel, hogy aznap is kézbe vehet egy hangszert. Faraghatja, szépítgetheti, lakkozhatja és megszólaltathatja. Nem egy virtuóz játékos, bár gitározni zenetanár tanította, a vonós és billentyűs hangszerereken saját maga tanult meg játszani. Egy gamba hangja mélyebb hatást gyakorol rá, mint a megszólaltatott zenemű.

– Amikor kézbe veszem egy hangszer alapanyagát, és megkopogtatom, már pontosan tudom, miként fog szólni, ha elkészül – mondja. – Akkor sikerül igazán, ha képes felidézni ezt a belső hangot. A lantcsembaló is ilyen. Azt csak remélni tudom, hogy pont úgy szól, mint Bach korában. Azért is, mert a kortársak szerint az orgona után a lantcsembalónak volt a leggyönyörűbb a hangja.

A hangszer feltámasztásának ötletét hosszan érlelte magában. Jó három évtizede zenész barátja, Sárközy Gergely lantművész mesélt neki a titokzatos instrumentumról. Meg arról, is hogy Bachnak vannak kifejezetten lantcsembalóra írt művei, amelyeket az eredeti hangszer híján lanton vagy csembalón szoktak eljátszani. Romanek belevetette magát a szakirodalomba, s kidolgozta a lantcsembaló megépítésének műszaki terveit. Utána évekig várt.

A konstrukció egyik titka az alapanyag kiválasztásában rejlik. Úgy alakult, hogy az 1990-es évek végén futott bele egy olyan száraz juharfa padlóba, ami tökéletesnek tűnt a lantcsembaló testéhez. A hároméves munkában az volt a leggyötrőbb, hogy nem tudhatta, milyen lesz majd a hangja. Amikor az első húrt felerősítette, szólt a feleségének, jöjjön, legyen mellette a nagy pillanatban.

– Ott álltunk az egy szál húr fölött, és megbabonázva hallgattuk a hangját.

Olyan érzés volt, mintha újabb gyerekünk született volna – meséli.

A prototípus 2001-re készült el. A könnyű építésű hangszer mindössze hatvankilós, miközben a húrok 900 kilós teherrel feszítik a fedlapot. A speciális pengetőszerkezetet billentyűzettel lehet működésbe hozni. Az instrumentum az alsóbb regiszterekben az orgona, a magas tartományban egyértelműen a lant hangszínét idézi. Azóta elkészült a második és a harmadik lantcsembaló is, ezeket Romanek Tihamér theorbacsembalónak nevezte el, ami a lant mélyebb hangzású rokon hangszeréről, a theorbáról kapta a nevét.

A velencei-tavi mester egyik darabot sem értékesítette, viszont bejárta velük a fél világot. Svájcban, Franciaországban, Németországban, Csehországban, Belgiumban, Olaszországban a hangszerkiállítások közönsége leesett állal csodálta a magyar mesterremeket. Sok neves csembalóművész koncertet is adott a lantcsembalón, többen életük egyik kiemelkedő élményének nevezték a hangszerrel való találkozást.

Romaneket évtizedek óta ostromolják tanulni vágyó fiatalok, hogy ossza meg velük a hangszerkészítés fortélyait. A mester azonban eddig egyetlen tanítványt sem vállalt. – A mesterség a szememben, a fülemben meg a kezemben van: nem tudom szavakba foglalni a hangszerkészítés titkait – állítja. A tudását személyes tapasztalataiból szűrte le, az alapokat az édesapjától leste el, aki viszont autodidakta módon sajátította el a fogásokat. – Egyetlen embernek adtam át a tudásomat, Marcell fiamnak. Ő pont úgy tanult meg mindent, mint én annak idején az édesapámtól: hosszú évek közös munkájával – teszi hozzá.

Tihamér azt mondja, a három felnőtt fiának ugyan nem tudott lakást meg kocsit összespórolni, de feleségével együtt megpróbáltak biztos érzelmi hátteret adni a gyerekeiknek. Szerinte ennek a családi háttérnek köszönhető, hogy a gyerekek ugyan különböző utakon indultak el, ám közösen létrehozták a Romanek Airlines nevű rocktriót, s rendszeresen koncerteznek szerte az országban.

Ami a lantcsembaló jövőjét illeti: három éve készül a negyedik darab a Romanek-műhelyben, már „csak” a húrozás van hátra. A tempó azért lassú, mert a hangszer sokba kerül: pusztán a 310 húr beszerzése önmagában is milliós tételt jelent. Vevő eddig nem jelentkezett, így ez a darab is – ami már két méternél is hosszabb – a családé maradhat.

– Nem a megalománia hajt, egyszerűen érdekelnek a theorbacsembaló határai. Hány regiszterben szólalhat meg, milyen hangzásokat lehet előcsalogatni belőle? Bach halála után nem fejlesztették tovább a lantcsembalót, pedig fantasztikus lehetőségek vannak még benne. Ha már sikerült feltámasztanom a poraiból, kötelességem folytatni a XVIII. századi mesterek által félbehagyott munkát.

Névjegy

ROMANEK TIHAMÉR 1954-ben született. Gyermekkorát Dabronyban töltötte. A budapesti József Attila Gimnáziumban érettségizett, a Bárczi Gusztáv Főiskolán 1980-ban szerzett gyógypedagógusi diplomát. Évtizedek óta logopédusként dolgozik, másodállásban hangszerkészítéssel foglalkozik. A szakmát autodidakta módon sajátította el, az alapokat édesapjától tanulta meg. Tavaly az iparkamarától aranykoszorús mester címet kapott. Feleségével, Katalinnal közösen három fiút neveltek fel: Gergely magyartanár lett, Bence harcművészeteket oktat, Marcell pedig viszi tovább a hangszerkészítő mesterséget.

Forrás: nepszabadsag.hu