“Szerte e hazában mondom a verseket, és figyelem a közönséget: nem tudják, mit jelent „magyar”, olyan értelemben, ahogyan Ady ejtette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egry festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta. Nem tudják, nem értik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek attól, hogy ma nem „modern” úgy érteni, ahogyan értenék.”
Latinovits Zoltán
gulyas attila hozzászólása:
mit szólna ma, amikor “magyarnak lenni” = meghatározott politikai csoporthoz tartozni, akikor mindenkinek van lehetősége és becsülete országunkban, csak az itt születetteknek nincs… amikor a vezetés mindenkinek akar tetszeni és mindenki érdekeit figyelembe venni, csak éppen a magyar emberekét nem… ( bár ebben van pillanatnyilag némi pozitívna k látszó elmozdulás,l de az eddigiek alapján sajnos feltételezhető egy mögöttes szándék, ami ismét nem rólunk fog szólni..)