„Kötelező helyett VÁLASZTHATÓ” mozgalom…

forrás: http://www.valaszthato-oltas.hu

„Kötelező helyett VÁLASZTHATÓ ” mozgalom MINDENKIVEL KÖZÖS CÉLUNK Születendő és már megszületett gyermekeink egészségének védelme.

FONTOS: Nem az oltások ellen emelünk szót, hanem azok kötelezőségének megszüntetéséért.

kisfiu3Civil összefogásként indítjuk útjára a „Kötelező helyett választható” mozgalmat, amely az oltási kötelezettség megszüntetéséért, tehát az oltások választhatóságáért tevékenykedik.

A világon szinte egyedüliként Magyarország az a hely, ahol sokszor még egészségügyi indokkal sem lehet mentességet kérni az oltások alól. Ez komoly jogi, és esetenként szakmai kérdéseket vet fel. Ezért, az oltási rendszer európaivá tételét tűztük ki elérendő célként.

Fontos, hogy az országban elszigetelten működő csoportok, magányosan harcoló családok elérjék egymást és összefoghassanak.

Több fronton szervezünk tájékoztatást, teszünk lépéseket:

- Fórumot hoztunk létre „Beszélgessünk az oltásokról” néven, hogy az oltásokról kapott, általában egyoldalú tájékoztatást korrekt információk adásával egészítsük ki. Hiszünk abban, hogy a személyes találkozás és beszélgetés varázsát semmilyen más kommunikációs forma nem pótolhatja. Fórum-találkozóinkat havonta egyszer tartjuk – erről tájékozódhat hírleveleinkből.

Fórumainkra mindenkit várunk, akit az oltások ügye érdekel, bárkit, aki egyszerűen csak e témát illetően tájékozódni szeretne. Lehet oltáspárti vagy oltáskritikus, laikus vagy szakmabeli… A fő, hogy eljöjjön és oldott, barátságos, nyitott, elfogadó légkörben beszélgessünk, gondolatokat cseréljünk, érveljünk.

A fórum szervezői:

dr. Kürti Katalin gyermekgyógyász-homeopata
dr. Ébert Jenő belgyógyász-homeopata

- Törekszünk a jogi háttér kiépítésére, segítő ügyvédek bevonására. Fontosnak tartjuk egyrészt a szülők tájékoztatását a jogi lehetőségekről, másrészt biztosítani szeretnénk elérhető jogi segítséget.

- Orvosi közösséget építünk, hogy a szülőkkel együtt meghatározó lépéseket tegyünk az oltási kötelezettség megszüntetéséért.

- A jövőben tervezzük honlap, a témával kapcsolatos kiadványok, tájékoztató anyagok összeállítását és terjesztését.

- Rendezvények szervezésével próbáljuk a témát az érintettekhez közelebb hozni, valamint a személyes találkozást és kapcsolódást megkönnyíteni orvosok és szülők között.

- Petíció beadását tervezzük – aláírásgyűjtéssel – az oltási kötelezettség eltörléséért.
Csatlakozzon Ön is, mint SZÜLŐ, hogy részt vehessen a gyermeke egészségéért folyó munkában!

Csatlakozzon ORVOSKÉNT Ön is, hogy tiszta lelkiismerettel, a lehető legjobb tudása szerint tehessen kis páciensei egészségéért!

A kitűzött célt könnyebb lesz elérni, ha szülők és orvosok egymást segítve tevékenykednek.

Szívesen vesszük az oltás vagy az egészséges életmód témájával már foglalkozó SZAKMAI vagy LAIKUS KÖZÖSSÉGEK csatlakozását is!

Vidéki előadások megtartását is vállaljuk legalább 15-20 fő megjelenése esetén.

Amennyiben munkánkat bármilyen módon segíteni, támogatni tudja (szaktudás, személyes tapasztalat, anyagi támogatás) kérjük, hogy bizalommal keressen meg minket: minden véleményt, segítséget, ötletet, támogatást szívesen veszünk.

Kapcsolat – hírlevélre való feliratkozás, kapcsolatfelvétel, előadás kérése, stb.

Üdvözlettel

a „Kötelező helyett választható” mozgalom koordinátorai :

Kovács Katalin (civil szervezetek, szülők, egyesületek)

dr. Kürti Katalin (szakmai társaságok, orvosok, jogi szervezetek)

 

Szív…ás…

F.F.Tegnap reggel megosztottam veletek a marihuána tényleges hatásairól szóló két cikket.

Már az első hozzászólásból láttam, hogy darázsfészekbe nyúltam…

A  reagálások sokszor minősíthetetlen színvonala elgondolkodtató.

Plusz arról is szó esett, hogy talán feltörték a KK-oldalt :)

Az admin-menüben most is világosan látom, hogy rengetegen olvassátok a szóban forgó cikkeket illetve a hozzászólásokat.

Engem is többször megszólítottak a kommentelők, melyekre én egy kérdéssel válaszoltam. Bár – több esetben – ez csak olaj volt a tűzre.

Általában nem válaszolok a reagálásokra, de most a téma súlya miatt meg kell tennem.

Kedves Kulturális Kreatívok!

Nem véletlenül válaszoltam kérdéssel néhány kommentre: Az a tapasztalatom, hogy manapság túl könnyedén formálunk véleményt, de elfelejtettünk kérdezni.
Pedig a mai világban már nem kunszt megmondani a tutit – mindenki ezt teszi.
Kérdezni, jól kérdezni csakugyan nagyon nehéz.

Engem pedig pont a gondolkodásról tanúskodó kérdések érdekelnek. Viszont ilyenek – tapasztalataim szerint – alig vannak (még)…

Hogy magánemberként miről mit gondolok – mint a sok KK-oldal közül az egyik gondozója – lehet, hogy tök mindegy. Magánügy. Vagy mégsem?
Az említett megosztás kapcsán rólam írt jelzőkön csak mosolygok.

Teljesen világos, hogy ez a téma is leginkább érzelmi kérdés, a politikához hasonlatosan, ahol is majd mindenki indulatból védi “igazát”. Belinkelt cikkek, pro és kontra, “kinek van igazabb igaza”…

Az internet e “csatákhoz” tág teret biztosít.

Ma már senki előtt nem titok a marihuána gyógyászatban “elért” szerepe, és az “anyag” mögötti gazdasági érdekek is teljesen világosan kirajzolódnak, csak a médiára kel függeszteni figyelmünk egy részét… és elgondolkodni, mi is folyik itt valójában.

Előre kell bocsátanom, hogy nem szívok sem füvet, sem mást, és soha nem is próbáltam. Ez “kimaradt”.

Viszont nagy figyelemmel és érdeklődéssel olvastam annak idején
Aldous Huxley (a Szep új világ irója – Brave new world) a mescalinnal saját magán végzett kísérleteinek leírását, amit orvosok és más segítők jelenlétében végzett, tudományos célzattal.
Ugyancsak megismerhettem Hermann Hesse Steppenwolf  (A pusztai farkas) című művét is, ami a drogos hippik bibliája volt annak idején (LSD stb.), valamint Szepes Mária A Vörös oroszlán című grandiózus remekművét, ezen kívül C.G. Jungtól és másoktól néhány tanulságos alkotást.

És sok olyan embert ismerek, akik rajta vannak a szeren.
Láttam, amit láttam, tudom amit tudok.

Gondolkodó lény vagyok, tehát képes vagyok szabadon véleményt formálni másokkal egyetemben. Ha hagynak…

A tegnapi reakciók egyoldalúsága miatt ragadtatom magam e sorokra.

Úgy érzem, világosan látom és értem, hogy az érintettek (köztük sok KK) miért nyúl a spangli után.

Nekem “szerencsém” volt, mert kora gyermekkoromban kapcsolatba kerültem a művészettel, így fiatalemberként sem volt szükségem tudatmódosító szerekre ahhoz, hogy tapasztalatot szerezzek egy magasabb szellemi világ létezéséről  Mozart, Bach stb. közvetítésével.
De mindahányan más-más karmával születünk, ezt tudjuk.

Ebben a még most is tomboló materializmusban az emberek két tűz közül akarnak szabadulni az anyag rabságából bizonyos más anyagokon keresztül, gyorsan és biztosan, minél kevesebb erőfeszítéssel, ami a gondolkodásban való elmélyedést jelenti.

Ennek a siettetésnek a tragédiáját írja meg oly átélhető formában Szepes Mária a fent említett “A Vörös oroszlán”-ban.
Igen, az emberek meg akarják kerülni a küszöb őrét, a morális fejlődéshez szükséges szembesülések megúszása végett…, mintegy könnyedén átugorva néhány szakaszt…

Ez sokszor vezet tragédiához. Sok ember osztotta már meg velem ebbéli tapasztalatait.
Akik ilyen keserű élményeken nem mennek keresztül, hanem csak bódultság “kellemes” hatásait reklámozzák felelőtlenül, valószínűleg nem tudják, mit tesznek. Ehhez el kéne csendesedni, és mélyen befelé figyelni.
Ehelyett születnek a bősz kommentek…
Sajnos tegnap – és máskor sem – szólt senki egy szót sem a puha és kemény drogok az ember magasabb testeire gyakorolt hatásairól. Értem ezalatt az éter- és aszrál-testet.

Mert részben ezek alkotják az élő embert, és amiről már mindenki hallott valamikor.
Rudolf Steiner világosan beszélt az embert felépítő evolúciós folyamatokról.

A lényeg, hogy az éteri látás adománya milyen állapotunkban jelenik meg bennünk.

Sokan vannak, akik látnak és éreznek “valamit”, csak legtöbbször nem tudják, mi is történik bennük, beszélni sem mernek róla, a legrosszabb esetben orvoshoz fordulnak, majd gyógyszereket tömnek magukba. A legvégső esetben bezárják őket…

Igen, az éteri látás az egyik legidőszerűbb kérdés a világ jelen állapotában.

Ha az önmagunkon végzett kemény munka (önkritika stb.) nélkül közelítünk ezekhez a tényekhez, illúziók fogságába eshetünk, ahogy az már meg is történt sok millió embertársunkkal.

Igen, többségünk a kényelem csapdájában várja a … mit is?

Itthon és külföldön is léteznek olyan művek, melyekben az emberek magasabb lénytesteit látók  világosan dokumentálják, milyen változások mennek végbe a marihuána-fogyasztók testeiben a szer hatása alatt.
Az arra érzékeny megfigyelők ugyanígy ábrázolják azokat a változásokat is, melyek alkohol befolyása alatt, illetve művészi tevékenység, avagy indulati állapotok (harag, hazugság stb.) hatására mennek végbe az embert felépítő testekben.,

(Léteznek Kirlian fotók… meg lehet guglizni…)

A kemény tény az, hogy nagy harc meg az emberek tudatosságáért.

Megőrizni a tudatosságunkat a mai világban, elkerülve, hogy belealudjunk az egyik oldalon bizonyos erők által a boldogságot kínáló lila ködbe, vagy a másik oldalon található hideg, embertelen intellektuális gondolkodás jeges csapdáit.. nem egyszerű…

De ha képesek vagyunk félelem és előítéletek nélkül gondolkodva feltenni a leglényegesebb kérdéseket, akkor talán közelebb kerülünk önmagunk és mások, a válaszok megismeréséhez…, szerek nélkül is.

Addig, amíg nem vagyunk képesek drogok nélkül magunkban kifejleszteni/megtalálni a morális erőt, a bátorságot, az alázatot és a nyugalmat a szellemi világok megismeréséhez, marad a hárítás, a mások ekézése, bizonyítványunk magyarázása félelmeink mocsarában dagonyázva…

Gyümölcsöző, szeretetteljes gondolkodást kívánok minden kedves kulturális kreatívnak!

Fogel Frigyes

Már néhány betépés is agykárosodást okoz…

smokingmarijuanna-_t523Agyi elváltozásokat, a motiváció és az érzelmek irányításával kapcsolatos területek módosulását okozhatja a marihuána alkalmi fogyasztása – derült ki egy amerikai tanulmányból.

A Journal of Neuroscience című szaklap friss számában megjelent tanulmány abban különbözik sok más, marihuánáról szóló munkától, hogy azok a szer krónikus, gyakori használóit vizsgálták. A Northwestern Egyetem, a Massachusettsi Általános Kórház és a Harvard Orvosi Karának kutatói összefüggést mutattak ki aközött, hogy az adott személy hány alkalommal szívott marihuánás cigarettát, és milyen rendellenességek jelentkeztek az agyában.

”18–25 év közötti fiatalokat vizsgáltunk: 20 olyat, aki sosem fogyaszt marihuánát, és 20 olyan embert, akik bizonyos rendszerességgel fogyasztanak. Köztük voltak olyanok is, akik csak hetente egyszer-kétszer szívnak” – idézi a Washington Post Hans Beitert, a Norhtwestern Egyetem pszichiátria- és viselkedéstudományi professzorát, a kutatás egyik vezetőjét. “Az emberek azt hiszik, hogy ha csak néha, kikapcsolódásként szívnak, de egyébként a munka vagy az iskola rendben van, akkor nem okoz problémát a marihuána. A mi adataink nem ezt mutatták” – mondta.

A kutatás két agyterületen azonosított módosulásokat olyan marihuánafogyasztóknál, akik heti egy-hét füves cigarettát szívtak el. A két agyi régió kulcsszerepet játszik a motiváció és az érzelmek irányításában. Változott a tömege, az alakja és a sűrűsége is a két említett agyterületnek. Az eltérések esetleges hosszú távú következményeit azonban további kutatásoknak kell megvizsgálniuk. “Az volt a feltevésünk, hogy ezek a változások esetleg olyan korai jelek, amelyek később motiválatlansághoz vezetnek, vagyis a füvező elveszíti az érdeklődését a korábbi céljai iránt” – tette hozzá Beiter.

forrás: origo.hu

Élj úgy, hogy az angyalok visszatapsoljanak!

Az eredeti teljes írást az origo.hu “utazási oldal” rovatában olvashatjátok

A székelyudvarhelyi Szabó „Kobra” Zoltán tavaly júniusban indult útnak, hogy furcsa alakú székbicikijével megkerülje a Földet. Fél távnál, 20 ezer kilométer után kértük meg Új-Zélandon arra, mesélje el nekünk, miért jó szirénázva, esernyővel és székelyzászlóval utazni a nagyvilágban.

Screen Shot 2014-04-19 at 02.41.56Isten úgy helyezte el a magyarokat a világban, hogy a világ 80 százaléka rosszabbul él nálunk, nincs jogunk panaszkodni. Törekedni, jobbá, szebbé tenni az életet, azt lehet, és kell is, de panaszkodni, azt nekünk semmi jogunk nincsen.

Hogyan lesz az ember ilyen bevállalós és bátor? Mi tesz képessé ilyen teljesítményekre? Mi kell a boldogsághoz?

 
Egyszerű ember vagyok, mint bárki más, ugyanolyan büdös vagyok, ha megizzadok, ugyanúgy rohanok reggel a vécére, mint mások, és nekem is vannak nehéz napjaim, amikor legszívesebben behajítanám a bringát az árokba. Persze ez el szokott múlni, és mindig bocsánatot kérek az én „Bé-bike”-mtől.

Ha mindenképpen ki kell emelni valamit, akkor az az, hogy belül szabad vagyok, szabadon gondolkodom. Én otthon szabadon beszélgetek románokkal, cigányokkal, megértem őket, nem sértődök meg, nem haragszom rájuk. Nevezzük ezt szellemi szabadságnak, ez az igazi szabadság, ezért tudtam elindulni. Sokan túlidealizálnak, de ez nekik nem jó, ezzel nő a távolság köztünk, mert azt hiszik, hogy én megvilágosodtam, vagy valami ilyesmi. Pedig nem, ők is képesek rá, mindenki képes rá, vegyenek biciklit, és induljanak el.

Az ilyesfajta utazók rengetegszer megkapják a kérdést, honnan van idejük és pénzük egy ilyen útra. Te hogyan jutottál el idáig, hogy egy ilyen utazást megengedhess magadnak?

Screen Shot 2014-04-19 at 02.45.47A rendszerváltás előtti Romániában 2 évet dolgoztam egy gyárban, majd 1990-ben átmentünk Magyarországra. Kint álltunk a Moszkva téren a sok lezüllött alak között, és másnap jött egy fickó hogy akarunk-e árkot ásni óránként 60 forintért. Egy sittes-konténerben aludtunk, vagy ha esett, akkor egy sufniban, de ez nem zavart minket, hisz sokszor a kirándulások alatt is a szabadban aludtunk. Kaptuk a jó pénzt, rengeteget röhögtünk, még hosszú hajam volt, mentünk Pokolgép koncertre, nagy élet volt. Ránk köszönt a szabadság, és mi visszaköszöntünk neki.
A katonaságot sajnos nem úszhattam meg, de utána megtanultam pizzát sütni, mert akkor jöttek be az olaszok Magyarországra, én meg beszéltem a román nyelvet, így megértettem valamennyire az olaszt is. Sok erdélyi dolgozott velük, így én is. Akkor ez a pizza dolog még nagy üzlet volt, újdonság.
Aztán fogtam magam, és hazamentem Udvarhelyre. Kezdetben nehéz volt, töredékét kaptam a budapesti fizetésemnek, de én úgy vagyok a dolgokkal, hogy mindent kipróbálok, és ha én elhatároztam magam, megcsinálom. Mindenki bolondnak nézett, amikor pizzériát nyitottam, mondták, hogy a kutya nem fog ide járni, de egy év múlva nagyon felkapott hely lett belőle. Ezt követte egy kávézó. Mindent őszintén, szorgalmasan és tiszta szívvel csináltam.

Amikor eladtam a kávézóm, az ismerőseim nem hitték el, hogy ezt önszántamból teszem, azt hitték, megzsaroltak. Mondtam nekik, hogy azért adtam el, mert nincs szükségem rá, megvan minden napra a söröm a következő tíz évre, pusztán azért nem fogok még többet dolgozni, hogy több pénzem legyen. Az emberek nem értik, hogy ha valamiben nem lelik tovább örömüket, akkor azt nem szabad tovább csinálni, ez különösen igaz a pénz végtelen hajszolására.

Screen Shot 2014-04-19 at 02.45.34Én most élek, és a halál gondolatával nagyon jól megvagyok, ez még segít is a napjaim helyes megélésében. És mivel a hegymászásban ez is benne van, ezért megbeszéltem a lányommal, hogy ha én meghalnék, engem ne temessenek el, hanem a hamvaimat szereljék majd egy tűzijátékrakétába, és lőjék fel az égbe. Most nevetsz, de ez tényleg így van, mert a tűzijáték egy vidám, szép dolog, én meg nem akarom, hogy bárki is szomorkodjon utánam. Az a mottóm: élj úgy, hogy az angyalok visszatapsoljanak! Úgy, hogy ha meglátnak, azt mondják: te Kobra, ez olyan jó volt, öröm volt nézni is, még ne legyen vége, menj még egy kört!

A kulisszák mögül… Öt évesek lettünk! Szülinapja van a kulturális kreatívok film / közösségi projektnek… Úgy gondoltam hogy ezen az évfordulón megosztok veletek néhany fotót, köztük olyanokat is amiket még soha nem publikáltam (a teljesség igénye nélkül). A kamera másik oldaláról… Hajrá Kulturális Kreatívok! Fogel Frigyes

Kereszténynek lenni – itt és most (Másutt és mindenkoron)

Screen Shot 2014-04-13 at 05.24.17

Hangoztatni akkor kell valamit, ha annak kockázata van. Ámbár pusztán hangoztatni akkor sem elég – szó és tett legalább valamelyes harmóniája ellenséges körülmények között is alapfeltétele a hitelességnek. Ha pedig hirtelen szabaddá válik – sőt, fájdalom, talán divattá is – a keresztény istenhit, akkor bizony csínján kell bánni a szóval. Beszélni, nyilatkozni bármit lehet, de ez lassan semmit sem számít, ha a megcselekvésben nincs rá fedezet.

Könnyebb a Bibliát idézni, mint élni szerinte. Persze, sosem volt másképp, ne áltassuk magunkat. Nem jutott volna oda a világ, ahová jutott: mű-mennyországi vagy éppen infernális állapotokba, ha gyakoroltuk volna az igazságot. A történelmi botrányokat a csupán szónokló igazság gyengesége tette megtörténhetővé.

Nem fogtuk meg a halálba-hajtottak kezét; nem álltunk melléjük a menetbe.
Önként nem vállaltuk a börtönt, a hazugság ellenében. Keresztények – tömegünkben – nem tettük ezt; a példát ráhagytuk néhány példa-emberünkre.

Az őskeresztények még személyükkel fizettek – mi már csak képviselőink által. Helyetteseket állítottunk az együtt-halásra, a velük-szenvedésre, a következetes igehirdetésre.

Most aztán itt az ideje – talán ocsúdva, talán szégyenkezve – eredendő jussunkat, a másként-cselekvést személyes tulajdonunkba végre visszavenni.
Aki csak a tilalmakat tartja be, hiába engedelmes az isteni tiltásnak, még nem keresztény, ne higgye. Az lehet a félelem passzivitása – legtöbbször önös óvatosság. Ami biztosabban minősít: a szüntelen felszólítás, a sürgető, énünkben fogant parancs, valamit megtenni. Ez a szabadságunk. S éppen ebben vagyunk még kezdők, bizonytalanok.

Az élő Isten egykor betöltötte az első keresztények érzőlelkét. S korunkban zajlik az élő Isten gondolati honfoglalása. S amit tudunk, az kötelez.

Nem mondom: ne beszéljünk. Azt mondom inkább: már a szemünk állásából, a fejforgásunkból, a leghétköznapibb gesztusainkból is kitessék: mi az, amivel és ami szerint élünk, s mi az, amivel és ami szerint nem.

S ehhez semmi köze a szenvelgő pillantásnak, a fennen-hordott főnek, az édeskedő kegyességnek, hanem ennek köze van a figyelmes tekintethez, az odahajló nyaktartáshoz, a feltűnés nélkül odanyújtott egy pohár vízhez.

Itt és most (és persze mindenütt és kétezerben is)

ne prédikáljunk hosszan – de rövid úton adjunk valamit

ne az egész ország terhét akarjuk a vállunkra venni „általában” – miközben a szomszédunk éhen hal, nagyon is konkrétan

ne a csoportot ítéljük meg – hanem az egyes ember önvalójára nézzünk

ne halasszuk holnapra, ami ma aktuális – viszont a holnap gondját ne ráncigáljuk át a mai napra

ne engedjük, hogy a leértékelt pénz fölülértékelődjön bennünk – mégis, a mások nyomora nagyon is fájjon

ne imádjunk és ne gyűlölködjünk a politikában sem – bárha szükséges a világos választásunk

ne áhítozzuk a különféle bosszúkat, elégtételeket – ámbár a gyilkost határozottan le kell fognunk

ne diktáljuk a törvényt – hanem csöndben kövessük azt

ne törjünk uralomra – elég, ha nem uralkodhat gonosz rajtunk

ne erőszakoljuk – csak kérjük a világot.

ne essünk kétségbe – de azonképp bárgyú eufóriába sem

ne tagadjuk – merjük megvallani a kísértő szomorúságot

ne szomorkodjunk tovább – ha az öröm olykor ránk talál mégis

ne féljünk a „magyar” szótól – de el se koptassuk méltóságát úton-útfélen

ne fosszuk meg rangjától nemzetünket – csak éppen az Isten országa fölé ne helyezzük.

Tanuljunk szeretni: ha már nem-szeretni egymást minden különleges oktatás nélkül is ennyire megtanultunk.

Jókai Anna (1991) Perc-Emberkék Dáridója

 

Amit nem mondtak el nektek…

UnknownKivégzésről lesz szó, amit önként hajtunk végre – önmagunkon.

És a kivégzéshez szükséges eszközöket a mai világfolyamatok nagy tudatosságú urai adják a kezünkbe – segítségnek álcázva azokat. Évekig vártam, hogy EZT MÁSOK IS ÉSZREVESZIK, SZÓBA HOZZÁK. Eddig sehol, senki. (Vagy elkerülte a figyelmemet?)

Pályázati rendszer – mi is ez? És kinek jó igazán?

Tudjuk (magunkról), hogy a Kulturális Kreatívok mindenütt lelkesen pályáznak – EU-s és egyéb pénzeket remélve különböző céljaik eléréséhez. Időnként felröppennek hírek egy-egy forrás – mint például legutóbb a norvég alap kapcsán, ilyen-olyan fél- (de sokkal inkább félrevezető) információk.

Tényleg nem gondolunk bele, mi folyik itt?

Ezek a magukat humánusnak, önzetlennek, a demokrácia letéteményeseinek tartó pályáztató rendszerek jobban megnézve ördögi találékonysággal kitalált lépes-mézzel (pénzzel) bélelt csapdák, ahová a KK- és  más tudatosságú emberek önként, sőt dalolva dobják oda minden ötletüket, ideáikat, észre sem véve, hogy valójában rövid pórázon tartott rabszolgákká válnak (minél jobban függenek a pályázaton nyert pénzektől, annál szorosabb nyakörvvel)…

A pályázati pénzeket osztogató szervezetek (és az ő uraik) majdnem teljes bizonyossággal tájékozódnak arról, amit más körülmények között sokkal körülményesebben deríthetnének ki. Milyen irányultságú, nagyságú, célkitűzésű civil szervezetek léteznek szerte a világban, de természetesen főleg Európában (és ezen belül is a fő célpont ma már Közép-Kelet-Európa!)  - mindez “ezüsttálcán” érkezik az adatfeldolgozókhoz…

Szívszorító látni, hogy új struktúrák felépítése helyett mennyi energia és kezdeményezőkészség vész el a pályázatok kidolgozása körüli hercehurcában, adatok utáni rohangálásban. És mennyi jobb sorsra érdemes éjszaka kerül beáldozásra! Mindez miért is? Az odavetett koncokért?! Némi alamizsnáért? Mert ti, pont ti “megérdemlitek”… mert mindig van, aki megmondja, hogy ki és mit érdemel?!

Akik egy kicsit is ismerik a nemzetközi pénzmozgások természetét és a ma tőkeerősnek mondott nyugati országok történelmét, pontosan tudják, hogyan keletkeztek ezek a gazdasági hatalom fenntartásához szükséges feltételek.

Azt is pontosan lehet tudni, ha belegondolunk, hogy ezek a pályáztatáshoz használt pénzügyi alapok óriási üzletet jelentenek a nyugatnak, hiszen ahelyett, hogy morális indíttatásból kötnének gazdasági szerződéseket azokkal az elmaradott országokkal, melyek pont az ő közreműködésük által szegényedtek el, továbbra is manipulálják azokat: segélyeket, pályázat útján elérhető pénzecskéket dugnak civil mozgalmaik és állami hivatalaik zsebébe egyaránt, de ha utánaszámolunk (ez az, amit senki nem tesz meg): ezek az összegek éppen csak arra jók, hogy a mézesmadzag mindig ott lebegjen a megvezetni kívántak orra előtt.

Igen, ez a helyzet. Egy nagy megvezetés az egész.
És azért lehet megcsinálni – velünk is, mert még a Kulturális Kreatívok is többek képzelnek pénzügyi tudatosságukról, mint amennyire valóban szükség lenne a tisztánlátáshoz.

Klasszikus eset: a hóhér a fegyvert az áldozat kezébe nyomja, hogy az önmagán végezze el a piszkos munkát.

Kemény szavak, de tudom, mit beszélek, mert évek óta látom a folyamatot, sokszor egészen közelről is, amikor kiváló és szívvel-lélekkel dolgozó civileket csalogatnak be a mátrixba, amit ők észre sem vesznek, hiszen annyira örülnek a kiutalt alamizsnának. És még el is hitetik magukkal, hogy erre a folyamatra lehet építeni..
Néhányan már sejtenek valamit…, de hallgatnak, csinálják tovább. Ki is lenne kíváncsi a véleményükre..?

Megdöbbenve tapasztalom, hogy sokan a KK-ok közül személyes életükben sem tudatosak a pénzügyek terén. Inkább becsapják magukat, mindenféle okokkal (kivetítésekkel) magyarázzák a csődhelyzeteket, és ahelyett, hogy felismernék, mely szokásaikon kellene radikálisan változtatni ahhoz, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe, folyamatos mellébeszélések közepette görgetik maguk előtt az adóssághalmokat. Ugyanezek az emberek közösségi fórumokon meglepő magabiztossággal adnak tanácsokat másoknak… osztják a tuti túlélő-tippeket.

Sokan kérdezték már tőlem az utóbbi évek során, miért nem történik igazi változás?

Hát ezért… Ha személyes területünkön sem tudjuk megtenni a szükséges legkisebb lépéseket sem, melyek az elmozduláshoz szükségesek, hogyan is várhatunk kintről változást, ami majd “nekünk jó lesz.” Kintről egészen mást kaphatunk..

Íme, az egyik megoldási javaslatom: minden, magát tudatosnak valló Kulturális Kreatív vezesse be privát életében a kettős könyvelést, melynek technikáját C. H. Budd oly érzékletesen vázolta egy korábbi filmemben. Ez a remek technika már a reneszánsz óta ismert és használt, azóta is egyetemi tananyag.
Aztán tapasztalatokat cserélhetnénk a családi kassza-megoldások módozatairól, a kettős könyvelés áldásos hatásairól. Mennyivel kevesebb felesleges kiadás, pazarló szokás csappantaná az amúgy is sovány pénztárcákat.
Tehát van megoldás. Legalább az első lépéshez…

Tudom, megint kényes területre tévedtem. Korábban is sokszor kaptam sértődött vagy magyarázkodó üzeneteket, most vajon mire is számíthatok?
Ezen írásomtól függetlenül mégsincs más megoldás, mint szembenézni saját nehézségeink fő okozójával, aki ott van ni, a tükörben.

Egyébként sok-sok évvel ezelőtt már megkaptuk a megoldókulcsot:

“Korunk negatív tendenciái ellen érvelni értelmetlen; az ellenérvek logikai hibátlansága és nagyarányú találati biztonsága (emberfeletti éleselméjűsége) felőrlik a vitába bocsátkozót. Értelmes és szükséges azonban olyan eszközökkel élni, mint: szabad kulturális intézmények alapítása, melyeket morális erőből finanszíroznak és védelmeznek  Aki a gondolkodás munkájának lebecsülésével, az emberben lévő egyéb erők felhasználásával törekszik a megismerésre, nem veszi tekintetbe, hogy az emberi képességek közül a fizikai világban éppen a gondolkodás a legmagasabb rendű.”
Rudolf Steiner

És sokszor látjuk, hogy még a szabad alapítású iskolákban is tombolnak az emberi tényezők, és a morális szempont nem írja felül az egyénit… Még nem. “Ami jár, az jár.”  Nincs lemondás, önkéntes áldozat, vagy ha van is, hülyének nézik, aki így cselekszik.

Steiner a maga idejében  gyáriparosokkal próbálta megértetni a pénz háromféle minőségét. Elsőként is azt a funkcióját, amikor az egyén szabadsága által a pénz gyógyító erőként kezd működni a társadalomban.  Akkor és azóta sem értették, mit akar ezzel mondani. Vannak, akik a lelkiismeretük megnyugtatása végett vetnek némi morzsát az arra érdemesnek tartottnak, de a legtöbben inkább várnak. A másikra. .

Egy út maradt, amely ki tudna minket vezetni ebből a beteg és romlott helyzetből. Bár Göllner Mária szavai süket fülekre találtak sok évtizeddel ezelőtt is:

“…mindig betartottuk azt az örök érvényű alaptörvényt, amely szerint bármilyen ezoterikus ala­pítás csak úgy teremhet jó gyümölcsöt, ha áldozati tettekre épül, ahogy Kozmoszunk teremtése is áldozati erőből indult ki.”

És ma? Lehet, hogy halljuk, de nem értjük: MI VAN?!

A filmek készítése és egyéb munkáim során sok-sok emberrel találkoztam.

De csak egy embert ismerek, aki a tapasztalatain keresztül világosan meg tudja fogalmazni, mikor, hol és miképp – szegjük meg a legfelsőbb törvényt. És megpróbál e szerint élni… Már hogy nem megszegni. Na, tényleg nem egy fáklyásmenet.

Egy ember.

De hiszem, hogy EGY meg tudja gyógyítani ezt a világot

Fogel Frigyes

Ismerj meg közelebbről 5 magyar írónőt!

A magyar költészet napja alkalmából kitűnő költő- és írónőinket egy kis játékra invitáltam. Feldobtam mindegyiküknek öt, szerintem rájuk és a munkásságukra jellemző szót, ők pedig reagáltak rá. Líraian, prózaian, viccesen, komolyan, nyitottan. Amilyenek ők maguk: blogolnak, négykézláb, csörgőzés közben írják a novellákat, vágtázó lovagnőként bicikliznek, és útikönyvben írják meg az Ukrajnában tomboló szegénységet.

tovább a cikkre: http://www.nlcafe.hu/szabadido/20140411/5-magyar-kolto-iro-no-karafiath-kerdez/

Screen Shot 2014-04-11 at 08.39.00

A cranio-sacralis terápia

Segíts magadon… egészségügyi magazin videója. Benne: Dr. John E. Upledger – Dr. Papp Huba, fogszakorvos – Császár Zsuzsanna, alternatív mozgás- és masszázsterapeuta – Ladjánszky Katalin.

A cranio-sacralis terápia az Egyesült Államokból, a múlt század hetvenes éveiből származó holisztikus gyógymód. Ez az igen gyengéd érintés-terápia keringésünk és légzésünk mellett szervezetünk harmadik ritmikus rendszerét alkotó agy-gerincvelői folyadék (liquor) áramlásával van kapcsolatban. A kezelés során lehetőség van fizikai, érzelmi, lelki és szellemi sérüléseken segíteni, akut és krónikus betegségeket gyógyítani. A cranio-sacralis terápia serkentően hat az öngyógyító folyamatokra, segít ellazítani, megtalálni a belső harmóniánkat és egyensúlyunkat. A mellékelt kisfilmben szó lesz a fogászati alkalmazásokról, az újszülöttek kezeléséről és sok minden másról…