A Szellemi útmutatások a 21. századra c. könyvemben már felhívtam a figyelmet egy tévhitre: „… terjednek az interneten az olyan napokról szóló mendemondák, amiken állítólag sokszoros, ezerszeres energiával érvényesülnek az aktuális érzések és gondolatok. Ha ilyen napokon pozitív gondolatokat és érzéseket ápolunk magunkban, akkor azzal állítólag rendkívül áldásos tevékenységet hajthatunk végre az egész Föld rezgésszintjének emelése vagy személyes életünk alakulása érdekében.” Most már a 10 milliószoros napokról szóló mesék is fertőznek, és a túl hiszékeny emberekben táplálják a reményt, hogy talán elég lesz egy évben a négy 10 milliószoros napon aszerint cselekedni, érezni, gondolkodni, hogy jobban alakuljon a személyes életük és maga a földi élet.

Eszerint a 361 darab 1-szeres nap eltörpül a 4 darab 10 milliószoros naphoz képest. Tudni kell, hogy mindez babonás hit, tehát nem igaz. Aki képes a valóságnak megfelelő, nem önámító gondolkodásra és saját tapasztalatainak helyes értékelésére, ezt könnyedén belátja. Az egész babona, akkor is, ha Buddha nevét használják a népszerűsítéséhez (Buddha emléknapok), és akkor is, ha e napokat a Hold bizonyos állásához kötik. Ha ezt valóban Tibetben fantáziálták ki, akkor tibeti eredetű babona. Nem szabad mindent elhinni, még akkor sem, ha Tibetben is képesek hinni ilyen mesékben.

E tant sokan szeretik összekapcsolni az energiagyorsulással, a rezgésszám növekedéssel és az UV sugárzással is. Mintha a gondolatok megvalósulása ezektől a fizikai jellemzőktől függene, és nem a tettektől. Nem veszik észre, hogy ez babonás hit és materialista okkultizmus. Ezzel „… tovább mélyítik … az ezotériába beszivárgott materializmus és fizikalizmus bástyáit. … A valóság az, hogy minden nap ugyanannyi lehetőséget kínál, még ha mindegyik kicsit mást is. Nem mondható, hogy „ma jobban kell figyelned, mert ma van a nagy energiájú nap … Ez a tanítás még jobban meg akarja fosztani az embereket az önálló gondolkodástól és ezzel hozzákötni őket e tanítások forrásaihoz.” A kísértő erők akarják „elhitetni velünk, hogy elég néhány nap egy évben, amikor nagyon oda kell figyelni a belső életre, meg cselekedeteinkre, a többi napon pedig élhetjük hajszolt életünket.”

A szellemi felemelkedés nem a modern babonák által fog megtörténni, hanem a mindennapi szellemi és fizikai erőfeszítések révén, amit a fejlődés és haladás érdekében teszünk.

Info: katt ide

Ebben a megközelítésben azt szeretném megvilágítani, amit én tömören a “pénzüggyel való foglalkozás új emberségének” neveztem. Itt nem bocsátkozom az antropozófiai munkaterületen is meglévő különféle pénzelméletekbe, hanem alapvetően azt ábrázolom, ami a különböző felfogások szerint a pénzzel való bánásban közös.

Ehhez szeretnék egy megjegyzést tenni. Ha az ember a pénzfolyamatok valóságáról beszél, mindig az az érzése támad, hogy emóciók mozgatják. Ezért megpróbálom nézetemet, amennyire lehet, ezen érzelmek Skyllái és Charybdisei között elkormányozni. Megpróbálom érzékletesen bemutatni azt, hogy a szabad közösségi bank alapítóit és résztvevőit mi mozgatta, ösztönözte, s mi ösztönzi az egyéb hasonló intézményeket is.

Az ember ilyen szemléletmódot a jelenünk által meghatározott háttérből kiindulva vesz fel. Ezek korunk azon jegyei, amelyeket mind ismerünk, ezek kiabálnak hozzánk minden nap a médiából. Az idő e jegyeiből ugyanakkor egy komoly kérdés formálódik meg. Itt észrevehetjük azt a végtelen intelligenciát, amely az emberiséget felemelheti. Ami nem az intelligencia által jön létre, az a technika területe! Az olyan vállalkozások, mint például a holdra szállás, az űrszondák – ezek csupán a technikai képességek alapvető szimbólumai az ember minden megismerésére való törekvésének. És ez nemcsak technikai intelligencia. Bepillantást nyerhetünk a többszörös idealizmus világába. Amire sok ezer és sok millió ember nem törekszik, az a Föld meggyógyítása, a hátrányos helyzetű népek felemelése. Amit sehol nem tapasztalhatunk, az az áldozati erő és áldozatkészség megnyilvánulása akkor, amikor az emberi nyomor enyhítéséről van szó. Minden megvan, ami az embert csodálattal töltheti el, de ha az ember körülnéz, mindenhol a szociális élet összeomlását tapasztalja.

Itt az ember mindig három nagy területet figyelhet meg. Az egyik mindenekelőtt az, amit a munkanélküliség világproblémájának hívhatunk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az embernek egyszerűen nincs keresete. Munkanélküli segélyen kell élniük alamizsnaként, és ez egyre terjed mindenhol. Itt olyan emberek millióit láthatjuk, akik elidegenedtek életfeladatuktól. Valaki, aki akaratának és adottságainak megfelelően muzsikus szeretett volna lenni, nem talál munkát magának, és most mint benzinkutas dolgozik. Magasabb értelemben ő munkanélküli, tekintetbe véve, hogy mi akart lenni és mivé kellett volna válnia. Jóllehet, van munkája és pénzt keres – valószínűleg a benzinkutast még jobban is fizetik, mint a hegedűst a zenekarban. A munkanélküliség szociális jelenünk sokkal mélyebb problémája, mint azt az ember gondolná.

Másodszor: így van ez a bűnözéssel is. Nemcsak azt a 900 milliárd $-os évi forgalmat kell figyelembe venni, ami egyedül csak a kábítószer üzletben mutatkozik; sok területen terjed a névtelen gazdasági bűnözés, és a munkanélküliséghez hasonlóan a szociális életet belülről rombolja.

Harmadszor: félelmetes eseményeknek lehetünk szemtanúi Boszniában. De vajon miért olyan félelmetesek ezek? Hogy jön egy koldusszegény nép ahhoz, hogy milliárdokat a szó igazi értelmében “semmivé tegyen”? Ez nem vád; arról van szó, ami a Földön mint gigantikus hadiipar kifejlődött.

E három, példának felhozott jelenség mögött a pénzzel kapcsolatos bizonyos felfogások vannak, így az a nézet is, miszerint a gazdasági folyamatokban milyen szerepe van a bankoknak. Ezek hamis nézetek! Az ember kijelentheti – ha megengedett ilyen egy előadásban -: korunk problémájának nagy része abból a hamis felfogásból ered, hogy mi is a pénz valójában.

A munkanélküliség annak a felfogásnak az egyik megnyilvánulása, mely szerint az ember munkáját meg lehet fizetni. A munkaerő egy megvehető áru, s az embernek biztosítani kell, hogy ezt az árut – olyan jól, olyan drágán, amennyire lehet – eladja, s ebben a szakszervezeteknek segítséget kell nyújtaniuk; de az embernek magának kell a piacra vinni ezt az árut! – Erre később még visszatérünk.

A második felfogás az – ami már a régi Rómában is uralkodó volt – hogy a pénz önmagában neutrális. Rómában azt mondták “a pénznek nincs szaga” (“non olet”), akkor sem, ha az ember azt a latrinák bérbeadásával kereste. Az a vélemény, hogy egy százfrankos az egy százfrankos, mindegy, hogy ez a kábítószer kereskedelemből származik, vagy becsületes munkából: ez a másik alapvető tévedés a pénzre vonatkozóan. Az első: hogy az ember pénzzel munkaerőt tud vásárolni; a második: a pénz semleges, függetlenül eredetétől.

Harmadikként a hadiipar a markáns példája annak a felfogásnak, hogy a nyereség indokolja a terméket. Ha egy hasonló termelés nyereségesnek mutatkozik, ez igazolja a terméket.

Az a helyzet, amelyben ma vagyunk, fokozatosan alakult ki a történelem folyamán. Három nagy, mélyebb történelemszemlélethez tartozó lépésre kell felfigyelnünk. Ekkor láthatjuk, hogy akkoriban az egész ókort, az úgynevezett régi misztériumkultúrákat a babilóniai, egyiptomi kultúráktól egészen Görögország kezdetéig, teljesen és kizárólagosan a teokratikus szellemi, egy mindent átfogó pap-kultúra uralta. Az egész életet a templomokból irányították. Ez Görögországban fokozatosan alábbhagyott, Rómában még inkább; ekkor az állam kezdte uralni az állami és a jogi életet. Szociális téren a törvények váltak meghatározóvá. Ami templomi, papi fennhatóság alá tartozott, az most visszalépett, amikor is a harmadik nagy változás következett a 16.-17. századdal kezdődően. Az államügy most visszalépett, és fokozatosan a világgazdaság uralkodott el. Ma már olyan korban élünk, amikor a társadalomban mindent a gazdasági élet ural, színez, ez határoz meg.

E három nagy lépéssel hatalmas változások történtek a pénzhez való viszonyt illetően. A régi misztériumkultúrákban a pénz mindig bizonyos módon templomi kincs volt. A Föld kincsei valójában az istenekhez tartoztak. Ha akkoriban olyasvalami történt, mint az eszközök valamilyen célra való kölcsönzése, az kizárólag szakrális, vallásos jellegű eljárás volt. Csak Görögországban alakul ki a pénzhez való hozzáállás egy más formája. A pénz ekkor vált személyi tulajdonná. Egészen kifejezetté ez Rómában vált. Fellép a gazdag ember – a mesésen gazdag politikus: Crassus, Julius Ceasar egészen II. Fugger Jakabig (1459-1525) Augsburgban, aki mint gazdag ember, pénzt kölcsönözni még a királynak is tudott. A pénz személyi tulajdonná lesz, valamint a kölcsönzési eljárások is most alakulnak személyes eljárássá. A királynak kopogtatni kell a gazdag kereskedőtulajdonosoknál, hogy pénzt szerezzen.

Csak a gazdasági hatalom fellépésével indul az a folyamat, amely mindenekelőtt a 20. sz. folyamán hatott oly végzetesen: ez a pénz elszemélytelenedése. Névtelen tőke jön létre, a Societé Anonyme, a részvénytársaság. Az emberek visszalépnek, tetszés szerint lecserélhetők, például egy konszern elnökeként. A tőke maga kezd uralkodni.

A bankügy csak most alakul ki valójában. Rudolf Steiner a bankügyről való vizsgálódásaiban foglalkozik olyan jelenséggel, mint a Rothschildok. Itt még megvan a személyes jelleg, az a vonás, amely még az ókorból származik, de ezzel egyidejűleg – a Rothschildokkal és bankjaikkal, melyeket Párizsban, Londonban és más helyeken létesítettek – megkezdődnek a modern bankügyletek, és ezzel a modern banküggyel kapcsolatos mindazon probléma is, ami a mai pénzügyi helyzetet általában jellemzi. Ugyanis a legtöbb most megalakult bank éppen azt a hamis pénzfelfogást gyakorolja és érvényesíti, amit bevezetésképpen leírtunk.

Hogy ezt megtörjük és egészen más helyzetbe kerüljünk, erősen figyelembe kell vennünk azt, amit már tudunk, de amin valójában ismételten átsiklunk. Ezen a helyen is szeretnék utalni arra, hogy a pénzről való szemlélet mindenki életútjának az építőköve. – Ha az embernek nemcsak társadalomtudományokkal, hanem társadalmi tevékenységgel és ahhoz hasonlókkal is dolga van, akkor tudhatja, hogy a hamis pénzfelfogások mélyen betegítően és sérülést okozóan hatnak az ember életére. Ezért a pénzzel kapcsolatos ilyetén vizsgálódások egyszersmind az emberi önismeret részei is. Itt feltehetjük a kérdést: Hogyan viszonyulunk a pénzhez? Tisztában vagyunk-e például azzal, hogy a pénz valójában abszolút látszat tulajdonságú – itt nem a bankjegyről van szó. Az csak papír; egy könyvelési tétel.

Rudolf Steiner a “Nemzetgazdasági Kurzuson” minden erejével világossá kívánta tenni: ezek után a pénz nem több, mint egy mobil könyvelés! Azokat a számokat valahová fel kellett írni, hogy mi jár nekem vagy mivel tartozom másoknak. A pénz azért fejlődött ki, mert a könyvelésnek e formája még kezelhető, de önmagában teljesen értéktelen. Egy bőröndöt, mely 100 millió svájci frankot tartalmaz, nem tudom megenni és nem tudok vele felöltözni. Ez csak egy érték, egy számérték, mely ezt fejezi ki. Ez teljesen egyértelmű például a modern csekk- és hitelügyletekben, ahol valójában pénzt nem kezelnek, hanem csak értékeket egyenlítenek ki a hitelkártyával.

Ez a helyzet Rudolf Steinert egy radikális követeléshez vezette: mindenféle jövedelemadóról le kell mondani, ezzel szemben viszont kiadási/forgalmi adót kell bevezetni. Ugyanis a bevétel önmagában a pénz követel oldala, mely a társadalmi szervezetet egyáltalán nem terheli. Gondoljunk még egyszer arra a kofferra, amely otthon van 100 millió svájci frank bankjeggyel. Ezek akár régi újságok is lehetnének, semmit sem jelentenek. Csak abban a pillanatban, amikor Ön a pénzzel valamit tesz a társadalmi szervezetben, amikor Ön árut vásárol valakitől, abban a pillanatban kell az államnak azt mondania: most aktivizálja magát a pénz, most kérem az obulusomat! Ennyire következetes Rudolf Steiner a kiadási adó körülírásában, hogy egy ilyen adót akkor tart értelmesnek és esedékesnek, amint Ön a pénzét bankban helyezi el. Mert abban a pillanatban, amikor Ön befizeti a millióit a számlájára, akkor kezd el a bank ezzel dolgozni, ekkor mozdul meg valami a szociális szervezetben. Ám ha a milliók otthon vannak, akkor ez társadalmi szempontból tekintve teljesen érdektelen (kivéve, ha Ön a nyitott kofferral a szomszédot tiszteli meg): társadalomtudományilag a pénz akkor lesz realitás, ha az kiadásra is kerül.

Ez azt jelenti, amit Rudolf Steiner így fogalmazott meg: a pénz a legszellemibb dolog, amely a gazdaságban létezik. Ezt valójában csak szellemi szempontból lehet megérteni. Ez egy folyamat, melyet az jellemez, hogy azonos szellemi megértéssel rendelkező emberek kölcsönösen felismerik, hogy ami kívülről mint pénz jelenik meg, az értékkiegyenlítés az emberek között.

Ilyen szemléletre akkor van szükség, amikor a pénz elszemélytelenedésének folyamatát vizsgáljuk. Itt eljutunk a legalapvetőbb dologhoz. A következő történik: pénz csinál pénzt. Nem a munka csinál pénzt, hanem a pénz csinál pénzt! Ezzel visszatérünk az emberiség történelmének kezdetére. Mert a legrégibb módja annak, hogy a pénz pénzt csinál, amikor az ember egy kikölcsönzött összegért kamatot kér. Amikor azt mondom “az emberi történelem kezdete”, akkor természetesen ezen Mózes könyvét értem: “Nem kell a másik embernek a te pénzedet kamatra kölcsönöznöd”. – 3000 év történelem süt át ezen a mondáson. És nemcsak a bibliai, az ótestamentumi felfogás, hanem a legtöbb görög filozófus, mindenekelőtt Platón és Arisztotelész is a legélesebben elítélte a kamatszedést, mint ahogy sok görög és később katolikus író is a középkorig, sőt, egészen az újkorig! Ha Ön felüt egy nagy lexikont, így a katolikus teológiai lexikont, ez a mondat most is ott áll változatlanul, mert valójában most is érvényes. Ám a katolikus egyház most bankokat üzemeltet, pénzüzleteket csinál, s ahogyan ezt újra és újra tapasztalhatjuk, talált egy formulát, amely egyáltalán nem érdektelen: az ember annyi kamatot kérhet, amennyi költsége van a pénzkezeléssel és -kölcsönzéssel kapcsolatban. De éppen Mózes e tilalma vezetett egy figyelemreméltó jelenséghez.

Mert Mózes ugyanezekben a könyveiben azt mondja -gondolkodjunk el azon, hogy a zsidóknak mondja ezt: “De idegenektől kérhetsz kamatot” – tehát más emberektől. Ez vezetett ahhoz a jól ismert jelenséghez, amely az egész középkort meghatározta: a keresztényeknek, akik az első kinyilatkoztatáshoz tartották magukat, tiltott volt kamatot kérni; de a zsidóknak, akik a középkori városokban éltek, meg volt engedve, hogy a pénzt kamatra kölcsönadják. Egy egészen sajátos történet! A keresztény az első szóhoz tartotta magát, az állam szintén; a tilalom egészen szigorú volt a kamatkérést illetően. Az állam ehhez tartotta magát: nem kell a pénzedet kamatra kölcsönöznöd. Ugyanakkor az állam azt mondta: a zsidóknak viszont ez meg van engedve, és ezért érvényesíteni akarjuk, hogy az ember a zsidóktól pénzt kölcsönözhet kamatra.

Most megérthetjük, hogy a középkor végét követően a modern bankügy létrejötténél miért tűnik fel egyszerre a Rothschild család; az apa és a fiúk. Egy világtörténelmi folyamat!

Jelenleg nem a kamatok problémája a legnagyobb. Az utóbbi idők sokkal nagyobb probléma, hogy a pénz maga áruvá lett. A modern adatátviteli eszközök segítségével minden másodpercben 300 milliárd $ kerüli meg a Földet oda-vissza, ami által a Föld körül egyfajta köpeny keletkezik, mely óriási, folyamatos pénzmozgásokból szövődik, melynek nagyobb része árukból tevődik össze: dollárokat vásárolnak, dollárokat adnak el, más valutákra váltják át és így tovább.

Ez még azáltal is erősödik, hogy az ógörögök óta a bankok egyszersmind letéti bankokká alakultak, ahol az ember a pénzét meg tudja őrizni. Ez a 16. sz. óta annyira megerősödött, hogy ezek a bankszerű vagy korai bankszerű létesítmények, mint amilyenek például Itáliában létrejöttek, óriási tőkéket halmoztak fel. A fölhalmozott tőke által kezdődött el így az a folyamat, amely a múlt század végétől ebben az évszázadban eszkalálódott – a kölcsöntőke keletkezése.

Ez bizonyos módon annyira felhalmozódott, hogy a pénzzel való kereskedés által megjelent valami, amit nagyon erős szavakkal kell jellemeznünk. Az antropozófikus felfogás szerint az ember ezt, az anyagi világ összes dolgai közül mint az isteni dolgok ellenerejét, mint Ahrimánt jelöli meg, akit a gonoszhoz hasonlítunk, akit a Bibliában Sátánnak neveznek. Az embernek azt kell mondania: ez az ahrimáni erő a törvényes hatalom minden anyagi fölött szerte a Földön. Minden esetben, amikor a pénz csupán pénzt csinál és a pénzt önmagában mint árut kezelik, és ha már többé egyáltalán semmilyen munkarészesedés nincs jelen – ekkor tisztán az anyagi viszonyok uralkodnak, az anyagot a szellemi uralja. Mindenekelőtt ebben a pénzuralomban él ez az ahrimánikus hatalom.

Rudolf Steiner az ilyen pénzfolyamatokkal kapcsolatos vizsgálódásaiban beláttatja velünk: amíg ez így marad, amíg a pénz önmaga gazdálkodik s a tőke a gazdasági eszköz ahhoz, hogy újabb pénzt teremtsen, addig egy antikrisztusi, Isten-ellenes tényező kizárólagos részvétele miatt minden társadalmi jelenséget megfertőz, hogy hanyatláshoz vezessen.

Ez már fontos elemzésekből is kiderült: egy bizonyos Paul Kennedy úgy vélte, hogy fordulat csak akkor lehetséges, ha az emberi nem újranevelését, átnevelését célozzuk meg. Ezt persze nem durván és külsődleges módon kell elképzelni. Ezzel szemben bizonyos dolgokat, amiket évszázadokon át – különösen a materializmus utolsó évszázadaiban – hamis irányban gondoltak el, azokat most áttekintve, más módon kell megragadni, meggondolni és új alapokra helyezni.

“A pénz közhasznú bankok segítségével mint vándorló kereskedelmi- és spekulációs tárgy (pénz mint áru)” megszelídül. Ezt különösen fontos meggondolni, mert így a vad pénzfolyamatok megszelídülnek. Nem tudunk Ahrimántól elmenekülni. Ezen a világon az ördög uralkodik, az emberek ezt mindig is tudták, már a középkorban is. De az ember ebben a világban képes úgy viselkedni, hogy az ördög visszaszoruljon a szerepébe. Vannak középkori képek, ahol az ördög a misekönyvet tartja egy szentnek. Neki szolgálnia kell: mint egy kottatartó áll ott, és tartja a misekönyvet – a középkor képszerű elképzelése! De meg lehet érteni. Új, modern, találó gondolat. Ahrimán joggal van ezen a világon. Ahrimán uralja a pénzügyet, de neki kötelessége is ezzel a pénzüggyel az ember szellemi céljait szolgálni.

Az ember mindig tudta – már az első évszázad keresztény írói is -, hogy csak az a pénz egészséges, keresztényi, amit munkával szereztek. Az a pénz, amit én azokkal az erőkkel, amelyeket emberként birtokolok életemben,- szellemi erőkkel, művészi erőkkel, izom- és munkaerővel -amelyeket képességeimmel és erőfeszítéseimmel szereztem, munkateljesítmények által, amelyekkel más emberek teljesítményeit ki tudom egyenlíteni, csak az a pénz egészséges. A pénz ekkor fejeződik ki úgy, hogy megdolgoztam érte. A pénz számunkra mértéke annak, hogy milyen módon tudjuk a munkahozamokat kicserélni, kiegyenlíteni.

Ha megvizsgáljuk olyan emberek életútját, amelyek valami miatt megtörtek – fiatalok, akik bűnözőkké váltak, felnőttek, akik kisiklottak -, vezérmotívumként mindig megtaláljuk a “gyors pénz” álmát; a vágyat például a lottón egymilliót nyerni. Ha nem alakítjuk ki magunkban azt az érzést, hogy egymilliót nyerni a lottón valójában sorscsapás, és hogy hatalmas energiát igényel e csapás legyőzése, akkor még valószínűleg nem értettük meg, hogy szellemi teljesítményünk milyen módon tükröződik a fizikai síkon a pénz formájában. Nem az ártatlanul kitöltött lottószelvény ellen szólunk tehát. Itt valami másról, az érzésről van szó. Bizonyára mindenki, aki egyszer már töltött ki lottószelvényt, megkérdezte magától: “Mit tennék akkor, ha egymilliót vagy még többet nyernék?” Teljesen abszurd ötletek merülhetnek fel, és ha ekkor az ember belül éber, így gondolkodik: “Hallgass csak ide! Te egy egészen okos ember vagy. Elvégzed a munkádat, és ezért cserébe megkapod a társadalomtól ennek ellenértékét. Mindegy, hogy önálló vagy, esetleg alkalmazott – figyeld csak meg, hogy a nagy pénzről szóló vágyálmok egy teljesen más embert hoznak elő belőled; aki nem is te vagy, s aki valójában a te rosszabbik éned. Egyfajta Mephisto. Goethe a pénz titkait jól ismerve megjegyzi: (????? hol a megjegyzés???) amit nemcsak ott ismer fel, ahol a “Faust”-ban a papírpénz előállítását ábrázolja; hanem az egész Fauston keresztül. A Faust valójában minden ember kötelező gyakorlata, aki a pénzügyekben el kíván mélyülni.

Bele kell mennünk még valamibe, mielőtt rátérnénk arra, hogy erre alapozva hogyan valósul meg egy újfajta bankügy, s ez a pénzhez való új viszony. Még egyszer vissza kell tekintenünk arra, amit bevezetésképpen mondtam. Az ember munkaereje nem áru. Tehetünk úgy, hogy azt fizetjük meg, de ekkor összeütközések és ellentétek lépnek fel a társadalmi életben. Mert az ember munkaerejében benne van a teljes életfeladata. Az antropozófiában beszélünk arról, hogy az ember ismételt földi életeket jár meg. Élt már a Földön – nem végtelen sokszor, de ismételten többször -, és ezekből az elmúlt földi életeiből (az ókorban, Ázsiában, a középkorban vagy valahol máshol) egy csomó tapasztalatot összegyűjtött. Minden földi életet követően érettebb, egyénibb lett. Előző életeit követően az ember hajlamos az egyéniségét jobban kiteljesíteni – és ez a munka által történik.

Téves elképzelés, ha az ember úgy gondolja, munka nélkül is ember tudna maradni. Persze vannak olyan emberek, akik nagy vagyont örököltek, és állandóan ide-oda repülnek St. Moritz és Acapulco között: szegény teremtmények, valójában igen sajnálatra méltóak! Mert az ember csak akkor ember, ha a Földön a társadalomban valamit dolgozik. Csak akkor ember igazán az ember. Egyébként csak úgy élünk, mint egy álmodó lény – mint egy álmodó állat, egy tehén a legelőn. Az ember a munka által ember. És ezt az emberi mivoltot nem vásárolhatjuk meg! Erre van egy nagyon jól megérthető példa. A legnagyobb lelkierőnk a szeretet, a másik ember iránt való szeretet. A szeretetet nem lehet megvásárolni! Nem tudjuk megfizetni, hogy szeressenek minket. Ez nem lehetséges. Azt sem tudják megfizetni, amit a munkánkkal teljesítünk. Az ember csak úgy tesz. És ha ezzel ellentétesen cselekszünk, az károkhoz vezet a társadalmi szervezetben.

Ezek bizony komoly gondolatok! De ezeket a gondolatokat meg kell forgatnunk önmagunkban. Ezek korunkkal szorosan összefüggnek. A társadalmi élet emberi helyzeteinek, különösen a pénz vizsgálatából adódóan így jött létre Rudolf Steinerben a társadalmi szervezet hármas tagozódásának az impulzusa; egy olyan társadalmi szervezet létrehozásának gondolata, amelyben ismét egészséges folyamatok tudnak kifejlődni. Egy ilyen társadalmi szervezetet figyelembe véve, különféle intézményeket is kigondolt. Az I. világháborút követően különféle cégek bizonyos szövetségi kapcsolata jött létre “Eljövendő nap” néven: gyárak, iskolák, gazdasági és szellemi intézmények. E szövetség céljainak elérése érdekében egy bankot kellett létrehozni. Rudolf Steiner ehhez a bankhoz Egy alapítandó vállalkozás vezérgondolatai című munkáját készítette el. Már az első mondat azokkal a szavakkal kezdődött, melyek később aztán elterjedtek: “szükséges egy bankszerű intézmény alapítása”, mely más impulzusokat, más szempontokkal más célokat követ, mint a jelenlegi bankok. Ma inkább a “bankhoz hasonló intézmény” kifejezés a helytálló. Ezalatt nem egy jelenlegi bankot kell érteni, hanem egy olyan, bankhoz hasonló intézményt, melynek egyéb aspektusai vannak; egy olyan intézményét, amely más célokat követ, mint amelyek a meglévő bankoknál jelenleg vannak.

Rudolf Steinernek e vezérgondolataiból születtek azok az impulzusok, melyek később Bochumban az első megvalósuláshoz vezettek; azután később itt Dornachban és egyéb országokban.

Mindezen bankok ugyanannak az alapimpulzusnak jegyeit viselik magukon. Nevezetesen: a pénz személyes jellegének újrateremtése és ezáltal az emberi szellem és szellemiség újra bekapcsolása magukba a pénzfolyamatokba, a banküzlet leépítése oly módon, hogy azt mondhassuk: emberek segítenek embereken, egyének, akik egy “bankszerű” intézményben tevékenykednek, segítenek más egyéneket azért, hogy azok valamilyen munkaterületen az életüket megvalósíthassák.

Ez oda vezet, hogy a bankárnak teljesen más lesz a hozzáállása egyes egyének vagy csoportok kezdeményezőkészségét, kreativitását, vállalkozó kedvét illetően. Amíg a világon a hitelnyújtásnál mindenütt azt kérdezik: “Milyen biztosítéka van: telek, értéktárgy?”, addig a bankár, aki egy ilyen szellemileg felfogott bankfunkciókból indul ki, is ezt teszi a kezdeményezőkészséget, az akaratot illetően. A környezetre is rákérdez: “Vannak olyan emberek, akik ugyanezt akarják? Vannak olyanok, akik ezt támogatni akarják? Rendelkezésre állnak-e olyan emberek, akik hajlandóak bizonyos garanciát vállalni?” Az antropozófus bankár oly módon vesz részt a folyamatban, ami nem tipikus. Ő maga vállalkozóvá lesz, ahogyan azt Rudolf Steiner a Vezérgondolatokban leírja: a bankárnak tehát kevésbé kölcsönt adónak, mint sokkal inkább az eseményekben résztvevő üzletembernek kell lennie, aki józan ésszel felméri a finanszírozandó ügylet vivőerejét és azokat az eszközöket, amelyek annak megvalósításához szükségesek. Ő olyasvalaki, aki pénzügyi oldalról vállalkozó jelleggel vesz részt a lebonyolításban. Végigkíséri és elősegíti azt, amit az egyén az óvodától a főiskoláig, a gyógynövénytermesztéstől a gyártásig fel kell vállaljon.

Ehhez társadalmi megértésre van szüksége. De a társadalmi megértés csak akkor következik be, ha az adott helyzetben szellemi megértésünk van az emberek, az emberiség iránt. Így áll elő – teljesen egyedülállóan – az, hogy egy antropozófikusan orientált bankban a munkatársak szellemi kérdéseken dolgoznak együtt, jóllehet úgy, hogy azt nem hobbiként teszik, hanem úgy, hogy pontosan tudják: amit az emberi célokért, folyamatokért tesznek, az olyan képességeket alakít ki bennük, hogy társadalmi megértéssel olyan kezdeményezéseket tudnak végigkövetni s megfelelő módon segíteni, amelyekhez megfelelő mértékben tudnak hitelt nyújtani. Ez teljesen egyedi. Az antropozófus bankár, aki az ügyféllel dolgozik, szociális kérdéseken dolgozik. Közvetlenül tudja: e szellemi elmélyülés által fejlődik ki egy szociális megértés; és szociális megértésre van szükség, ha ő másokon valóban segíteni akar.

Az antropozófus bankár úgy fordul ügyfeléhez, a hitelfelvevőhöz, ahogy a betéteshez is fordul. Mert itt egy nagy titok van a háttérben – és ez meglehetősen nehéz helyzet. Ha az ember a pénzét bármely banknál elhelyezte, a bank nyilván azzal dolgozik. Finanszíroz és hitelt nyújt valamely vállalkozásnak. Az ember sorsszerűen összekapcsolódik azzal, amit ez a pénz meghitelez. Ez egy rejtett folyamat – számomra egyáltalán nem lehet mindegy, hogy a pénzemmel, melyet én a banknál tartok, esetlegesen napalm-gyártást hitelezek meg… Rudolf Steiner akkoriban más példát választott, értelemszerűen azt mondta: “Az ön pénze esetleg egy pálinkagyárat finanszíroz! De akkor Ön karmikusan, sorsszerűen hozzájárult ahhoz, hogy az alkoholizmus terjedjen!”

Ez az antropozófus banki munkának egy olyan területére vet fényt, melyben el kell mélyülni és át kell világítani. Ez oda vezet, hogy az antropozófus bankárnak a befektetővel is megbeszélést kell folytatnia. Itt azt mondják a befektetőnek: “Ön 100 ezer, 200 ezer frankot szeretne nálunk elhelyezni. Mit akar, hogy ezzel mit segítsünk elő?” Az ügyfél ekkor mérlegelni kezd, és azt mondja: “Legszívesebben a biodinamikus mezőgazdaságot szeretném támogatni.” Felmerül benne valami egyfajta sorsvágyként, hogy például a mezőgazdaság új formájában vagy a Waldorf pedagógiában, esetleg a gazdaság egyik vagy másik ágában részes legyen.

Egy szellemileg felfogott bankügy tehát szolgáltatássá lesz az ember életútjában. A pénz visszalép uralkodói szerepköréből. A hatalomtól melyet birtokolt, megfosztották, és az emberi megértésben mértékadóvá kezd válni. – A bank az egész szakma és a munkatársak közötti szövedék, ahová a pénzt elhelyezik, illetve azoké, akik a pénzt hitelként felveszik. Mindazoké is, akik egyéb bankügyletek részesei. A bank mindig egy meghatározott emberi szituáció “keresztmetszete”, azon emberi szituációé, amelyben az alkotóerőnek, a kreativitásnak ki kell bontakoznia. Bevezetésképpen azt mondtam: Az emberek olyan sok intelligenciát mutatnak – miért nem gondoskodnak arról, hogy idealizmusuk olyan területre fordítódjék, ami mellett eddig mint vak, elmentek? Az emberiségnek új nevelésre van szüksége: valójában a felnőtteknek ki kellene még járniuk egy külön kis iskolát. Ez persze a hagyományos iskolákban is megkezdődhet, ahol a diákok megtanulhatnák: mi is a pénz valójában, az ember hogyan járjon el a tulajdonnal, a joggal, a szabadsággal és a képességekkel.

Végezetül egy olyan területre érkeztünk, melyet nagyon komolyan kell vennünk. Egy közösség – ember- vagy népközösség tényleges tulajdona, az európai vagy egy helyi közösségé – az emberek kreatív kezdeményező ereje. Nem az ásványkincsek, nem az olajtartalékok stb., melyeknek valamikor vége lesz, hanem a kreativitás az, mely az alkotókészséget teremti: ez egy közösség valódi gazdagsága. És ez a gazdagság a társadalmi szervezet egészét igényli. A társadalmi szervezet hármas tagozódása azt jelenti, hogy a szellemi életnek saját, autonóm formával kell rendelkeznie, éppúgy, mint az állami, a jogi és a gazdasági életnek. Az embernek csak akkor bontakoznak ki alkotó képességei, ha a társadalmi szervezet egészében tud részt venni. Ezért olyan végzetes, ha – mint a legutóbbi időben – az államok elkezdenek a szellemi élet kiadásaival spórolni. Színházakat kell becsukniuk stb. Ez félreértés! Az ember azt gondolja, hogy minden erejét a gazdaságra kell koncentrálnia, és így tartható fenn a gazdagsági élet. Nem! Egy ország gazdagsági ereje lakosságának munkakedvéből és munkaalkalmasságából ered, mely a társadalmi szervezetek egészét felöleli. Igényli a múzeumokat is, a színházát, a felsőoktatást, a művészeteket, valamint a vallási életet is. Igényli egyben az egyensúlyban lévő jogállamiságot és a gazdasági életet is.

Ezzel eljutottunk az antropozófikus társadalomügy áttekintésének utolsó aspektusához.

A pénz valójában különféleképpen nyilvánul meg. A pénznek három fő tulajdonsága van. Először is vásárlópénz lehet, amit mi mindnyájan használunk: pénz kontra áru. Ez a gazdaság tulajdonképpeni világa, mivel a gazdaság világa ott kezdődik, ahol az áru a gyártót elhagyja, és a kereskedelem által eljut a fogyasztóig. A gyártó maga a szellemi élet. Az ember hozzászokott, hogy úgy gondolja, a gépek jelentik a gazdaságot; az íróasztal pedig a szellemi életet. De a gép az ember számára ugyanazt jelenti, amit az íróasztal a tanultnak: képességei kifejtéséhez szükséges eszközt. A képességek kifejtése az mindig szellemi élet! Tehát a vásárlópénz: pénz, mellyel az ember valamit meg tud vásárolni. Valójában erre csak akkor jogosít fel, amikor egyenlő értékű az áruval. A szellemi élet ezzel szemben ajándékpénzt igényel. Olyan pénzt, amely a gazdaság többleteiből odaáramlik, felszabadul a szellemi élet számára.

Rudolf Steiner a Nemzetgazdasági kurzuson igen határozottan kimondta: A szabad szellemi élet visszaesik, ha keveset ajándékoznak. Ezen egy belső folyamatot értett, nem pedig olyasmit, hogy egy múzeum bezár, mert nem kap több szubvenciót. Hanem ha egy társadalmi szervezetben az ajándékozási folyamat nem történik meg – mivel a pénzfolyamatok a véráramláshoz hasonló folyamatok -, akkor a szabad kreatív szellemi élet visszavonul. Emiatt az összes antropozófus bank is kötelezve érzi magát, hogy pénzt adjon a szellemi élet számára. A szellemi élet azáltal mozdul előre, hogy valamit önkéntesen a rendelkezésére bocsátanak. A vásárlópénz és ajándékpénz közé harmadikként belép a kölcsönpénz, amit azért adnak, hogy kezdeményezéseket hozzon mozgásba, és ami ismét visszaáramlik.

Egy szellemileg felfogott banknak ez feladata, mert mi csak a kezdeteknél tartunk. Még néhány száz évig fog tartani, amíg az emberek átnevelése – mely már megkezdődött -, vivőerőt nyer. Így a banknak mindig feladata, hogy közreműködjön a pénz megnyilvánulásának – mint vásárlópénz, mint kölcsönpénz és mint ajándékpénz – mind jobb kibontakozásához, hogy egy vagy több helyről tudjon egészséges erőket a társadalmi szervezet egészébe áramoltatni.

Egy szellemi felfogású bankügynek a fő célja lesz az, aminek minden módszerét és eljárását alárendeli: az ember szolgálata inkarnációs pályáján – nem pedig a pénz és a tőke szolgálata. Ez nagy választóvíz, ez az eljövendő évtizedek döntési kérdése lesz! Akarsz-e a tőke és a pénz szolgája lenni, a pénz és a tőke gyarapításán dolgozni, vagy inkább az ember kiszolgálója akarsz lenni élet- és inkarnációs útján?

Ebből kiviláglik, hogy mit nevez az ember a pénzzel való bánás emberi módjának.

Először: a pénz lehetővé teszi az ember felszabadítását, hogy azt a kreatív munkafeladatot, amit ő előirányzott, véghez tudja vinni, meg tudja valósítani, azaz megadja az embernek a szabadságot kezdeményezéseihez.
Másodszor: úgy cselekedni a pénzzel, hogy sok egyén kezdeményezése egyensúlyosan jusson érvényre. Egy ilyen bank el fogja kerülni, hogy valamely ügyfele kedvenc projektjét támogassa. Sokkal inkább fogja azt kérdezni: megfelel-e ez az ő életének. Ha igen, akkor ezt valóban fogjuk tudni támogatni. Ezek a legkülönfélébb kezdeményezések lehetnek. A bank e tevékenységi igényegyenlőségét el fogja ismerni és támogatni fogja.
Harmadszor: arra is képes lesz ráhatni, hogy különféle vagyoni állapotok között testvéri kiegyenlítődés történjen. Vannak emberek, akik pénzhez jutottak – örökség által, szorgalmuk által -, akik most azt kérdezik, hogyan juthattak mások szerencsétlen helyzetbe körülményeik vagy saját maguk által.
Egy szellemi irányultságú bank azt is meg fogja próbálni, hogy a pénz által a szabadság, az egyenlőség és a testvériség az emberek között megvalósulhasson. Ilyen tevékenységekből – melyek csak kis szigetek a munka tengerében, melyet a különféle bankszerű intézmények eszközölnek – valami olyasmi születik, amit az ember a pénz igazi titkának nevezhet. És így mi a Földön olyan tapasztalatokra tehetünk szert a pénzzel és a pénz által, melyeket aztán a halál után a szellemvilágban elvihetünk az Istenekhez.

Rudolf Steiner többször kapcsolt ilyen megfigyeléseket Krisztus három megkísértéséből a harmadikhoz: “Mondd azt a kőnek, hogy váljon kenyérré!” Amíg Krisztus a két első megkísértést, mondhatnánk, magától értetődően tudta visszautasítani, itt felmerült valami más is: “Az ember nemcsak a kenyérből él”. De Krisztus még nem ismerte a Földön annak az embernek a nélkülözését, akinek pont pénzre van szüksége, hogy kenyeret vegyen. Ő isteni lény volt, földi burokba öltöztetve a Jordánban történt keresztség által. Rudolf Steiner ezt képként fogja fel: az Istenek meg akarják ismerni, milyenek azok a tapasztalatok, amiket az ember a Földön Ahrimán birodalmában szerez, és hogyan kezdte el az ember a Földön Ahrimántól és a pénz hatalmából való megszabadulását: Ahrimánt nemcsak visszautasítani, hanem őt megtisztítani. – Van egy szép költemény a múlt századból, mely így hangzik:

“Ahrimán, sőt a sötét,
Végül eltűnik a fényben.”

A pénzzel való bánásmódunk, mely az emberekből indulhat ki, annak a kezdete, hogy egy olyan szellemet, amely most Isten-ellenesnek mutatkozik, visszaszorítsunk. Mert ennek a szerepét átvették az ellenfelek, hogy erőt adjanak nekünk az ellenállás kifejtéséhez; hogy általa erőt gyűjthessünk. És olyan mértékben, ahogy a pénznek visszaadjuk igazi karakterét, azt, amilyennek igazán lennie kell miáltal a sátáni erőktől megszabadultunk, olyan mértékben viszünk majd valamit az Istenekhez, amit ők nem ismernek. A szellemi világban nincs pénz! Bizonyára hallanak olyan emberekről, akik a pénz körüli démonokat le tudják győzni, és így a pénzt s ezzel Ahrimánt inkarnációs- és munka-akaratuk szolgájává teszik. Ez megvan minden emberben külön, és közösségekben együtt dolgozó emberekben mint egészben is.

Fordította: Láng Tamás

Különkiadás a Szabad Közösségi Bank 10 éves fennállásának évfordulójára. Goetheanum Kiadó - Dornach, 1994. december

Most Svédországon a sor…

Fiatalok – munkanélküliek – bevándorlók – Svédország: polgárháborús állapotok

Nemrég : London – fiatalok - zavargások amikre korábban (így) még nem volt példa

Párizs: katonai beavatkozást kér egy Párizs külső kerületéhez tartozó település polgármestere

Hová tartasz Európa?

Előre szólok, hogy ez a bejegyzés tömény lesz! Készíts egy kávét, teát, jó nagy pohár friss vizet, diót vagy mandulát: ahogy érzed. Mindenesetre a fokozódó emberi sötétség miatt muszáj nyilatkozni, amennyire csak lehet, hogy ki kivel is van; ne tévelyegjenek az ártatlan de megvezetett lelkek!

“Beuys felhívásának alapja az az 1919-es felhívás, melyet Rudolf Steiner intézett Európa vezetőihez, egy olyan Európa képét vázolva föl, mely elkerülhetővé tette volna a második világháborút. Az általa akkor jelzett szellemi-politikai-gazdasági problémák máig megoldatlanok maradtak, azonban az azóta eltelt idő során elsősorban Kelet-Európában az elviselhetetlenségig fokozódtak. 1919-ben visszhang nélkül maradt Steiner figyelmeztetése, és ez lett a sorsa Beuys itt bemutatott dokumentumának is.” - Írja Ertsey Attila a Beuys felhívásáról.

Felhívás az alternatívára

Joseph Beuys (az alábbiak részletidézetek a bocs.hu-ról)

1921-ben, Krefeldben született. A német-holland határon, Kleve-ban tölti gyermekkorát. Ez a kisváros ősi kelta zárvány Németország testében, a Beuys név is kelta eredetű. Önéletrajzában említett vizionárius élményei és spirituális érzékenysége innen is eredeztethető. Egyik kulcsélménye akkor éri, amikor 1943-ban a német légierő pilótájaként lezuhan a Krím-félszigeten. Több napig fekszik a hóba temetett gépben, majd tatárok találnak rá. Zsírral kenik be testét és filcbe csavarják. Itt tapasztalja az anyagok és tárgyak mágikus, gyógyító erejét.

A háború után természettudományos stúdiuma közben határtudományokkal foglalkozik, és így bukkan rá Rudolf Steiner “Kernpunkte der Soziale Frage” (A szociális kérdés lényege) c. művére, mely a társadalmat mintegy magasabbrendű élőlényt szemléli és rámutat rejtett belső felépítésére, a hármas tagozódásra. Steiner eszméi termékenyítően hatnak Beuys egész munkásságára.

1967-ben megalapítja a Német Diákpártot, később a Nemválasztók szervezetét. 1972-ben Heinrich Böllel megírják a Kreativitás és Interdiszciplináris Kutatás Nemzetközi Szabadegyetemének (FIU – FREE INTERNATIONAL UNIVERSITY, 8991 ACHBERG, HUMBOLDT-HAUS) alapító manifesztumát.

1978-ban a Frankfurter Rundschau-ban megjelenteti az Aufruf zur Alternative – Felhívás az alternatívára c. menifesztumát, amely felhívás a gazdasági, politikai és ökológiai katasztrófa felé sodródó Európa keleti és nyugati feléhez!!!

Joseph Beuys: FELHÍVÁS AZ ALTERNATÍVÁRA (1978)
(Csak a bevezető bekezdéseket bemásolom alább is. – a szerk.)

»Ez a felhívás kiterjed az európai kulturális és civilizációs kör minden emberére. Egy új szociális jövőbe való áttörés akkor sikerülhet, ha az európai zónákban olyan mozgalom támad, mely a saját megújító erejénél fogva a Kelet és Nyugat közti falakat ledönti és áthidalja az Észak-Dél közti szakadékot. Ez akkor venné kezdetét, ha — mondjuk mi — közép-európaiak elhatároznánk, hogy e felhívás gondolatmenete szerint cselekszünk. Ha mi most itt Közép-Európában államainkban és társadalmainkban elkezdünk az idő követelményeinek megfelelő módon együttélni és együttműködni, ez erőteljesen kisugározna a világ minden részére.

A “Mit tehetünk?” kérdés előtt föl kell tenni egy másik kérdést: “Hogyan kell gondolkoznunk?” — hogy az emberiség legnagyobb eszményeinek frázisszerű kezelése — mely ideálokat ma minden pártprogram is hangoztat — ne legyen továbbra is kirívó ellentmondásban gazdasági, politikai és kulturális valóságunknak megfelelő életvitelünkkel.

Óvakodjunk az elhamarkodott változtatásoktól. Kezdjük az önmagunkra eszméléssel. Kutassunk az alapokig, melyek okot adtak arra, hogy az eddigiektől eltávolodjunk. Keressük azokat az eszméket, melyek megmutatják nekünk a változás irányát. Vizsgáljuk fölül azokat a fogalmainkat, melyek alapján a Kelet és Nyugat közti viszonyt kialakítottuk. Gondoljuk át, hogy ezek a fogalmak mennyiben támogatták szociális organizmusunkat és annak a természet rendjével való kölcsönhatásait; egy egészséges lét felé vezettek-e, vagy pedig beteggé tették az emberiséget, sebeket okoztak-e neki, szerencsétlenséget hoztak-e rá, oly módon, hogy számára ma már a túlélés is megkérdőjelezhető.

Járjunk a végére saját szükségleteink gondos vizsgálatával annak a meggondolásnak, hogy a nyugati kapitalizmus és a keleti kommunizmus elvei nyitottak-e arra, hogy fölvegyék, ami az új idők fejlődésáramából mint az emberiség lelkiségének központi impulzusa egyre világosabban mozdul és a konkrét egyéni felelősség akarásában fejeződik ki; ez pedig azt jelenti: az ember ne legyen többé egy parancsokból és alávetettségből, hatalomból és kiváltságokból álló viszony rabja. Éveken át türelmesen kísértem figyelemmel ezeket a kérdéseket. Annak a sok embernek a segítsége nélkül, akikkel ezen kutatások és tapasztalások során találkoztam, nem jutottam volna el a válaszig, melyet ebben a felhívásban közölni akarok. Ily módon ezek a válaszok nem csupán az “én véleményemet” tükrözik, hanem azt, amit számos más ember is felismert.

A változás megvalósítására még igen kevesen vállalkoznának. Az egyező véleményen lévők számát meg kell növelni. Ha sikerül a kezdeményezőket ezúttal politikailag-szervezetileg összesűríteni és végül egy koncentrált parlamenten kívüli — parlamentáris akcióban bevetni, a Felhívás elérte célját. Egy erőszakmentes forradalomról van szó, egy alternatíváról, amely a jövőre való nyitottságon alapul.«

Ha az LMP valaha ismerte volna e gondolatokat

Ahogy Ertsey Attila írja is: “Ez a felhívás 1978-ban jelent meg először a nyilvánosság előtt. Röviddel ezután törtek be a Zöldek a nyugatnémet parlamentbe cserepes virágokkal, farmernadrágban. Az elveszett ’68 után úgy tűnt, most esély nyílik, hogy a pártpolitikától megcsömörlött közvélemény teret adjon Európa keleti és nyugati felének újjáformálásához. Ma már tudjuk: a kísérlet nem sikerült. A Zöldek párttá váltak, és betagozódtak az általuk bírált tradicionális pártdemokráciába. A fiatalokat, akik újra és újra a változást sürgették, csendre intették szüleik és az adójukból fizetett rendőrség, miközben kölcsöneikkel folytonosan életben tartották a kómába zuhant kelet-európai gazdaságokat, gondosan fenntartva a status quót, a változatlanságot.”

Ezek után gondolkodjunk el az LMP mostani helyzetén, egyáltalán az indíttatásain, az indulási körülményein, és azon, ahogy Lányitól (aki mindvégig a Beuys elveit képvisei) annak idején a Védegylet keretében az LMP kivált… No comment. Annyit is érnek! Meg is érdemli az LMP a szakadást!

Az Élőlánc Magyarországért parlamenten kívüli ökopárt mindvégig a belső, lelki, gondolkodásmódbeli reformból szétterjedő békés forradalom híve maradt – tudjuk jól már a történelmi példákból, hogy miért értelmetlen zöld pártot alapítani! A jelenlegi RENDSZER KERETEI között a környezet védhetetlen!!!

Itt kanyarodhatunk vissza az Occupy Wall Street mozgalom alapeszméihez és hátterének nyílt vállalásához! A válságból való kivezető út, az Occupy mozgalom szerint is még mindig a Beuys által felvetett alternatíva, Rudolf Steinerre alapozva!

A hazai Occupy mozgalom agráriumi vetülete lehetne Ángyán József vidékreformja

Vissza a földjeinket az állami maffiától, a kormányunkat átszövő globális tőkés társaságoktól és azok helytartóitól!

Szükségesnek tartjuk a jelenlegi iparszerű, nagyüzemi mezőgazdálkodási forma átalakítását, az ehhez kacsolódó szerkezeti és tartalmi változásokat, mert a helyi családok gazdaságai munkahelyteremtő és jövedelemmegtartó képessége nagyobb, a vidék, a helyi gazdaság és társadalom megmaradására, fejlődésére gyakorolt hatása lényegesen jobb, mint a tőkés mezőgazdasági nagybirtoké.

Szerveződnek az Ángyánt támogató gazdák - írja a Greenfo.hu
(Az Ángyán által először szóba hozott Tisztességes Emberek Szövetsége Facebook oldala.)

Tiszta és egyértelmű viszonyokat akarnak az Ángyán Józsefet támogató gazdák, akik „Gazdálkodó Családok Szövetsége” néven érdekképviseleti szervezetet alapítottak, melyhez a gazdák rendes tagként, az ügyet támogatók pártoló tagként csatlakozhatnak.

Az Ángyán Józsefet támogató gazdák szükségesnek tartják, hogy a gazdálkodásból megélni kívánó, magukra hagyott családoknak saját érdekképviselete legyen. Várják soraikba azokat a gazdatársakat, akik úgy érzik, hogy gazdaságuk fejlődése nincs biztosítva, így családjuk megélhetése és jövője veszélybe kerülhet.

A Gazdálkodó Családok Szövetsége követeli, hogy a Dr. Ángyán József nevével fémjelzett agrár- és vidékpolitikát, nemzeti vidékstratégiát következetesen és határozottan hajtsák végre, az abban foglalt nemzeti programokat haladéktalanul indítsák el!

Forrás: greenr.blog.hu

Sz.J.: Annak idején tiltakoztál az ellen, hogy a Waldorfot a megengedő, a gyermek akarata által irányított pedagógiával azonosítsák: „Szabadságra nevelünk az iskolánkban, vagyis saját ítélőerejére támaszkodó fiatalokat szeretnénk kibocsátani az iskolánkból. Olyanokat, akik előítéletektől, tekintélyek által sugallt gondolatoktól mentesen akarnak és tudnak is dönteni, cselekedni.” Ez a szándék soha ilyen aktuális nem volt, mint napjainkban, hiszen a felelős döntés képessége talán a legtöbb, amit a fiataljainknak adhatunk a mai kaotikus, kiszámíthatatlan világban. Visszaigazolta-e az idő törekvéseitek megalapozottságát? Hogyan boldogulnak az életpályájukon a nálatok érettségiző fiatalok? Kapsz-e elég pozitív visszajelzést ahhoz, hogy ne veszítsd el a hitedet abban a pedagógiában, amelyik mellett most már jó ideje elköteleződtél?

B.H.: Igen, hála Istennek, kapok, kapunk. Sok visszajelzést kapunk régi diákjainktól, akiket követünk életútjukon, viszonylag rendszeresen meg is hívjuk őket különféle alkalmakra. Először is talán azt látom, hogy fiataljaink zöme viszonylag hamar, néhány hónap alatt átlátja az egyetemek, főiskolák rendszerét, gyorsan válnak pl. egy-egy tanulócsoport hangadóivá mind a tanulás mind a szociális élet területén. Kitűnnek párbeszéd-készségükkel, kérdezni tudásukkal, lényeglátásukkal. A munkát, a tanulást komolyan veszik, mert ahhoz szoktak, hogy megismerni valamit nagyon élvezetes dolog. (Ezen a téren azonban sokszor csalódás is éri őket, mikor az oktatást nem tartják elég színvonalasnak, ilyenkor elbizonytalanodnak, jó helyen vannak-e!)

Jellemző még rájuk a kreativitás, általában dicsérni szokták egyéni ötleteiket egy-egy téma feldolgozása során. A legkülönfélébb egyetemekről, főiskolákról kerültek már ki végzettjeink, sokan remekül kezdték el pályájukat, pl. nyertes pályaművekkel meghívást kapva egy-egy munkahelyre. Ma mérnökként, bölcsészként, művészként, orvosként, jogászként dolgoznak, néhányan elkezdték tudományos munkájukat, mások szakmát tanultak, autószerelők, szakácsok, fodrászok lettek például, és jól érzik magukat ezeken a területeken. Sokan fordultak meg külföldön, szereztek legkülönfélébb ösztöndíjakat. Talpraesettek, vállalkozó szelleműek. (Mellesleg két Junior Prima Primissima díjasunk is van.) Én nagyon büszkén gondolok rájuk. Ha beszélgetünk velük, nagyon világosan meg szokták fogalmazni, mennyire hálásak az iskolának, és felnőtt fejjel már értik is, mit köszönnek, köszönhetnek ennek a pedagógiának, hiszen tudnak viszonyítani évfolyamtársaik, munkatársaik tapasztalataihoz. Persze kritikus visszaemlékezéseik is vannak, ezekből tanulni igyekszünk.

Azt is meg kell azonban említenem, hogy természetesen vannak fájdalmas sorsok is, fiatalok, akik nehezen találják meg magukat ebben a zűrzavaros világban, akik nem tudnak élni a szabadságukkal, inkább sodródnak csak, és igyekeznek a felszínen maradni. Talán 3-4%-uk a végzetteknek ezek a fiatal emberek. Számon tartjuk őket, hiszen el kell gondolkodnunk azon, hogyan lehetett volna rajtuk még időben segíteni, s hogy lehetett volna-e egyáltalán.

Fontos pedagógiai témáink egyike a végzettek követése, és elsősorban nem azért, hogy sütkérezzünk a dicsőségben, bár persze nagyon jól esik, ha sikereikről hallunk, hanem hogy mai munkánkba visszaáramoltassuk a pozitív és a negatív tapasztalatokat egyaránt.

Teljes cikk: katt ide

Önkéntes segítőt keresünk aki néhány angol nyelvű felvételünket magyarra fordítaná.

A szövegek hosszúak és nehezek.

Kapcsolat: fogelfrigyes@kulturaliskreativok.com

Kérjük hogy adjátok tovább ezt az üzenetet ismerőseiteknek, barátaitoknak!

Szívből köszönjük!

Ami 2012 után lehet és lesz
a szociális életben és a gazdaságban

A 2100 Konferencián, Budapesten,
2013. április 20-án elhangzott előadás szerkesztett anyaga

A szociális formák ember által teremtett formák. Így az a társadalmi és gazdasági rendszer, melyben ma a világban élünk, a mi teremtményünk. Tudatosságunk és az ebből fakadó gondolkodásunk határozza meg, hogy szociális formáink milyenek és miként működnek. Ezért, ha azt kívánjuk vizsgálni, hogy milyen is lesz 100 év múlva az a társadalmi berendezkedés, forma, amelyben majd élünk és dolgozunk, akkor először azt kell tisztáznunk, hogy az ember tudatossága és gondolkodása hogyan változik 2100-ig. Csakis ebből lehet következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy milyen új szociális formákat teremt ez az új tudatosság. Minden egyéb kísérlet, ami a mai tudatossággal próbálja magyarázni és értelmezni a jövő új társadalmi rendszerét, gazdasági és pénzügyi folyamatait, véleményem szerint csak hiábavaló időpocsékolás, mert a jövő az intellektuális gondolkodás és az anyaghoz kötött tudatosság számára soha sem mutatkozik meg.

Az új tudatosság 2100-ban

Napjainkban az ember egy igen érdekes és a jövő szempontjából döntő folyamat részese, mert az elmúlt alig több, mint 100 évben igen nagy változások történtek az emberiség fejlődésében. 1899 novemberében véglegesen lezárult a Kaly Youga, az anyagi világ megismerésének 5.000 éves korszaka és egy 113 éves átmeneti időszakot követően 2012 decemberében megkezdődött az új kor, a Satya Youga, az Új Fénykor. Ez a 2.500 évig tartó új kor a szellem felé való közeledés korszaka és az emberiség számára a szellemmel való összekapcsolódás lehetőségét tartogatja. Ennek a változásnak pedig nemcsak minden emberre, hanem az egész emberiségre hatása van, mert ezzel mindenki számára megnyílt a lehetősége annak, hogy az emberi lény ismét tudatos polgárává válhasson a szellemi világnak.
Ha azt keressük, hogy mit is jelent ez, akkor csak a múlt század második felében tömegesen megszületett gyermekeket kell megvizsgálni. Azok a gyermekek ugyanis, akik az átmeneti időszakban tömegesen születtek meg, ennek a folyamatnak mintegy előhírnökei voltak. Ők ajándékba kaptak olyan képességeket, melyek a szüleiknek még nem voltak meg, és így az anyagi világ ismert formái mellett már láthatták az életerőket, az élet ritmusát és áramait is, mindazt, ami felépíti az éteri világ sokszínű birodalmát.

Számomra jól valószínűsíthető az, hogy az emberek nagy tömegei fognak az elkövetkező 100 évben ezekkel az új szellemi képességekkel megszületni, és az emberekben így kialakuló szellemi látás 100 éven belül nagyrészt általánossá válik. Ez pedig alapjaiban meghatározza és átalakítja az ember és az emberiség tudatosságát és gondolkodását. Ugyanis azok az emberek, ill. az ő gyerekeik, akik ezzel az új szellemi képességgel rendelkezek, már egészen másképpen tekintenek a világra, mint mi. Az ő számukra a környezet, a természet és abban az emberi tevékenység már egészen mást jelent, mint amint ma jelent a mi számunkra. Ők az élővilágot és az embereket, valamint az ember által teremtett szociális formákat a mások által is megtapasztalható fizikai formák képei mellett, színek és morális minőségek gazdag kavalkádjaként élik meg. Felismerik az anyag külső megjelenési formáin túl az éteri erők sokszínű és eddig meg nem tapasztalt élettel teli világát is. Így az élet gazdagsága egy egészen más mélységben mutatkozik meg előttük, mint amihez mi most még hozzá vagyunk szokva.

Ezek az emberek a világot és az abban zajló folyamatokat egy bizonyos fokig már az időben is látják, ami azáltal válik lehetségessé, mert az éteri világ az egyben egy „idővilág” is. Mivel az így megszülető új éteri látás számára megmutatkozik majd az emberi cselekedetek jövőbeli következménye is, ezért az éteri világot egy morális világnak is nevezhetjük. Ez pedig új felismerésekre vezeti le az embert.

Azok, akik ezzel az új, a moralitásra is érzékeny tudatossággal figyelnek majd a cselekedeteikre, igen gyorsan belátják, hogy az immorális és gonosz tettek mit is okoznak a világban és csak negatív következményekkel járnak. Ennek hatására felismerik a ma általános önzőség valamennyi káros következményét, és fokozatosan elindulnak az önzetlenség és az önzetlen szeretet kialakításának rögös útján. Ez a folyamat pedig elvezet oda, hogy az emberek megtanulják, mennyivel jobb és hatékonyabb a másik ember felé megnyilvánuló testvéri szeretet.

Sőt, azok az emberek, akik engedik áthatni magukat az Új Fénykor három szellemi minőségével, az intelligenciával, a bölcsességgel és a szeretettel, – amit, mint szellemi impulzust három nagy szellemi lény sugároz az emberiség felé – egy új fejlődési útra léphetnek: a szeretet ösvényére. Ezen az úton haladó emberekben az elkövetkező 100 évben kialakul egy új, magasabb szintű spirituális tudatosság. Ez arra a szellemi belátásra épül, hogy sokkal jobb, ha az ember inkább olyan módon él és cselekszik a világban, hogy azzal embertársai javára legyen.

Amennyiben ez a szellemi tudatosság lesz az elkövetkező 100 évben emberiség fejlődésének irányítója, akkor az Új Fénykor valóban FÉNYT hoz az emberiség fejlődésébe. Még akkor is, ha ez a fény csak lassan mutatkozik meg a számunkra. Mert ma még azt látjuk magunk körül, hogy bár a sötétség évezredei már elmúltak, a fény mégis csak gyengén nyilvánul meg a Földön. Ennek oka az, hogy az emberek még a régi sötétséget őrzik a szívükben, annak ellenére, hogy ez a FÉNY már itt van velünk. De látnunk kell, hogy miközben ez a „fény a sötétségbe világít, a sötétség lassan megérti a fényt”. Vagyis azok az emberek, akiknek a lelkét most bevilágítja ez a szellemi FÉNY és lassan megértik a FÉNY üzenetét, egészen másképpen látják a Földet, az emberiséget és annak fejlődését, mint ahogyan azt eddig láttuk.

De nem elég csak hagyni, hogy a FÉNY bevilágítsa a lelkünket, hanem nekünk magunknak is tenni kell annak érdekében, hogy az elkövetkező 100 év meghozza az emberiségnek azt, ami mint lehetőség benne rejlik. Mert az Új Fénykor egy lehetőség, amit az ember a szabadságával élve választhat. A Fény felé vezető önzetlen szeretet ösvényén haladni nehéz és küzdelmes, de ha kényelemből nem cselekszünk, már azal is választottunk, csak ebben az esetben a saját szabadságunkkal élve lemondtunk arról a fejlődési lehetőségről, ami előttünk most nyitva áll.
Számos tény mutatja ma azt a világban, hogy az emberek nagy többsége ezen a szellemi ösvényen fog haladni az elkövetkező 100 évben, mégis azt kell látni, hogy sajnos nem lesz minden emberre kiterjedő ez a változás. Már a XX. században, az átmenet időszakában két részre vált az emberiség, és az egyik csoport tudomást sem véve a körülötte zajló változásokról, tovább halad a materialista gondolkodás és életstílus útján. Ők az anyagba belemerevedett gondolkodásukkal továbbra is elutasítanak mindent, ami az Új Fénykor beköszönte által az emberé lehetne. Sőt, technikai megoldásaik továbbfejlesztése és azok mindenhatóságának elismerése nyomán teljes sebességgel haladnak azon felfedezések felé, melyek az egész bolygót valószínűleg egyfajta hatalmas önműködő elektromos berendezéssé változtatnák. Ennek nyomán pedig egy szörnyű tragédia, egy MÁTRIX szerű társadalom képe bontakozik ki a szemünk előtt, melyben a világkomputer már minden embert és emberi kultúrát elnyel majd.

Azonban szerencsére az emberek egy másik nagy csoportja engedte magát áthatni azokkal az erőkkel, melyek a Kaly Youga végén és az átmeneti korszakban, mint szellemi impulzusok megerősödtek, és közben megértette a változás üzenetét is. Őket ma a világ kulturális kreatívokként ismeri, mert ők azok az emberek, akik a fenti változások hatására már ma felismerték, hogy eljött az ideje annak, amikor az ember saját szabad akaratából és az abból fakadó cselekedeti által ismét a szellemi világok polgára lehet és a saját életét és szociális formáit is ehhez igazíthatja.
Látva a világban a kulturális kreatív tömegek egyre növekvő tudatosságát, cselekvőképességét, és az ezekkel párosuló felelősségérzetét a világ és közösségük sorsáért, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az elkövetkező 100 évben a FÉNY felé haladni kívánó emberek fognak dominálni és az ő erőfeszítéseik hatására a jövőben rejlő új lehetőségek minden bizonnyal megvalósulnak majd.

Az új szociális formák 2100-ban
Így aztán nyugodt szívvel állítom, hogy a leírt tudatosság változás és a nyomában teljesen átalakuló emberi gondolkodás egészen új társadalmi és gazdasági formákat teremt majd. Ezért 100 év múlva az embernek egészen más lesz a művészete, a tudománya, a technikája és a társadalmi berendezkedése is, mint ma. Olyan új szociális formák és technikai megoldások jelennek meg, melyeket ma többnyire még álmunkban sem gondolunk és sokan – ha ma ilyenről hallanak – azt az utópia kategóriájába sorolják.
Milyen lesz tehát a világ 100 év múlva? Hogyan néznek majd ki majd az új szociális formák és milyen lesz a szellemi ember gazdasági tevékenysége?

Számomra egyértelmű, hogy az elkövetkező 100 évben a szociális élet alapvető magatartásformája az önzetlen testvéri szeretet lesz. Hatására egy új szellemi tudatosság fénye világítja majd be a szociális formák három területét: a szellemi életet, a jogi és közösségi életet, valamint a gazdasági tevékenység területét, és az előbb már említett három minőség, az intelligencia, a bölcsesség és a szeretet erői fognak hatni bennük.

Szellemi tisztánlátásával az ember igen gyorsan felismeri a gazdasági folyamatok egészséges működésének összefüggéseit, valamint azt, hogy a társadalmi és gazdasági folyamatok is élő, a szellem által áthatott folyamatok. Nemcsak ezek megértésére lesz képes, hanem az egészséges működést elősegítő és fenntartó szabályok megalkotására is képessé válik. Közben megérti azt is, hogy az élő társadalmi, gazdasági és pénzügyi folyamatok, ill. működési törvényszerűségek leírására a XX. században alkalmazott intellektuális megismerési módszerek miért nem voltak alkalmasak és megfelelőek.

Ezt követően, és minden bizonnyal már az elkövetkező 100 év első évtizedeiben, megteszi a lépéseket abba az irányba, hogy az alapokig lenyúlóan meggyógyítsa a súlyosan beteg társadalmi és gazdasági rendszereket. Ez pedig véleményem szerint azért lesz lehetséges és sikeres, mert az önzetlen szeretet ösvényén haladó ember fokozatosan képessé válik arra, hogy az egészségesen működő és szellemi összefüggések által áthatott társadalmi és gazdasági rendszerről egy élő és valós képet alakítson ki magában. Ebből a képből kiindulva aztán egészséges, az emberből fakadó szociális formák megteremtésére lesz lehetősége, mely új társadalmi és gazdasági formák a jövőben az embert szolgálják majd.

Az ember ezért az elkövetkező 100 évben teljesen átalakítja a szociális formákat melyben él és dolgozik, és új tudatosságához igazítja azokat. Ez a társadalomnak és benne a gazdasági és pénzügyi életnek teljesen új formát ad majd Ennek az új spirituális társadalomnak már nincs uralkodó központja, mert 100 év múlva nem lesz sem koordináló állam, sem pedig magát felülre helyező szellemi elit, csak a szellemi tudatosság magas szintjére jutott emberek szabad közösségei. Ezekben a közösség minden tagja aktívan részt vesz a közösségi élet szervezésében és szabályainak megalkotásában. Ezt ma részvételi demokráciának nevezzük, de 100 év múlva a szociális élet olyan új és spirituális formája valósul meg, mely csak részben hasonlít a mai részvételi demokrácia modellekre.
A spirituális társadalmi modell három egyenlő és független szférából áll majd, mert az önmagát fenntartó és irányító szabad szellemi élet mellett egy szintén önmagát fenntartó és irányító, és minden szavazóképes polgár által elfogadott, az egyenlőség minőségén alapuló jogélet áll. E kettő mellett pedig ott áll a többivel szintén egyenrangú és testvériségen alapuló gazdasági élet. Ez pedig azt jelenti, hogy miközben mindegyik végzi a feladatát, nem szól bele a másik két terület életébe és persze nem is kíván befolyást szerezni azoban.

Az új jogi élet, vagyis a spirituális berendezkedésű társadalom szociális szférájának alapvető jellemzője az lesz, hogy az elkövetkező 100 évben a hatalom élményének helyébe fokozatosan egy újfajta közösségi élmény lép. Az önzetlen szeretet fénye által áthatott társadalomban a közösség tagjai a közösen hozott elhatározásokat és megállapodásokat egymással együttműködve valósítják meg. 100 év múlva a kielégülést az emberek már nem a hatalom gyakorlásában, hanem a közösen megfogalmazott feladat és a hozzá kapcsolódó munka szeretetében találják majd meg.
A 2100-ig terjedő jövő közösségeinek szociális élete az önszerveződésre épül és bennük egy olyan együttes akarat hat, mely a közösség tagjainak szabad szellemi életéből fakad és egészséges lelki erejéből táplálkozik. A szellemi tudatosságnak erre a fokára eljutott ember képes lesz önmaga felett gyakorolt hatalmával úgy élni, hogy a magában kifejlesztett önzetlenség és a másik iránt érzett szeretet hatására saját akaratát visszafogja, és ezáltal egy olyan teret hozzon létre, amelyben társa szabadon megvalósíthatja akaratát. Ezen a fokon a szellemi ember már alkalmassá válik egy újfajta szociális megértés kialakítására, ami csak a hatalomtól mentes szociális formákban valósítható meg.

A szociális életben megjelenik az egyéni felelősség felismerésének új minősége, mindazon dolgokkal kapcsolatban, amelyek az embert körülveszik. Az ember hajlandó lesz felelősségét nem csak felvállalni, hanem ennek érdekében tenni is. 100 év múlva a politika és a szociális élet egyaránt a felelősségüket felismerő és azt felvállaló emberek belső bátorságából, önzetlenségéből és szeretet-erőiből táplálkozik majd.

A 100 év szellemi és tudati fejlődése tehát a szociális és jogi életet döntően átalakítja majd, amit az önzetlen szeretet ösvényére lépett és a szellemi FÉNY által áthatott ember új szellemi képességei tesznek lehetővé, és az ember a szociális szféra művészévé válik, aki az emberi kapcsolatokkal, mint művészetének élő tárgyával művészien bánik majd.

Természetesen 100 év múlva a közösségek gazdasági tevékenysége is teljesen átalakul. A gazdasági és pénzügyi folyamatokra ma még érvényesnek gondolt és megdönthetetlennek hitt dogmák eltűnnek a történelem süllyesztőjében, és helyükre új élő összefüggések és az ember, mint alapvető érték, lép. Ehhez, hogy a dogmák mai világából 100 éven belül a gazdasági élet élő valóságába kiléphessünk, az emberek olyan új gazdasági és pénzügyi fogalmakat alkotnak majd, melyek nem nyúlnak bele a gazdasági folyamatokba, nem akarnak semmit sem a folyamatokra rákényszeríteni és ezért megfelelnek a gazdasági folyamatok élő és állandóan változó és áramló jellegének.

Mert a gazdaságot új szellemi képességeivel szemlélő ember azt látja, hogy az egy élő rendszer, melyben minden alkotó, így pl. az árak és értékek is, mindig változik. Élőnek látja a gazdaságot, egy állandóan pulzáló, mozogó, áramló lényként, amiben minden elem igen sok másik tényezőtől függ. A mai modern elméleteknek éppen ez a legnagyobb problémája és ezért is nem tudják a valóságot megragadni, mert a materialista alapokon álló közgazdászok fixen akarnak tartani valamit, amit nem lehet, mert élő, mert állandóan mozog, változik, áramlik, és eközben intellektuálisan kiagyalt elméleteket akarnak ráhúzni az élő valóságra.

A jövő spirituális gazdaságának szakembere az élő gazdasági folyamatokban állva, felismeri, hogy a gazdasági folyamatok elementáris alkotója az érték, és ha valamilyen árut megvásárolunk, akkor valójában értékek cseréje történik. A gazdasági élet összefüggéseinek helyes megfogalmazását éppen ezért nem a termelésnél és a megtermelt áruknál kezdi, hanem inkább az értékteremtés folyamatára koncentrál. Így képes lesz az értékről a valóságnak megfelelő fogalmat alkotni. Felismeri a kettős értékteremtés folyamatát, látja az emberi szellem kettős értékteremtési folyamatát és az állandó érték-mércét, a spirituális gazdaság két legfontosabb összefüggését.
Az elsőben egy poláris folyamat képe tárul elénk, egy olyan folyamat, melyben megmutatkozik, hogy csak kétféle módon jöhet létre érték, egyszer, amint az emberi szellem a munkán keresztül megragadja a természetet és emberi igények kielégítésére alkalmas terméket készít belőle, és másodszor, amikor az emberi szellem szervezi a munkát. Látja még azt is, hogy a gazdaságban létezik egy olyan állandó, ami a gazdasági és pénzügyi folyamatok felett áll, és a kettős értékteremtés tényéből következik. Ebből az értékből a gazdaságban minden más érték levezethető. Ezzel a gazdasági események és pénzügyi folyamatok valós összefüggéseit kapja meg, amivel, megfelelő következtetések levonása és a szabályok megfogalmazása után, egy egészségesen működő spirituális gazdasági rendszert lehet működtetni.

Ennek a gazdasági tevékenységnek a jövőben az ember lesz az új mércéje, a szellemi ember. Ebben a spirituális gazdasági rendben a termelő tevékenység és a morál már összhangban lesznek egymással és a gazdaságos vállalati működés ennek következtében egyben morális is lesz. A gazdasági életnek és abban a pénzügyi folyamatoknak az lesz a feladata, hogy a testvériség minőségének mindenkori szem előtt tartásával, az emberek igényeit kielégítő termékeket gyártson.

Ezek a változások a gazdasági életet fokozatosan visszavezetik eredeti feladatához, a reális, emberi igények kielégítéséhez, és olyan módon, hogy közben az emberek közösen és együttesen vállalnak felelősséget az igények kielégítéséhez szükséges valamennyi folyamatért. Erre azáltal leszünk képesek, mert a jövőben a tudósok és mérnökök munkaasztala egy oltárrá változik majd és az itt megszülető élő képek és értékek nyomán nemcsak egy új morális technika, hanem ezen az új gondolkodáson és technikán alapuló új spirituális gazdaság is kialakul majd.
Összefoglalva, az a határozott véleményem, hogy az elkövetkező 100 évben az ember teljes gondolkodása, világképe és világszemlélete át fog alakulni. Ennek hatására egy olyan civilizáció alakul ki, ami ebből az új, spirituális alapokon álló világképből táplálkozik majd. Ennek az új civilizációnak a szellemisége, művészete, gazdasági és pénzügyi kultúrája és technikai megoldásai teljesen mások lesznek, mint a mai megoldásaink, mert egy új spirituális tudatosságból fakadnak. Mindez a mai materialista gondolkodás számára idegennek tűnhet és érthetetlen is, ami azonban természetes.

Ezt, a tudatosság változásának következtében kialakuló új világot, igyekeztem bemutatni azokban a jövőképekben, melyeket előadásomban ismertettem.

Az Európai Bizottság által előterjesztett új törvény illegálissá tenné az olyan zöldségmagok „termesztésre való használatát, szaporítását és kereskedelmét”, amelyet a bürokráciagépezet által Közösségi Növényfajta Hivatal néven létrehozott hatóság nem „tesztelt, hagyott jóvá és fogadott el”.

Ez egy tipikus példája a bürokrácia elburjánzásának,” mondja Ben Gabel. „A törvény elsősorban egy új bürokratacsapatot fog előállítani, akik egész nap aktahegyeket tologatnak majd, miközben megölik a kiskertek vetőmagellátását és megvonják az emberektől a jogot, hogy azt termesszenek, amit akarnak. Az is aggasztó, hogy felhatalmazást kapnak bármilyen jövőben kifejlesztésre kerülő magfajta szabályozására és engedélyezésére is, beleértve a fű-, moha- és virágmagokat is, mindent, anélkül, hogy azt a tanács elé kellene terjeszteniük szavazásra.”Abban biztosak lehetünk, hogy ez a lépés „végleges megoldást” nyújthat a Monsanto, DuPont és hasonló mag-monopóliumoknak, hogy a föld valamennyi vetőmagja felett hatalmat gyakoroljanak.

A törvény segítségével az összes ősi magfajtától megszabadulhatnak és ellehetetleníthetik a vetőmagok fejlesztését kiskertek számára.

Ez persze a legtöbb kormány vágya: ellehetetleníteni az önellátást és az egész lakosságot a nagy monopóliumoktól tenni függővé a túlélésért. Ez az Egyesült Államokra és az Európai Unióra egyaránt igaz. Így működnek a kormányok: ágazatonként, évről évre szerzik meg a hatalmat, míg végül mindenki a globalista diktatúra rabszolgája nem lesz.

Egy online petíció is indult az ügyben, amelyre a mai napig több mint 43.000 aláírás gyűlt össze. A Noé Bárkája és 240 másik, összesen 40 európai országban működő szervezet pedig nyílt levélben fordult a brüsszeli bürokratákhoz az őrület megállítására.

Sajnos azonban minden jel arra mutat, hogy idővel a magok csempészáruvá fognak válni, azokat pedig, akik megtermelik saját szükségleteiket, idővel ellenségnek minősítik majd. A harc az élelmiszerellátás feletti teljes dominanciáért folyik. Ez egy olyan lépés, amit minden diktatúra megtesz miután elegendő hatalomra tett szert.

Teljes cikk: idokjelei.hu

A program előtt szaxofonon játszik Dresch Mihály, a mai Magyar dzsessz kiemelkedő alakja.

Az új tudatosságról, szélsebesen terjedő viselkedés és gondolkodásmódról beszélget Takáts Péter, szociális vállalkozó a részvételi demokráciára épülő társadalmi modell híve, Molnár Csaba a MagNet Bank közösségfejlesztési vezetője, Ruzsa Ágota dialógus facilitátor, Vándor Ágnes a Werk Akadémia vezetője és Fogel Frigyes független filmes.

A beszélgetést Artner Szilvia Sisso vezeti.
Jelentkezés: katt ide

A fenntartható vidékfejlesztés alapja, hogy a helyi erőforrások felett a helyi családok, helyi közösségek rendelkezzenek.

Minden ettől eltérő földtulajdoni, földhasználati viszony, földspekuláció a közérdek ellen való, ezért követeljük

- az állami földek bérleti jogára kiírt pályázatok azonnali visszavonását, a közérdeket sértő, a közvéleményt megbotránkoztató pályázati eredmények megsemmisítését, az ezek alapján megkötött szerződések felbontását;
- a Nemzeti Vidékstratégia célkitűzéseinek maradéktalanul megfelelő új pályázati rendszer kidolgozását a családi gazdaságokkal érdemi együttműködésben;
- a zsebszerződéseken alapuló földhasználat azonnali felszámolását;
- a törvénytelenül eladott földek állami tulajdonba vételét és a haszonbérlet nyilvános pályázaton való meghirdetését;
- az osztatlan közös tulajdonban levő földek haladéktalan kimérését;
- a moratórium meghosszabbításának kezdeményezését a megváltozott globális gazdasági környezetre való hivatkozással, mely a csatlakozási szerződéskor előrelátható viszonyokat gyökeresen megváltoztatta;
- a magyar föld idegen tulajdonba kerülését megakadályozó törvények haladéktalan meghozatalát;
- azonnali nyilvános vitát a földről, a vidék jövőjéről, város és vidék kapcsolatrendszeréről, a használati tulajdonról, valamint arról, hogy a föld ne legyen árucikk, ne lehessen spekuláció tárgya.

Elég az oligarchák uralmából! Elsőbbséget a helyi, családi gazdaságoknak!
Arányos és igazságos földhasználati rendszert, gyarapodó vidéki családokat, élő vidéki közösségeket akarunk, mert városainknak is ez ad biztonságot!

Támogatjuk az Ángyán József irányításával elkészült Nemzeti Vidékstratégiát, és követeljük annak maradéktalan végrehajtását!

Budapest, Kossuth tér, 2012. május 10.

Élőlánc Magyarországért
Váralja Szövetség

A nyilatkozatot a lap alján lehet aláírni! Kérjük, hitelességi okokból minden személy csak egyszer írja alá!

Katt ide

A 90-es évek második felében, és az ezredfordulót követően kevés sikeresebb filmrendező akadt Hollywoodban Tom Shadyacnél. Az Ace Ventura – Állati nyomozó, a Bölcsek kövére (mindkét rész), a Hanta boy, a Patch Adams, a Minden6ó (és folytatása) mind az ő nevéhez fűződik. A művészi színvonalat persze meg lehet kérdőjelezni, egy azonban biztos: a filmek anyagilag sikeresek voltak, hiszen összesen több mint egymilliárd dollárt hoztak a pénztáraknál.

Aztán 2007-ben baleset érte kerékpározás közben, aminek következtében hiperérzékennyé vált a fényre és a zajra, ami egy hollywoodi rendező esetében különösen kellemetlen.

Tom Shadyac ekkor úgy döntött, életmódot (sőt, gyakorlatilag életet) vált: eladta több mint 1700 négyzetméteres pasadenai házát, és beköltözött egy malibui lakókocsipark egyik 100 négyzetméteres házába.

Magánrepülőjét kerékpárra cserélte (ezek szerint a baleset nem riasztotta el a bringázástól), és szinte minden ingóságát és pénzét elajándékozta, elosztogatta, jótékony célra adományozta. (A következő két képen a régi és az új otthon látható.)

Két évvel ezelőtt dokumentumfilmet forgatott az életében bekövetkezett változásról, melyben arról beszélget számára fontos vezetőkkel, hogy mi az, ami nem működik a mai világban és miként léphetnénk előre.

„Azt hiszem, akkor voltam a legkevésbé sikeres, amikor mindenem megvolt. Semmi szükségem nem volt a magánrepülőre. Másfél óránként 44 ezer dollárba (közel 10 millió forintba) kerül a repülés – vannak, akik egy év alatt nem keresnek ennyit” – hozott példát aCBS amerikai televíziónak adott interjúban a rendező.

Tom Shadyac ehelyett hajléktalanszállót nyitott Virginiában, támogatja a szegénység elleni harcot, kiáll a környezetvédelemért és az állatok jogaiért.

„Minél többet adok, annál gazdagabbnak érzem magam. Mindannak, amit ‘feladtam’ a többszörösét kaptam vissza. A hírnév és a vagyon csapda, nem véletlenül mondják, hogy a siker megront” – tette hozzá.

Az egykori sikerrendező most közel hét év után (utolsó mozija a 2007-es Evan, a minden6ó volt) ismét játékfilmet rendez. A The Intouchables egy francia film remake-je és ( a rendező szavai szerint) nem csak humor, hanem a számára fontos emberség, inspiráció, lélek és pátosz is helyet kap benne.

Az egykor rendezőként millió dolláros gázsival dolgozó Tom Shadyac a filmért a lehetséges legalacsonyabb gázsit, 218 ezer 361 dollárt fogadott csak el.

Forrás: kivultagasabb.blog.hu

Félek, Atyám, – úgy zúgnak a harangok!
fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!…
Ne félj, fiam, – téged hívnak a harangok,
te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is.

Félek, Atyám, – megtörtem a harcban, a hitben,
és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!…
Ne félj, fiam, – megtartalak a harcban, a hitben,
s karommal égig emeled azt a kardot.

Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád,
mit ér törékeny szavam az őrült viharban?…
Ne félj, fiam, – az a kín, az a vágy, az az önvád
téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!

Szabó Lőrinc